Jézus csak eddig tanította az imádságot. Ez az utolsó mondat már a tanítványok felelete.
Gyenge hitünknek szüksége van arra, hogy naponta idézzük eszünkbe, ki az az Isten, akitől minden igaz kérésünk és vágyunk teljesülését várhatjuk. Erre is nekünk, nem Istennek van szüksége.
A földön mintha idegen országban élnénk, és ez az idegenség minden napunkra ránehezedik.
A legnagyobb szükségünk van arra, hogy számon tartsuk: a világ, benne a mi országunk is Istené. Övé az eljövendő ország, amit várunk, de Övé a mai világ is, amely a mindennapi otthonunk minden gonoszság ellenére, hiszen az Ő országának a polgárai vagyunk és maradunk.
Övé a hatalom, akárhogy acsarkodnak a világi hatalmak. Egyik a másik után bukik meg, míg Isten hatalma mindegyiken felül megmarad. A mi Atyánké a dicsőség, és bárhogy dob félre minket a világ, amíg Isten fiai vagyunk, az Ő dicsősége ragyog ránk, bármilyen méltatlanul, nekünk is részünk van benne. Ez a mi örökségünk, biztonságunk. Azért kérhetjük bizalommal, amit Krisztus kérnünk tanít. Erre ad biztonságot minden imádságunk végén a rövid szó: ámen, ami kérést is jelent, hogy úgy legyen, és bizonyságtétel is arról, hogy hisszük, hogy úgy is lesz, mert Isten szeret minket.
Atyánk, boldog vagyok, hogy ilyen Atyám van. Boldogan mondom naponként: az én édes Atyámé minden ország, minden hatalom és minden dicsőség. Igaz, keményen bitorolja ezeket a magát bölcsnek, nagynak ismerő ember, de csak addig, míg rá nem jön, rá nem kényszerül, hogy megismerje, milyen semmit jelent az emberi hatalom és dicsőség.
Mekkora hatalmak emelkedtek fel csak a mi éltünkben, s ma már legfeljebb gúnnyal emlegetik őket. De a Te tanítványaidnak évezredek múltán is él a dicsősége, mert a Te dicsőséged ragyog rájuk. Én nem kérek se hatalmat, se dicsőséget, csak azt, hogy a Tied maradhassak, és Te irányítsd az életemet, akaratod szerint.
Nevezhesselek ezután is Atyámnak, legyek hű gyermeked. Ámen.
Atyánk, boldog vagyok, hogy ilyen Atyám van. Boldogan mondom naponként: az én édes Atyámé minden ország, minden hatalom és minden dicsőség. Igaz, keményen bitorolja ezeket a magát bölcsnek, nagynak ismerő ember, de csak addig, míg rá nem jön, rá nem kényszerül, hogy megismerje, milyen semmit jelent az emberi hatalom és dicsőség.
Mekkora hatalmak emelkedtek fel csak a mi éltünkben, s ma már legfeljebb gúnnyal emlegetik őket. De a Te tanítványaidnak évezredek múltán is él a dicsősége, mert a Te dicsőséged ragyog rájuk. Én nem kérek se hatalmat, se dicsőséget, csak azt, hogy a Tied maradhassak, és Te irányítsd az életemet, akaratod szerint.
Nevezhesselek ezután is Atyámnak, legyek hű gyermeked. Ámen.