Mekkora megbecsülés, milyen bizalom, milyen méltóság! Maga Isten állít tanúkat a maga igazsága mellett. Nem Ő az oka nyomorúságainknak. Nem Ő akarja, hogy szenvedésben éljünk, s végül örökre meghaljunk. Az életet, a földi boldog és a mennyei örök életet adta elénk. Ma is hajlandó megajándékozni vele. Hajlandó eltörölni múltunk minden halált okozó bűnét. Krisztus vette magára, felesleges, hogy mi is megszenvedjük. Szabad lelkekké, megváltott gyermekeivé tett minket. Ez a legnagyobb méltóságunk. Isten nem kényszerít, a halált is elénk adta, választhatjuk. De Ő nem rideg közömbösséggel mondja: "Elétek adtam, válassz, ahogy jónak látod!" Parancsa ez: "Jogod, lehetőséged van választani, de gondold meg: válaszd az életet! Ne dobd el magadtól! Válaszd mind magad, mind utódaid számára!" De ha mégis a halált választod pillanatnyi szeszélyed szerint - magadra vess!
Uram, visszapillantva szomorúan látom, hányszor választottam a halál útját, haragomban, vágyaimnak szabadságot engedve, csak a bűnös nyereségre nézve. Ne engedj a halálba! Nézd gyengeségemet, bocsásd meg bűneimet, add vissza életem eltékozolt lehetőségeit! Bűneimet bánva állok előtted. Tudom, nem kell meghalnom. Krisztus életet szerzett nekem is, csak el kell fogadnom. Adj, Uram, világos értelmet, hogy lássam meg az élet, a Tőled kapható élet szépségét, csodás lehetőségét olyan tisztán, hogy erőm legyen visszautasítani a bűn minden csábítását. Hadd lássam mindig magam előtt Krisztus szerető pillantását, amint biztat: megszereztem neked, ne dobd el, válaszd az életet! Gyenge vagyok, úgy kérlek, Te adj hozzá erőt! Ámen.