Varga László-Isten asztaláról

"Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik."-
Példabeszédek 29,12

Minden vezető embernek a falára ki kellene függeszteni ezt az igét.
Milyen jólesik, ha az alkalmazottunk elismerően bólogat! S ha még merészebb, azt mondja: "Ez már igen!"
S milyen bosszantó, ha azt találja mondani, hogy "nem lehetne ezt jobban, másképpen csinálni?" Lelki erő kell ahhoz, hogy arra hallgassunk, aki merészen a szemünkbe néz, és megmondja a kellemetlen igazságot.
De ha azt nem hallgatjuk meg, senki sem lesz bolond, hogy őszintén beszéljen velünk. Mi, a vezetők, vagyunk a bűnösek, ha az alkalmazottaink hazudnak. Így züllött le eredetileg őszinte magyar népünk a kommunizmus alatt, és ez annak a leggonoszabb, minden rombolásnál borzasztóbb bűne.
Akiben megmaradt a becsületnek szikrája és vágya, ha vezetővé válhat, legfontosabb teendője, hogy az őszinteséget messzemenően jutalmazza, és keményen büntesse a hazugságot és hízelgést. Ezzel tudja Isten ügyét minden másnál jobban szolgálni.

Urunk, neked nem lehet hazudni. De rendre már oda jutunk, hogy nem is tartjuk hazugságnak a hamis hízelgést, a sunyi hallgatást, s közben nyugodtan imádkozunk, még előtted is becsületes embernek hazudva magunkat.
Taníts meg arra, hogy magunkat is megvessük, ha nem az igazat mondjuk.
Taníts igaz bűnbánatra amiatt, hogy annak idején a hazugság mögé bújtunk! Megbocsátásodat követően pedig ne ismételjük meg bűneinket önként, ma is azzal akarva nyereséget szerezni! Irtsd ki, Urunk, népünkből az aljasságot!
Tisztítsd meg legalább felnövő fiataljainkat! Egyenesítsd ki a gerincüket, emeld fel őszinte pillantásukat, tedd legalább az új nemzedéket meggyőződéséért felelősséget bátran vállaló, tiszta emberekké! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. ... - Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré. ... - Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. ... Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat... - ... Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! ... - Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. ... - Távozz tőlem, Sátán! ... Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" -Máté 4,1-10

Ne akarjuk ezt a történetet csupán betű szerint érteni, sokkal többről van itt szó! Ezek a képek, hogy Jézust felvitte az ördög a templom tetejére, és egy olyan hegyre, ahonnan a föld minden országa látható, és felszólította, hogy Isten Fia őt imádja, súlyos mondanivalót hordoznak. Jézusnak munkába indulása előtt végig kellett gondolnia mindazokat a lehetőségeket, melyekkel úrrá lehet lenni az emberek felett. Azóta is ezekkel dolgozik minden zsarnok. Kenyeret kell adni a tömegnek, akkor engedelmeskedik. Csodát kell mutatni, akkor elámul. Milyen régi trükk, a rómaiak tudták: kenyér és cirkusz kell a népnek. Ha ez nem elég, be kell vetni a bűn minden formáját a hazugságtól a tömeggyilkosságig, ezt jelenti a sátán imádata, akkor igazán hallgat a tömeg, és azt tehetsz vele, amit akarsz. Ezek azok a módszerek, melyeket ördöginek ítél Jézus és elutasít. Az Ő módszere a szeretet meggyőzése, az önfeláldozó szolgálat. A többi módszer pár évtized alatt mind kifullad, de a Jézus módszere örökké eredményes.

Uram, én nem akarok uralkodni, csak azt kívánom, hogy felettem se zsarnokoskodjon senki. Tarts meg, hogy ne adjam oda magam senkinek több kenyérért, pénzért, vagyonért, lelkem kárára! Ne kápráztasson el nagy emberek bölcsessége, nagy eszmék, nagy ígéretek, ha azok ellenkeznek a Te örök tanításoddal. De én se próbáljak ördögi módszerekkel, bűnnel, hazugsággal emelkedni mások fölé, se más ne igázzon le engem, népemet, közösségemet aljas eszközökkel! Add, hogy csak neked szolgáljunk, és legyen eredményes a mi életünkben is Krisztus szeretetmódszere! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn, fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget."- Zsoltárok 127,1

Háromszor ismétlődik e néhány sorban az egyik legelkeserítőbb szavunk: hiába, hiába, hiába. Hányszor keserítette meg az életünket! Dolgoztunk, és nem jött meg az eredménye.

Szerettünk, és csalódnunk kellett. Reménykedtünk, és nem jött össze semmi. Nem értettük, hibáztattunk másokat, talán magát Istent is, aki nem akar segíteni. Nem épített velünk, nem őrizte várunkat.

De vajon vele próbáltunk-e építeni? Vajon az Ő városában éltünk, vagy azt kívántuk, hogy Ő költözzön be a mi városunkba? Úgy kértük-e, hogy "legyen meg a Te akaratod", vagy úgy, hogy "legyen meg az én akaratom, Te csak segíts, Uram!" - Micsoda ígéret: "Álmában is ad eleget."

Annak, akit szeret. De a szeretet kétoldalú, úgy is mondhatnánk: annak, aki szereti Őt.

Aki vállalja az Ő szolgálatát. Aki nem a maga céljainak szolgálatába akarja Őt kényszeríteni, hanem vállalja tőle kapott küldetését. Inkább vállald, amit Ő bíz rád, ott vár eredményed, boldogságod.

Nehogy egész életed végeredménye az legyen: hiába volt, nem érte meg, hogy életet adott neked.

Jó Atyám, nem tudom, mi az akaratod, mire rendeltél, mi a célod velem. Talán nem is gondolkoztam rajta. Magam szabtam célokat magamnak, a magam útját jártam, a magam módján akartam boldog lenni. És befulladtam. Nem vagyok boldog, és nem tudtam boldoggá tenni azokat, akik bennem bíztak, akiket rám bíztál. Érzem, új útra, új irányításra van szükségem. Adj nekem, Uram, új célokat! Mutasd meg, hol, hogyan akarsz felhasználni! Tudom, hogy szeretsz, de azt is, hogy én nem tudok megfelelni szeretetednek. Nem kívánom, hogy álmomban adj eleget, ébren mutasd meg, hol a helyem, hol a feladatom, és taníts, segíts, hogy ne éljek hiába! Adj akaratod szerint való, igazi boldogságot nekem, hogy a Te erőddel másokat is boldoggá tehessek! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem."- János 20,24-25

Tamás a mi igazi apostolunk, valódi modern ember. Mi is ezerszer mondjuk: "Hiszem, ha látom!" Valami képtelen nagyképűség, önteltség van ebben a mondatban. Annak a feltételezése, hogy a mi szemünk és értelmünk olyan nagyszerű, hogy semmi nem létezhet, ami kívül volna a láthatárán. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy az utolsó száz év minden felfedezése mennyire megcsúfolta az azelőtti emberiség nagyon magabiztos tudását. Jellemző történet: a bécsi orvosprofesszor kijelenti: Minden porcikáját megvizsgáltam a felboncolt embereknek, és nyomát sem találtam a léleknek, tehát lélek nincs! Mire a székely diák felkiált: Ne a holt emberben keresse a lelket! Tamás nem hitetlen. Ő hűséges tanítvány, míg mellette van Mestere. Most is szeretne hinni, de képtelen rá. Kell, hogy Jézus megmutassa magát neki. Jézus szava nekünk szól: "Boldogok, akik nem látnak és hisznek." Mi is csak akkor tudunk hinni, ha a Szentlélek hozzásegít.

Atyám, úgy szeretném én is kérni, hogy mutasd meg nekem is Krisztust. Tudom, képtelen kérés, azt jelenti, hogy nem bízom eléggé benned. Pedig Te megmutattad magad. Éppen akkor segítettél, amikor kellett. Úgy hallgattad meg imádságomat, ahogy magam se gondoltam volna. De mindennél többet jelentett, hogy igédet olvasva éreztem, tudtam, hogy éppen nekem szól. Az én kérdéseimre feleltél. Az én vágyamat töltötted be megvilágosító szavaiddal. Köszönöm, hogy hinni tanítottál, Uram. Ne csak engem, ne csak néhányunkat, de egész ifjúságunkat tanítsd meg hinni, hogy jövője, boldogsága, üdvössége legyen utódainknak! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt."- Máté 2,1-2

Jézus születésének idejét több mint háromszáz évvel később állapították meg.

Ma pontosabban ki tudjuk számolni, többek között a Heródes király uralkodásának dátumaiból, aki jól ismert alakja a római történelemnek, hogy Jézus 4-7 évvel időszámításunk kezdete előtt született.

A bölcsek nyilván babiloni csillagászok lehettek, akik az asztrológiai számításokon felül csillagjóslással is foglalkoztak. Itt azonnal felvetődik a kérdés: akkor a csillagjóslás igaz lehet? 

Ma erre világos nemmel felelhetünk, de éppen ebben látjuk Isten egyetemes hatalmát. 

Ő mindenkinek a maga értelme szerint adja tudtul, amire szüksége van. Jézus születésének tanúkra volt szüksége.

A zsidó nép tanúi a pásztorok voltak, ők a nép évszázados várakozásának megfelelő kijelentést kaptak a megszületett Messiásról. A pogányok részéről ezek a bölcsek a maguk tudománya szerint kaptak kijelentést. Korunk csillagászai szerint megállapítható, hogy a bolygók milyen különös együttállása jelezhette számukra a nagy király születését Kr. e. 7 körül. Nagyon fontos ez a mi számunkra.

Ma, amikor a szavaknak kevés a hitele, a természettudomány tanít meg arra, hogy időn és téren túl keressük az élet és a teremtés értelmét és magyarázatát, de megtalálni nem lehet másutt, csak a Jézus bölcsője mellett.

Istenem, a mi megfertőzött gondolkozásunk azonnal megtorpan, ha valamit el kell fogadnunk, ami nem felel meg mindennapi tapasztalatainknak. A Te léted és munkád annyira magasan áll értelmünk felett, hogy könnyebb kihagyni a gondolkozásunkból. Pedig Te a mi értelmünk számára is útbaigazítást adsz annak, aki ez alapján el tud jutni hozzád.
Vezesd úgy a mi tudósaink gondolkodását, hogy ők is eljussanak Jézus bölcsőjéhez, és bizonyságtevői lehessenek elpogányult világunknak. Add, hogy gyermekeink már mindenben meglássanak téged, így váljanak igazi bölcsekké! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

A boldog ember éneke. Nem az a boldog, akinek soha nem voltak gondjai.

Az nem is tudja értékelni Isten ajándékait, sem megérteni a mások nyomorúságát. Az a boldog ember, aki mindent megtapasztalt, azt is, hogy a nyomorúságban mit jelent Isten állandó, megbízható szeretete, amire mindig biztosan számíthat, és megtanult megelégedett lenni abban, amit Istentől kapott.

Dávid élete a legsúlyosabb veszedelmekkel volt tele. Most is, amikor énekel, körül van véve ellenségekkel. Éppen ez az öröme: nem tudnak hozzáférni. Mintha egy golyóálló üvegfal venné körül, olyan számára Isten védelme. Látja ellenségeit, emberi és másfajta ellenségeit, azok is látják őt, de ő nyugodtan költi ebédjét, még borát is nyugodtan kiissza, tudja, hogy nem férnek hozzá. Megtapasztalta, hogy nyugalmát, békéjét senki és semmi nem ronthatja meg, amíg Isten őrzi. De csak addig, míg ezt igaz hittel tudja és bízik benne. Ha belülről megromlik a hite, bizalma, egyensúlya, leomlik az üvegfal. Hát én mennyire tudom megőrizni hitem üvegfalát?

Kegyelmes Istenem, minden szavam köszönet feléd. Köszönöm életem nyomorúságait, melyek megtanítottak harcolni és bízni benned. Köszönöm, hogy még akkor is erőt adtál, amikor a fenyegető veszedelmek közt megingott a hitem és bizalmam. Köszönöm, hogy nem hagytál el, amikor én már elhagytam magam. És köszönöm, hogy most tudom, hogy rád mindig számíthatok, magamat, jövőmet, enyéimet nyugodtan rád bízhatom. Köszönöm terített asztalomat, mindegy, mi van rajta, tudom, hogy a Te ajándékod. Köszönöm örömeim poharát, melyeket mindennap jó lélekkel üríthetek, mert azok is a Te ajándékaid. Köszönöm védelmedet, mely annyiszor megőrzött és ma is megőriz. Csak azt kérem, védj meg attól, hogy ezt a hitet és bizalmat valaha is elveszítsem. Add meg és őrizd meg legnagyobb ajándékodat: hitem biztonságát! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."- Máté 6,13

Jézus csak eddig tanította az imádságot. Ez az utolsó mondat már a tanítványok felelete.

Gyenge hitünknek szüksége van arra, hogy naponta idézzük eszünkbe, ki az az Isten, akitől minden igaz kérésünk és vágyunk teljesülését várhatjuk. Erre is nekünk, nem Istennek van szüksége. 

A földön mintha idegen országban élnénk, és ez az idegenség minden napunkra ránehezedik. 

A legnagyobb szükségünk van arra, hogy számon tartsuk: a világ, benne a mi országunk is Istené. Övé az eljövendő ország, amit várunk, de Övé a mai világ is, amely a mindennapi otthonunk minden gonoszság ellenére, hiszen az Ő országának a polgárai vagyunk és maradunk. 

Övé a hatalom, akárhogy acsarkodnak a világi hatalmak. Egyik a másik után bukik meg, míg Isten hatalma mindegyiken felül megmarad. A mi Atyánké a dicsőség, és bárhogy dob félre minket a világ, amíg Isten fiai vagyunk, az Ő dicsősége ragyog ránk, bármilyen méltatlanul, nekünk is részünk van benne. Ez a mi örökségünk, biztonságunk. Azért kérhetjük bizalommal, amit Krisztus kérnünk tanít. Erre ad biztonságot minden imádságunk végén a rövid szó: ámen, ami kérést is jelent, hogy úgy legyen, és bizonyságtétel is arról, hogy hisszük, hogy úgy is lesz, mert Isten szeret minket.

Atyánk, boldog vagyok, hogy ilyen Atyám van. Boldogan mondom naponként: az én édes Atyámé minden ország, minden hatalom és minden dicsőség. Igaz, keményen bitorolja ezeket a magát bölcsnek, nagynak ismerő ember, de csak addig, míg rá nem jön, rá nem kényszerül, hogy megismerje, milyen semmit jelent az emberi hatalom és dicsőség.
Mekkora hatalmak emelkedtek fel csak a mi éltünkben, s ma már legfeljebb gúnnyal emlegetik őket. De a Te tanítványaidnak évezredek múltán is él a dicsősége, mert a Te dicsőséged ragyog rájuk. Én nem kérek se hatalmat, se dicsőséget, csak azt, hogy a Tied maradhassak, és Te irányítsd az életemet, akaratod szerint.
Nevezhesselek ezután is Atyámnak, legyek hű gyermeked. Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól."- Máté 6,12-13

Krisztus imádságának első négy kérésében minden benne van, amire vágyhatunk. Isten azt akarja, hogy azok mind a miénk lehessenek. Mi ennek az akadálya? 

A közös és a sajátos emberi gonoszság. Isten adja áldását, és mi elutasítjuk magunktól, elraboljuk egymástól.
Ettől kell megszabadítson Isten kegyelme. Először a múlttal kell leszámolnunk. Tegnapi bűneink alkalmatlanná tesznek arra, hogy elfogadjuk Isten mai ajándékait. Csak akkor válhatunk képessé az akarata szerinti új életre, ha leveszi rólunk múltunk bűneinek terhét. De Isten hiába bocsát meg nekünk, ha mi nem bocsátunk meg másoknak. Nagyobb átkot senki sem mondhat magára, mintha azt kéri Istentől, hogy úgy bánjon el vele, ahogy ő kíván elbánni meg nem bocsátott ellenségeivel. Nem elég az, ha Isten eltörli múltunk nyomorúságait, mert holnap megint képesek leszünk mindent újra kezdeni. Azért kell kérnünk már előre, ő szabadítson meg a holnap kísértéseitől, de attól is, hogy mások gonoszsága tegye tönkre az ő holnapi áldásait. Így lehet a miénk mindaz, amit az első négy kérésben kérünk tőle.

Uram, hiába vágyom országod és akaratod megvalósulására, míg magam állok ellene naponkénti engedetlenségemmel. Tégy engem országod ellensége helyett országod építőjévé!
Tudom, Téged nem a tegnap, hanem a holnap érdekel. Bocsásd meg, tedd meg nem történtté tegnapi vétkeimet, és tégy képessé arra, hogy ezután Téged szolgálhassalak!
Tégy képessé arra, hogy én is elfelejtsem a tegnap bántásait, és csak a holnappal törődjem!
Nem leszek rá képes, ha a Te erőd nem támogat, hogy megálljak a holnap kísértései között.
Add, hogy kevesebb legyen a kísértés, kevesebb a gonoszság, és nagyobb hitem ereje, amivel ellene állhatok. Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma....."

Krisztus imádságának első három kérdése csodálatos tömörséggel foglalja össze mindazt, amit Istentől kérhetünk. De Ő azt is jól tudja, mennyi akadálya van, hogy azokat elnyerhessük.

A magunk és a ránk bízottak mindennapi gondjai úgy lekötnek, ritkán van időnk és erőnk Isten országa boldogságára várni. Szeret minket annyira, hogy ezekben a gondokban is irányítást adjon. Megengedi, sőt utasít arra, hogy Isten segítségét kérjük legkisebb dolgainkban is. De nem akárhogyan. Nem kérhetem a kenyeret csak magamnak. Csak együtt a többiekével. Ha csak magamnak kérem, ne csodálkozzam, ha kihull a kezemből. Tőle kell kérnem. Ha Ő megengedi, hogy a kenyér mindennapi gondjaiba is Őt avassam be, azt is reá bízzam, akkor azt is tudnom kell, hogy ne mástól, ne a magam ügyességétől, hanem tőle várjam, és amit teszek, vigyázzak, hogy ne ellenkezzék az Ő akaratával. Nincs jogom esztendőkre előre kérni, mert ez azt jelentené, hogy nem bízom mindennapi gondoskodásában. Kérjem csak a mai napra, tudva, bízva abban, hogy a holnapról majd Ő gondoskodik. Ha így kérem, már előre adjak hálát, köszönjem meg Istennek, hogy gondoskodni fog minden egyes napom kenyeréről, s mindarról, amire szükségem, amire szükségünk lesz.

Jó Atyám, köszönöm, hogy a világ kormányzása közben még azt is vállalod, hogy mindennapi kenyérgondunkat magadra vedd. Sokszor úgy érzem, olyan dolog ez, amivel nem téged kellene terheljelek. De azt is tapasztalom, nélküled hiába vergődöm, e nyomorult világban mindennap újra beleütközöm a lehetetlenbe. Egyszer nem sikerül megszerezni a legszükségesebbeket sem, máskor a már megszerzett javakat sepri ki a kezemből e világ gonoszsága. Azért, Uram, szégyenkezve mégiscsak hozzád fordulok, vedd magadra apró gondjaimat is! A Te kezedben biztonságban tudhatom magam és a rám bízottakat. Ne hagyj szégyenben! Adj meg anynyit, amennyire tudod, hogy szükségünk van, és segíts, hogy azzal mindig legyünk megelégedve! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is."- Máté 6,9-10

Krisztus imádsága minden emberi imádság mintája. Minden benne van, amit ember kérhet, tömören összefoglalva. Imádságaink csak ennek a részletezése. Pedig úgy tűnik, mintha ebben az első részben olyan dolgokat kérnénk, ami Istennek kell, nem nekünk. De lássuk részletesebben: Isten nevét az szenteli meg, aki áldott, boldog élettel, hálaadással dicsőíti az Ő nevét. Kell nekünk több annál, mint hogy ilyen boldog legyen az életünk és a hálaadásunk?

Reménységünk az, hogy Atyánk országában élhessünk. Ha másként nem, halálunk után mennyei országában.

Ha az Ő országa még életünkben megvalósulna, annak boldog elfogadásában. Ha annak még nincs itt az ideje, magunk, családunk, egyházunk kis körében úgy, mint egy követség területenkívüliségében idegen ország területén, otthonunk legyen az Ő országának előreküldött otthona és képviselője.

Annál pedig mit kívánhatnánk többet, mint hogy Isten jóakarata olyan tisztán, teljesen valósuljon meg az életünkben, már itt a földön, mint a mennyben. Itt be is fejeződhetne az imádság.

Mi egyébre volna még szükségünk?

Jó Atyám, aki vagy, élsz és uralkodsz a mennyben, tehát közöttünk, bennünk, bárhol élünk, hozzánk a legközelebb, köszönjük neked, hogy szent Fiad mindenre megtanított, amire szükségünk van. Másként tanította, mint ahogy ez a világ tanít minket. Pedig ugyanazt mondta, hogy kérjük, amire minden ember vágyik, a boldogságot. Csak az út más, mint amit gyarló, folyton tévedő emberi bölcsességünk próbál megtalálni. Amit nem ott keresek, ahol megtalálható, hiába keresem. Most nálad keresem, Atyám, segíts megtalálni a Te országodat, cselekedni a Te akaratodat, és amikor annak boldogságát élvezem, taníts naponkénti hálaadással dicsérni a Te szent nevedet! Taníts meg rá, hogyan kell mindennapi dolgaimat ennek fényében látni és kérni! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról az élőlényekről, azokról az állatokról, amelyek vele voltak a bárkában."- 1Mózes 8,1

Nem lehetett kellemes dolog hónapokat tölteni a bárkában, miközben kint halál, pusztulás dúlt mindenfelé. Százszor is lemondhattak életről, jövőről, arról, hogy Isten még adhat számukra szabadulást. Csak teltek a napok, reménytelen összezártságban, elégedetlenségben, kínos, keserves egyedülvalóságban, "a mindennapi szörnyű szürkeségben", amiről Reményik Sándor panaszkodik. Hányszor éreztük ezt a reménytelen szürkeséget életünkben! Hányszor gondoltuk, hogy Isten már régen elfeledkezett rólunk, más világ felé fordította az arcát; körülöttünk, és a mi számunkra nincs más, csak halál és pusztulás! Imádságaink csak a falakig jutnak, Isten már nem hallja őket. Még azt sem vettük észre, hogy bárkában vagyunk: Isten gondviselése őriz minket, míg mások a semmibe hullanak körülöttünk. Aztán "egyszerre megnyílt az ég, mely nem tárult ki átokra, imára". Egyszerre valaki megfogta a kezünket a reménytelenségben, megnyílt az a lehetőség, amire éveken át készültünk, kiderült, hogy valaki éppen ránk vár, hogy éppen arra van nagy szükség, amiért keservesen megkínlódtunk. Hogy Isten velünk volt és velünk van. "Nem feledkezik el", sem rólad, sem azokról, akik veled vannak. Legyen türelmed kivárni! Tudd meg, minden percben tudjad, Isten szeme rajtad van, és éppen akkor fogja kinyitni bárkád fedelét, amikor kint már süt a nap, és napsugaras mezőre fogja vezetni lábadat. Ne félj, Ő rólad meg nem feledkezik!

Urunk, segíts, hogy meglássuk, hogy mindaz, amit mi börtönünknek gondolunk, valójában a Te bárkád! Hogy ne csak akkor jöjjünk rá erre, amikor már megváltozott körülöttünk a világ, de a reménytelen szürkeségben is tudjuk, higgyük és érezzük, hogy Te vagy velünk. Hogy akkor is örülni tudjunk, amikor a legsötétebb a helyzetünk, el nem felejtve, hogy Te rólunk el nem feledkezel. Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán."- Zakariás 9,9

Így jelennek meg Jézus életének részletei az Ószövetség próféciáiban. Így idézték azokat az apostolok akkor, amikor még nem létezett az Újszövetség, mert még meg sem írták, össze sem gyűjtötték könyveit. Honnan tudta Zakariás próféta, milyen lesz a Messiás, amikor versekbe foglalta bátorítását? Mert bátorításra mindig szükség volt a múltban is, akár a mában. Mert az ember, ha Istenéről elfeledkezik, vagy dicsekedik, vagy panaszkodik. Isten Lelkének sugalmazása kellett ahhoz, hogy a próféta évszázadokkal előre megértse, és ilyen tömören meg tudja fogalmazni a Jézus magatartásának kettős jellegét: isteni tökéletességgel, hatalommal, diadalmasan valósítja meg tennivalóját, de dicsekvés nélkül, alázatosan, egyszerűen. Tanít egyszerű példázatokban, mindig a nép nyelvén. Gyógyít szelíd szóval, vigasztal nyugodt bátorítással. Ennek jellemző példája a virágvasárnapi bevonulás. Királyként vonul be a fővárosba, de nem a királyok paripáján, hanem az egyszerű, szegény nép szamarán. És mégis, Ő a király. A paripákon, fekete gépkocsikon, repülőgépeken érkező nagy uralkodókat legfeljebb a történelemórákon emlegetik. De a szamáron ülő, alázatos Messiás ma is egyetlen élő és megvalósuló reménysége minden benne bízónak.

Jézusom, köszönöm, hogy szamáron érkeztél, amikor királyként vonultál be néped közösségébe. Milyen idegen lennél számomra, ha a gőgös római tisztek paripáján látnálak magam előtt. Így vagy az én királyom, gyarló, gyenge, sok nyomorúsággal küszködő gyermekedé. Így vagy testvérem, barátom, vigasztalóm. Így biztatsz, hogy munkatársad legyek. Hiszen egy szamárnyi eszközöm nekem is van, amivel neked szolgálhatok. Ha azt felhasználom, tudhatom, hogy nem a magam erejére kell támaszkodnom. Általam is Te valósítod meg céljaidat! Használj fel engem is, mint azt a jószágot! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni."
- Apostolok cselekedetei 2,6

Ez a pünkösd csodája. Figyeljük meg: nem egy nyelven beszélt a sokaság, hanem mindenki a maga nyelvén értette meg, mit üzen neki a Lélek. Sokféleképpen gondolkozunk és beszélünk. Nem is lenne jó, ha mind egyformák lennénk. Isten virágoskertje változatos, sokféle, sokszínű virágok teremnek benne. Minden embernek más a rendeltetése. Azt kell meghallania, neki mit üzen az Úr, mindnyájunk Ura. Te, testvérem, csak arra figyelj, hogy mi a neked szóló üzenet!

De ha azt megérted, és ha a többiek is megértik a maguk nyelvén, a maguk helyzetében, egymásra fogtok találni, mint pünkösd napján Jeruzsálemben. Ez a Lélek titka: mindenkinek meg tudja mutatni a maga útját, a maga rendeltetését, és úgy állít egymás mellé, hogy egymást kiegészítve tudjuk szolgálni a közös célt: Isten uralmát a közösségben.

Urunk, adj közösséget nekünk! Egyházadban, családunkban, népünkben, munkacsoportjainkban annyira hiányzik a közösség. Azért hiányzik, mert Lelked segítsége nélkül nem tudjuk megérteni egymás nyelvét, egymás gondolatait, egymás örömét. 

Olyan nagy szükségünk van az egységre, olyan rossz idegenek között, elszigetelten élni, főleg ha közben család, munkaközösség, keresztyén gyülekezet vesz körül, mégis úgy érezzük, mintha ki lennénk dobva egyedül a pusztaságba, mert nem vagyunk képesek szeretni a körülöttünk élőket, és úgy érezzük, ők sem szeretnek minket. Taníts meg szeretni, Uram! 

Taníts, hogy tudjam megérteni azok nyelvét, azok bajait, azok egyedülvalóságát, akik talán éppen tőlem várnának szeretetet, barátságot, megértést. Szeretni taníts minket, Szentlélek Isten! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve... És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek."- 1Mózes 11,6

Bábel tornyát építi az egységes nép. Biztonságot, egységet és dicsőséget akarnak maguknak.

Az ember úr a föld dolgai felett, tehát nincs előtte akadály, megteheti. De csak egységben!

Mekkora eredményt tud elérni egy család, ha minden tagja egyet akar, és abba minden erejét beleadja! Egy nemzet is képes hatalmas dolgokra, ha egységes. De ez a ritka eset.

Amint nem értik meg egymást, amint meghasonlás támad, akár kicsi, akár nagy közösségen belül, vége az építésnek, az eredménynek. A döntő kérdés: azt akarom, hogy az én akaratom legyen meg, vagy szolgálni akarom a többiek örömét? - Pünkösdkor egymást soha nem látott emberek találták meg a közös nyelvet. De ahhoz Isten Lelkének segítsége kellett. Kérd a Lelket, ha baj van családodban, vagy bármely más közösségedben! De arra kérd, hogy elsősorban veled értesse meg a többiek nyelvét, vágyait, céljait, s neked adjon erőt arra, hogy képes légy ne csak a magad, hanem a többiek boldogságát szolgálni!

Istenem, annyira bánt, hogy családom, munkaközösségem, lakóhelyem, nemzetem nem érti meg egymást, mintha nem egy nyelven beszélnénk. Én is csak egyik ágához tartozom e közösségeknek, nem vagyok képes arra, hogy megértsem a velem ellenkezőket. Mutasd meg, Uram, nem bennem van-e a hiba! Nem én tartom távol magam tőlük? Hátha jobban megérteném a többieket, ha segítenél? De arra kérlek, ne az én igazságom, ne is a többieké győzzön, hanem mindenekfelett a Te akaratod! Ha nem értjük meg egymást, egyikünknek sem lehet igaza. Lelkedet kérjük, tanítson meg arra, mint pünkösd napján, hogy egy nyelvet beszéljünk: a Te igazságodat. 

És adj a szívünkbe elég alázatot ahhoz, hogy a magunk igazáról lemondva meg tudjuk érteni, közösen elfogadni azt, amit Te tanítasz, amire Te akarsz elvezetni, amit Te rendelsz mindnyájunk számára! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

" Egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint..."- Máté 25,14-30

Isten teljes bizalommal nagy vagyont bíz mindnyájunkra: észt, erőt, tehetséget, tudást, családot, munkát, valamennyi tulajdont, kinek-kinek képessége szerint. Csak annyit kell tudnunk, hogy ez a ránk bízott vagyon nem a miénk, hanem mindenestől az Övé. Mi csak annyiért felelünk, amennyi ránk bízatott. Élhetünk vele, mintha a miénk lenne. Élvezhetjük gyönyöreit, használhatjuk értékeit, de számadással tartozunk érte. A tálentum hatalmas érték. Olyan nagy, hogy egyben használhatatlan. Fel kell váltani ahhoz, hogy élni, gazdálkodni lehessen vele. Istentől kapott képességeinket a szolgálat aprópénzére kell felváltanunk, hogy értéke szaporodjék. Mivel fogsz Urad elé állni, amikor megkérdi, mire használtad a kegyelmét, a rád bízott kincseket?

Jó Istenem, bocsásd meg, ha elégedetlenkedtem, mert több tálentumot szerettem volna kapni Tőled és az élettől. Bocsásd meg, ha nem értettem meg, hogy annak könnyebb, aki kevesebbet kapott, mert kevesebb a felelőssége. Bocsásd meg, ha azt is elprédáltam, ami keveset kaptam, mert nem értettem meg, milyen sokat használhattam volna vele, ha akaratod szerint váltottam volna fel a mindennapi lelkiismeretes szolgálat aprópénzére. De most is látom, még mindig mennyi kincsem maradt! Neked köszönöm azokat: házastársam szeretetét, gyermekeim mosolyát, barátaim megbecsülését, munkám eredményét, megannyi gazdagságát rám áradó kegyelmednek. Ne engedd, hogy ezeket elprédáljam! Segíts, hogy naponta tudjam szaporítani ajándékaidat mások életében, örömében! Add áldásodat javaidra, hogy az én kezemben is áldássá válhassanak! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod."- János 21,18

Egyetemes emberi sors. Mégis milyen megdöbbentő. Fiatalon nem gondolunk rá, "felövezzük" a reánk bízott öregeket, és nem sokat kérdezzük, mit akarnak.

Aztán ránk kerül a sor, és tudomásul kell vennünk, hogy nem sokat számít a mi akaratunk. Megyünk, ahova visznek.

Milyen szomorú ez így önmagában! De mássá válik, ha tudjuk, hogy a sorsunk, a jövendőnk, a munkánk, az életünk nem a miénk, és nem a másé, hanem Isten kezében van. 

Egyszerre értékessé válik a legszomorúbb, tehetetlen öregség is. Amíg képesek vagyunk bizonyságot tenni Istenről, elmondani, mi mindent tett velünk egy hosszú életen át, még mindig szép, gyümölcsöző és áldott lehet az életünk. 

- Péternek se nagyon lehetett kedve a megfeszíttetéshez, és mégis, immár kétezer éve, hány megfeszítettnek nyújtott vigasztalást hősies bizonyságtétele. A hagyomány szerint utolsó kívánsága ez volt: fejjel lefelé feszítsék a keresztre, mert nem méltó arra, hogy úgy haljon meg, mint Mestere. Hiszen "a pillanatnyi kis szenvedés" elmúlik, de ott túl az örök élet, itt a fennmaradó bizonyságtétel sokkal nagyobb értéke mindig megmarad.

Urunk, nehéz sorsunkban, tehetetlenségben, betegségben, az öregség nyomorúságai között hozzád kiáltunk. Nem azt kérjük, hogy a mi akaratunk legyen meg, hanem a Tiéd. Ha nem mehetünk oda, ahova akarunk, ne más, Te magad övezz fel minket, és adj erőt, hogy jókedvvel, bizonyságtevő hittel, még mindig mi tudjunk, amennyire erőnkből futja, szolgálatot tenni azoknak, akik közé rendeltél. Talán egy mosolyt csalni elfáradt ápolónk arcára, talán egy bizonyságtétellel csodálkoztatni el azt, aki sajnál minket, hogy nem vagyunk sajnálatra méltók, amíg benned bízni tudunk. Arra kérünk, adj mellénk is áldozatos lelkeket, akik megéreztetik velünk a Te segítő és segítségre biztató szeretetedet! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Szeretsz-e engem?" - János 21,16

Két egyszerű szó. Nincs az a fegyver, ami jobban mellbe vághatna. 

Lehet, hogy soha nem is gondolkoztál rajta. 

Keresztyén ember vagy, templomba jársz, most is imádkozol, persze, hogy szereted Megváltódat. 

Péter is úgy gondolta, hogy ez természetes, magától értetődő. Csak amikor Jézus háromszor egymásután tette fel neki ezt a kegyetlen kérdést, akkor döbbent meg, de igazán.
Te hányszor mondtad ki Isten nevét könnyelműen, úgy, hogy oda se figyeltél, esetleg káromkodásban?
Hányszor hallgattál istentelen társaságban, jó, nem tagadtad meg, de talán még mosolyogtál is, amikor bölcsen tagadták, kikacagták, megvetették? Soroljam? A lelkiismereted pontosabban sorolja mindezeket. Eléd áll Krisztus az igében, látod a kereszten megkínzott alakját, és feltámadott dicsőségében rád szegezi kérdő szemét, melyből feléd árad a keresztet is vállaló szeretete. Szelíden megkérdi: Valóban szeretsz te engem? Szörnyű kérdés! Próbálj felelni rá!
Legalább annyit, mint Péter a harmadszori kérdésre: Uram, te tudod, egyedül csak te tudod, hogy minden mást mutató szavam, cselekedetem, gyávaságom, bűnöm ellenére én mégis szeretlek Téged.

Krisztusom, én szeretlek Téged. Nem tudom bizonyítani. Annyi mindennel vádolhatsz, és igazad van, annyiszor megbántottalak, elfelejtettelek, szégyent hoztam a nevedre, nem tettem vallást rólad, amikor kellett volna, mert gyáva, óvatos, ki tudja, milyen helyzetben voltam, éppen úgy, mint Péter azon az éjszakán.
De most is itt állok előtted, s megköszönöm, hogy van egy, egyetlen tanúm, aki tudja, hogy én szeretlek Téged, és az Te vagy, Uram.
Az én szavamnak nincs, nem lehet hitele ítéleted előtt, de a Te szavadnak hitele van. Tedd meg, tégy vallást helyettem arról, hogy mindennek ellenére én valóban szeretlek Téged. Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem...? Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged."- János 21,17

Péter tudja, hogy tagadása után számonkérés következik. Szörnyű lehetett az a feszültség, amiben a feltámadás után hetekig élt. Már többször találkozott a feltámadott Jézussal, aki a többiekkel, sőt Tamással, a kételkedővel is beszélt. Péter egyre várta a számonkérést, de Jézus még csak rá se nézett. Készen állt bűnbánattal, mentegetőzéssel, könyörgéssel - még arra se kapott alkalmat, hogy elmondhassa. S akkor egyszerre, hivatalos nevén szólítva, mint a bíróság előtt, váratlanul, háromszor egymásután neki szegezi Jézus a kérdést: "Szeretsz te engem?" És Péter megérti, valóban csak ez a fontos. Minden egyéb megbocsátható, elfelejthető, ha ez igaz, ha pedig nem, akkor a többi sem ér semmit. Bizonyítani kellene, de mivel? Azzal, hogy kitartott mellette? Júdás is kitartott, amíg haszonra volt kilátás. Azzal, hogy nagy hangon tett nagy ígéreteket?

Hogyne, amíg meg nem szorongatták. Egyetlen tanú van, aki bizonyíthat: "Uram, te tudod, hogy valóban szeretlek!" - Így kérdez Krisztus téged is. Sok bűn, tagadás, gyávaság, félreállás után mit tudsz erre felelni?

Megváltóm, életemnek talán a legsötétebb napjai azok, amikor vagy én nem tudok imádkozni, vagy világosan érzem, hogy nem felelsz imádságomra. Tudom, nem Te változol. A Te szereteted olyankor is sugárzik felém. Én vagyok az oka, hogy nem tudom felfogni azt, én hagytalak el, ha csak egy napra, egy elmulasztott bizonyságtételre is, én tettem valamit, ami elválaszt tőled, én voltam hűtlen hozzád. Nem hiszem, hogy megtagadtalak volna, biztos, hogy nem akartalak megtagadni. De az is biztos, hogy nem voltam méltó arra, hogy szóba állj velem. Uram, kérlek, olyankor is szeress. Olyankor is áraszd rám Szentlelked erejét, hogy képes legyek újra hozzád találni. Téríts vissza magadhoz! Tégy képessé az igazi imádságra, fogadj magadhoz, mert én mégis, mindenek ellenére szeretlek Téged. Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól."-Filippi 1,2

Íme Pál köszöntése, jót kívánása legkedvesebb gyülekezetének írt levelében.
Mindkét szavának tág értelme van. A "kegyelem" jelenti az áldást, Isten szeretetének és ajándékainak kiáramlását.

A "békesség" Pál anyanyelvén így hangzik: "sálom", ez a szó pedig mindent jelent, ami jó és szép lehet az életben, amit két egymást szerető ember kívánhat a másiknak: külső és belső békességet, nyugalmat, jólétet, örömöt, boldogságot. 

Olyan szép az, hogy az anyaországi reformátusok "Áldás, békesség!", az erdélyiek "Békesség Istentől!" szavakkal köszöntik egymást, mindketten ebből az igéből idézve.
Ezt üzeni nekünk Isten. Ezt kívánja adni, ami nem kapható másfele, csak nála, ahogy az Úr Jézus Krisztus tanítja és közvetíti nekünk. Tőle kell kérni magunknak, és tőle kell kérni egymás számára. Őszinte szóval kell kérni: őszinte hittel, hogy Ő azt megadhatja és meg is akarja adni. Őszinte szeretettel, hogy azt én valóban kívánom annak, akit ezzel a szóval köszöntök. 

Akkor tudhatom, hogy Isten sem tekinti ezt egyszerű gépies köszönésnek, meghallgatja, és valóban megáldja vele azt is, aki kéri, azt is, akinek számára kéri.

Istenünk, Tőled kérjük a kegyelmet és a békességet. Nagyon hiányzik mindkettő mai életünkből. Kegyetlen világban élünk, mindenki csak önmagával törődik, nincs segítség a gyengék, tehetetlenek, elhagyottak számára. És nincs békességünk. A világ háborútól, terrortól, maffiától, kizsákmányolástól fél, az egyes ember kenyere elvesztésétől, családja felbomlásától. 

Békesség csak ott van, ahol rád bízzuk magunkat, áldás csak ott, ahol Te ajándékozol meg vele minket. Könyörgünk, Atyánk, ne hagyd ezt a mi világunkat, ne hagyd a mi népünket beleveszni a hitetlenség átkába! 
Újítsd meg rajtunk kegyelmedet, hozd vissza apáink hitének erejét, áldását, békességét! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság."- János 17,15-17

Krisztus utolsó estéjén, mintegy végrendeletképpen, értünk imádkozik. A tanítványaiért. Aki az igét olvassa, már tanul, tehát tanítvánnyá lett. De Jézus azokért a tanítványokért könyörög, akik be is vették, el is fogadták az Ő tanítását. Azok többé nem "a világ fiai". Már Isten országának polgárai. Úgy kell itt élniük, mint idegen állampolgárnak idegen földön. Sokan vannak, akik ezt megértve ki is próbálnak szakadni "e világból", külön otthont, elszigetelt kolóniát alkotni benne. Jézus éppen ezt nem akarja. Talán úgy mondhatnánk: vendégmunkások vagyunk e világban, de munkások. Talán úgy, mint európai vendégmunkások olyan országban, ahol a helybéliek nem szeretnek dolgozni, hagyják, hogy a vendégek végezzék a munka nehezét. Isten a világnak is Ura. Azért a mi feladatunk az, hogy széppé, gazdaggá varázsoljuk ezt az idegen világot. Mert a végső cél mindig az: Isten országává tenni, népét pedig Isten népévé. Hogy mások vagyunk? Igen. Isten igéje megszentel: a szó eredeti értelmében szentté, azaz mássá tesz. De csak akkor és addig, amikor az Ő igéje él és hat bennünk.

Atyám, Krisztus azon az éjszakán értem is imádkozott. Gyenge tanuló vagyok, de az Ő tanítványa. Még nem érzem, hogy mássá lettem volna, a "megszentelés", a "szentté válás" szavak olyan idegenek a számomra, nem érzem otthon magam bennük. De kérem segítségedet, hogy "mássá" legyek. Tudom, hogy kockázatos: lehet, hogy eddigi társaim, barátaim kinevetnek, talán kiközösítenek. Add, hogy ne úgy legyen, add, hogy ők is "mássá" legyenek! Védj meg attól, hogy én süllyedjek vissza a nélküled való életbe!
Engem is őrizz meg a gonosztól, mind a bennem kísértő, mind a kívülről rám törő gonosztól! Igéd erejével tarts meg, hogy Tied maradjak ebben a világban! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket."- 1Péter 2,9

Felvágás, gőg áradna ezekből a nagyigényű szavakból? Akkor lenne így, ha a keresztyéneknek valamilyen bennük lévő tulajdonsága vagy tette lenne az alapja, mint a származás, jó cselekedetek, aszkézis, kegyesség vagy valami hasonló. Itt semmi efféléről nincs szó. Isten választott ki, Ő hívott el, Ő vett a maga tulajdonába, általa jól meghatározott céllal. Nincs ebben semmi dicsekednivaló, csak alázatos nagy öröm és felelősség. Minden hívő keresztyén tudja, hogy nem önmagától vált azzá. De ha Isten akaratából azzá vált, annak megfelelően kell élnie. A szent szó annyit jelent: más, mint a többi. Isten szent, egészen más, mint minden teremtménye. Aki vagy ami hozzá tartozik, mássá válik. A keresztyének mássá kell, hogy legyenek, másként kell, hogy viselkedjenek, mint a világ többi nemzete vagy csoportja. Nekik külön feladatuk van: Isten nevének, törvényének, cselekedeteinek hirdetése szavakban és tettekben. Ezért papság: a Király szolgái. Erre vannak kiválasztva minden ember közül. Felülről kapott világosságban, hitben élnek, látják Isten mennyei dicsőségét. Ezt kell továbbadniuk mindaddig, míg minden nép el nem éri ugyanezt a méltóságot.

Jó Atyám, Te választottál engem is néped tagjai közé. Te adtál előbb érdeklődést, majd vágyat, végül hitet nekem. Jól tudom, mindezt nem érhettem volna el, ha nem Te veszel a kezedbe. 

Arra kérlek, ha elfogadtál, tarts is meg magadnak! Taníts tovább, mélyebb ismeretre! Buzdíts hűségesebb szolgálatra! Építs be egyházad közösségébe, ott mutasd meg, mi az én feladatom, és segíts, hogy betölthessem! Jogom van ezeket kérni tőled, mert Te indítottál el a hit útján, Te akarod, hogy szent nemzeted tagja és munkása legyek. 

Vezess úgy tehát, hogy szavammal hirdethessem, életemmel példázhassam, tetteimmel felmutathassam a Te nagy tetteidet, parancsod szerint. Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Mindennek megszabott ideje van,... Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak... Megvan az ideje a sírásnak... és a nevetésnek... A gyásznak... és a táncnak... A megőrzésnek... és az eldobásnak... A hallgatásnak... és a beszédnek... A szeretetnek... és a gyűlöletnek... A háborúnak... és a békének."- Prédikátor 3,1-8

Tizennégy ellentétpár egyetlen szép, gondolatritmusban fogalmazott versben. Átfogja a teljes emberi életet, annak minden fontos mozzanatában. Semmi sem véletlen. Mindennek megvan a maga Istentől rendelt ideje. Nem fatalizmus, nem azt mondja az író, hogy mindennek úgy kell megtörténnie, akár akarod, akár nem. Inkább biztatás: Figyeld meg, tanuld meg, mikor minek van az ideje! Akkor cselekedj! A rosszkor indított cselekvés többet árthat, mint amennyit használ. Akkor leszel eredményes, akkor lesz haszna cselekvésednek, ha annak rendelt idejében teszed. De akkor tenned kell, és tudnod kell, hogy Isten, aki az alkalmakat rendeli, veled lesz. Vele együtt, az Ő segítségével leszel képes megvalósítani azt, amire éppen te rendeltettél. Mert az sem véletlen, hogy te vagy, hogy éppen itt vagy, hogy éppen olyan vagy, olyan a nyelved, a vallásod, a családod, a tehetséged, a vagyonod. Azoknak is megvan a rendelt szerepe. Használd fel őket a rendelt időben, hogy ne váljanak értelmetlenné, értéktelenné!

Köszönöm, Istenem, hogy ebben a világban, melyben annyi értékes ember érzi magát feleslegesnek, elhagyottnak, céltalannak, az én életemnek célt, értelmet adtál, és megmutatod annak értékét. Tudom, mindenki életének éppen olyan rendelt célja van, de nem fedezheti fel az, aki nem nálad keresi. Nem szeretnék hiábavalóvá lenni. Te adtad meg rendeltetésemet, segíts annak megvalósításában! Olyan jó érezni, hogy vezetsz, irányítasz. "És hogyha néha-néha győzök, ő járt, az Isten járt előttem, kivonta kardját, megelőzött." Köszönöm, hogy Adyval ezt én is elmondhatom. Alkalmas időben küldj segítséget, hogy megtehessem azt, amire rendeltél! Ámen.