Egy sikeres ember vallomása áll előttünk. Sokat szenvedett, sokat fáradt Pál apostol, de meg is volt az eredménye. Büszkén állhatna hallgatói elé, nyugodtan dicsekedhetne sikereivel. De ő bölcsebb annál. Nem téveszti meg a látszat, mint annyi sikeres embert. Jól tudja, önmagában, önmaga erejéből semmit nem érhetett volna el. Tudja és vallja: egyedül Isten kegyelme hozta létre, az ő munkáját felhasználva, az egyházépítés gyönyörű eredményeit. És mégis megelégedetten írhatja: Isten kegyelme nem lett hiábavaló a fáradozásaiban. Ő megtette a magáét - Isten végig ott volt mellette, így jöttek létre sorban a viruló keresztyén gyülekezetek. Mi is örülhetünk Isten akarata szerint végzett munkánk eredményeinek. Elfeledve minden fáradságunkat, minden nehézséget, csalódást, lelki és testi küzdelmeket, boldogan mondhatjuk: nem volt hiábavaló. Istennel, Isten munkatársaként élni és dolgozni, ez a legnagyobb áldás.
Uram, neked köszönöm, hogy nemcsak nyomorúságok vannak az életemben. Voltak szépségek, eredmények, örömök. Te ajándékoztad azokat nekem. Sokszor volt érdekes a munkám, és jó volt örülni eredményeimnek. Jó volt úgy dolgozni, hogy nemcsak magamért tettem. Jó volt örömöt szerezni társamnak, gyermekeimnek, barátaimnak.
Jó volt érezni, hogy vannak, akik szeretnek és bíznak bennem. Bocsásd meg, ha néha káröröm is volt bennem, amikor láttam, hogy egyesek hogy fenik rám a fogukat, de Te ott voltál, és megszégyenültek. Tudom, mindez nem az én érdemem. Te adtál erőt a munkához,
Te segítettél, ha jót próbáltam tenni. Boldogan vallom, nem volt hiábavaló, hogy szerettél engem. Add, hogy ezután se legyen az! Tedd eredményessé bennem és munkámban a Te erődet! Ámen.