Varga László: Isten asztaláról

"Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán."- Zakariás 9,9

Így jelennek meg Jézus életének részletei az Ószövetség próféciáiban.
Így idézték azokat az apostolok akkor, amikor még nem létezett az Újszövetség, mert még meg sem írták, össze sem gyűjtötték könyveit. Honnan tudta Zakariás próféta, milyen lesz a Messiás, amikor versekbe foglalta bátorítását? Mert bátorításra mindig szükség volt a múltban is, akár a mában.
Mert az ember, ha Istenéről elfeledkezik, vagy dicsekedik, vagy panaszkodik. Isten Lelkének sugalmazása kellett ahhoz, hogy a próféta évszázadokkal előre megértse, és ilyen tömören meg tudja fogalmazni a Jézus magatartásának kettős jellegét: isteni tökéletességgel, hatalommal, diadalmasan valósítja meg tennivalóját, de dicsekvés nélkül, alázatosan, egyszerűen.
Tanít egyszerű példázatokban, mindig a nép nyelvén. Gyógyít szelíd szóval, vigasztal nyugodt bátorítással. Ennek jellemző példája a virágvasárnapi bevonulás. Királyként vonul be a fővárosba, de nem a királyok paripáján, hanem az egyszerű, szegény nép szamarán. És mégis, Ő a király.
A paripákon, fekete gépkocsikon, repülőgépeken érkező nagy uralkodókat legfeljebb a történelemórákon emlegetik.
De a szamáron ülő, alázatos Messiás ma is egyetlen élő és megvalósuló reménysége minden benne bízónak.

Jézusom, köszönöm, hogy szamáron érkeztél, amikor királyként vonultál be néped közösségébe. Milyen idegen lennél számomra, ha a gőgös római tisztek paripáján látnálak magam előtt. Így vagy az én királyom, gyarló, gyenge, sok nyomorúsággal küszködő gyermekedé. Így vagy testvérem, barátom, vigasztalóm. Így biztatsz, hogy munkatársad legyek. Hiszen egy szamárnyi eszközöm nekem is van, amivel neked szolgálhatok. Ha azt felhasználom, tudhatom, hogy nem a magam erejére kell támaszkodnom. Általam is Te valósítod meg céljaidat! Használj fel engem is, mint azt a jószágot! Ámen.

Varga László: Isten asztaláról

Csodálatos ünnep volt Virágvasárnap. Ujjongott a tömeg, büszkén vonultak fel a tanítványok. Ott volt az ujjongó tömegben, alázatosan lógatva fejét és nevetséges, nagy füleit, a szamár. Csak egy egyszerű szamár. Nem nézett rá senki. Azaz lehet, hogy nézték, csodálkozva vagy éppen megbotránkozva: hát a bevonuló nagy király nem talált magának egy lovat? De az ünnep teljességéhez erre a szamárra is szüksége volt Jézusnak. Ő az alázatosság, az egyszerűség, az egyszerű, szegény nép szamarán kívánt bevonulni az ünneplő Jeruzsálembe, hogy elfoglalja örökre szóló trónját a világban. Így akar ma is bevonulni sok hajlékba, sok lélekbe, végül az egész világba, ahogy megígérte. Nem a nagy hatalmak, nem is a nagy egyházfők által, nekik is megvan a maguk szerepe. De a lelkekbe egyszerű, névtelen bizonyságtevőkön át vonul be az Ő szeretete. Ott pedig éppen olyan dicsőséges, életet adó, boldog ünnep az, amikor Őt befogadják, mint Virágvasárnap nagy ünnepe. Oldd el magad e világ sok megkötözöttségétől! Tedd magad szabaddá Krisztus szolgálatára! Boldog leszel, ha a te szavadon, tetteiden, bizonyságtételeden át valóban beköltözik Krisztus néhány szomorú ember szívébe.

Uram, használj fel engem országod szolgálatában! Nem kívánok semmiféle dicsőséget, csak szolgálni kívánok, mint az a virágvasárnapi szamár. De boldog lennék, ha körülöttem is úgy örvendenének, olyan boldogok lennének mások, legalább néhány ember, néhány család.
Használj fel boldogságteremtésre, békességteremtésre, használj fel arra, hogy rajtam át mutasd meg szeretetedet annak a sok embernek, akik körülöttem szomorúak, reménytelenek, örömtelenek, talán már gonosszá is lettek a nyomorúságban. Használj fel, hogy szebb legyen az élet, és több az öröm! Tudom, nem általam fog az megvalósulni, de Te megteheted, hogy nekem is részem legyen benne. Ámen.

Varga László: Isten asztaláról

"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak."- Máté 5,4

Ha valaki rájön arra, hogy testi és lelki, földi és mennyei életének értelmét, értékét, boldogságát egyedül Istentől várhatja, azt is azonnal megérti, hogy az élete egyedül attól függ, milyen viszonyban van e javak forrásával, Istennel. Ha múltját megvizsgálva rádöbben, hogy ő maga mindent megtett e viszony megrontására, az isteni javak elnyerésének feltételeiből semmit meg nem valósított, s így azt saját maga tette lehetetlenné - akkor a halálfélelem rémületével tör fel belőle a megrontott, megszegényített, hiábavalóvá és üressé lett élet egzisztenciális zokogása. Nem részfélelmek feletti siránkozást, nem részhibák miatti bánkódást, hanem az Istennel való viszony megrontásának felismerését, az ezt követő gyökeres, mély elkeseredést nevezi Jézus a boldogság feltételének. A feltételt ígéret követi. A megromlott viszonyt Isten állítja helyre. A kegyelem ajándékait megadja annak, aki szükségét felismeri. E vigasztaló felelet megértése és elfogadása az Isten felé forduló boldog élet kezdete.

Uram, nem tudok igazán sírni előtted. Siránkozni naponként szoktam. Sok a baj, a gond, a betegség, a szegénység, a megaláztatás. Nagyon kellene, és nagyon hiányzik a boldogság. Sokszor kértem segítségedet. Sokszor kérdeztem: miért büntetsz? De mindig inkább másra néztem, nem magamba. Csak szóval kértem: legyen meg a Te akaratod, de magamban inkább azt szerettem volna: legyen meg az én akaratom, és ha nem teljesült, haragudtam. Igéd tükrében látom, befelé kell fordítanom a szemem. A magam bűneit, a magam önzését, a magam szeretetlenségét kell meglátnom ahhoz, hogy igazi, mély sírással bánjam meg, hogy nem tudlak lelkemből követni. Kérlek, Atyám, taníts meg úgy sírni, hogy egész életem megváltozzék! Hogy leboruljak előtted, és letegyem egész életemet a kezedbe! Te pedig, Atyám, vedd semmit érő életemet, és adj neki értelmet, értéket, szépséget, boldogságot, ahogy csak Te adhatsz a tieidnek. Ámen.

Varga László: Isten asztaláról

"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa."-Máté 5,3

Szegény az, akinek hiányoznak élete fenntartásához szükséges javai, eszközei, s így másokra - gazdagokra - van utalva, hogy azokat megszerezze. Lelki szegény az, aki tudja, hogy hiányoznak lelki élete fenntartásához szükséges eszközei, s így rá van utalva arra, aki egyedüli Ura és birtokosa a lelki javaknak - Istenre. Aki magát lélekben gazdagnak gondolja, és nem látja, milyen szükséget szenved lelki javakban, azon az isteni kegyelem leggazdagabb kiáramlása sem segít, mert képtelen segítségét elfogadni, Isten pedig erőszakkal senkit sem tesz boldoggá. Aki felismeri a maga lelki szegénységét, megnyílik előtte a lehetőség, hogy elfogadja és felhasználja Isten ajándékait, melyeket Isten teljes gazdagságában megad annak, aki azt kéri, hiszen Isten megígért országa a kegyelem teljességét, Isten minden ajándékának összességét, annak birtoklása pedig a tökéletes emberi boldogságot jelenti.

Jó Atyánk, könyörgök a boldogságért. Ha nem tudok boldoggá lenni, hibáztatom a világot, az embereket, sokszor magamat, hogy miért nem vagyok ügyesebb, irigylem a mások boldogságát, azt gondolva, hogy ők rátermettebbek. Gazdag szeretnék lenni testben és lélekben. De a boldogságot sem megvásárolni, sem megszerezni nem lehet, csak Tőled kaphatom ajándékba. Nem az ügyességem hiányzik, hanem a hitem. Nem vagyok képes magamat egészen, fenntartás nélkül rád bízni. Pedig olyan szegény vagyok nélküled. Fogadj el engem, Atyám, amint vagyok! És adj erőt, hogy lelki szegénységemet valóban elismerjem, minden jót csak tőled kérjek! Add meg azt a boldogságot, ami ígéreted szerint már most a miénk lehet: mennyei országod kegyelmi ajándékait mind itt a földön, mind majd az örök életben! Ámen.

Varga László: Isten asztaláról

"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa."- Máté 5,3

Szegény az, akinek hiányoznak élete fenntartásához szükséges javai, eszközei, s így másokra - gazdagokra - van utalva, hogy azokat megszerezze. Lelki szegény az, aki tudja, hogy hiányoznak lelki élete fenntartásához szükséges eszközei, s így rá van utalva arra, aki egyedüli Ura és birtokosa a lelki javaknak - Istenre. Aki magát lélekben gazdagnak gondolja, és nem látja, milyen szükséget szenved lelki javakban, azon az isteni kegyelem leggazdagabb kiáramlása sem segít, mert képtelen segítségét elfogadni, Isten pedig erőszakkal senkit sem tesz boldoggá. Aki felismeri a maga lelki szegénységét, megnyílik előtte a lehetőség, hogy elfogadja és felhasználja Isten ajándékait, melyeket Isten teljes gazdagságában megad annak, aki azt kéri, hiszen Isten megígért országa a kegyelem teljességét, Isten minden ajándékának összességét, annak birtoklása pedig a tökéletes emberi boldogságot jelenti.

Jó Atyánk, könyörgök a boldogságért. Ha nem tudok boldoggá lenni, hibáztatom a világot, az embereket, sokszor magamat, hogy miért nem vagyok ügyesebb, irigylem a mások boldogságát, azt gondolva, hogy ők rátermettebbek. Gazdag szeretnék lenni testben és lélekben. De a boldogságot sem megvásárolni, sem megszerezni nem lehet, csak Tőled kaphatom ajándékba. Nem az ügyességem hiányzik, hanem a hitem. Nem vagyok képes magamat egészen, fenntartás nélkül rád bízni. Pedig olyan szegény vagyok nélküled. Fogadj el engem, Atyám, amint vagyok! És adj erőt, hogy lelki szegénységemet valóban elismerjem, minden jót csak tőled kérjek! Add meg azt a boldogságot, ami ígéreted szerint már most a miénk lehet: mennyei országod kegyelmi ajándékait mind itt a földön, mind majd az örök életben! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Boldogok a lelki szegények,... akik sírnak,... a szelídek,... akik éheznek és szomjaznak az igazságra,... az irgalmasok,... a tiszta szívűek,... akik békét teremtenek,... akiket az igazságért üldöznek...."- Máté 5,3-10

A boldogság az a legjobb, eszményi állapot, melyet a teremtő Isten a maga tökéletes szeretetében rendelt az ember számára. Ha Isten rendelése maradéktalanul megvalósul az ember életében, azzal együtt jelenik meg a tökéletes boldogság is. Amennyi hiányzik az ember vagy egy embercsoport életében Isten szeretetrendelésének megvalósításából, annyi hiányzik a boldogságból is, mely semmi más módon el nem érhető. Ne Istent hibáztassuk tehát, ha életünkből és világunkból olyan keservesen hiányzik a boldogság! Előbb nézzük meg, mennyit valósítottam meg, mennyinek tettem az ellenkezőjét én, vagy közösen a mi társadalmunk Isten rendeléséből, s ne csodálkozzunk, ha boldogtalanok vagyunk. Nem az orvos hibás, ha betege még az ingyen adott orvosságot se veszi be. Íme, az orvosság: kövessük a fenti igék tanítását!

Édes jó Atyánk, köszönjük, hogy a Te rendelésed számunkra nem a szenvedés, nem a nyomorúság, hanem a boldogság. Arra vágyunk mindannyian, mégis olyan szörnyen hiányzik egész népünk életéből. Bocsásd meg, hogy sokkal többet panaszkodunk emiatt, mint hogy bűnbánattal valljuk meg, milyen távol élünk a Te rendelésedtől! Segíts, hogy panaszkodás helyett jól véssük eszünkbe és szívünkbe útmutatásodat, járjuk végig a boldogság keskeny útját! Tapasztalhattuk elégszer: ha csak egy kevéssé is megközelítettük előírt utadat, olyan jól esett, olyan hamar megéreztük a Tőled jövő boldogság édes ízét. Segíts, hogy az töltse be egész életünket! És ha a körülöttünk nyomorgó világban háborúságot is kell érte szenvednünk, adj erőt, hogy megmaradjunk Krisztusnak, a boldogság egyetlen forrásának követése útján! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Mert a te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék."-Apostolok cselekedetei 4,27-28

Ez Isten legnagyobb csodája. Ez adhatja a legnagyobb biztonságot minden benne hívőnek. Ez a mintapéldája annak, hogy az Ő akarata nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről. Ami erő és hatalom volt abban az időben Jeruzsálemben, mind megegyezett abban, hogy Jézusnak meg kell halnia. Egyik haraggal, másik tréfálkozva, a harmadik közömbösen, olyan erőt képeztek, melynek a Krisztus hívei a nyomába sem érhettek. És mi lett az eredménye? Végrehajtották azt, amit Isten örök idők előtt már elhatározott. Milyen könnyen lehetne erre azt mondani: nem felelősek tehát, csak Isten akaratát teljesítették! Nem megy. Mindenki teljes felelősséget hordoz, ha tudatosan Isten ellen támad. Akkor is, ha hiába tette. De az eredménye úgysem lehet más: Isten a legnagyobb bűnből is kihozza a maga akaratának győzelmét. Ne akarj szembeszállni vele! De aki Isten igazsága mellett áll, biztosan tudhatja: senki sem árthat neki.

Hatalmas Istenem, köszönöm ezt az igét, ezt a biztonságot. Én is a Te népedhez tartozom, gyarló szolgád, de a Te szolgád vagyok. Szomorúan látom, mekkora erők, milyen legyőzhetetlen hatalmak állnak akaratod ellen. Milyen tehetetlen a néped velük szemben! Hányszor ijedünk meg, hányszor nem merünk szembeszállni erős földi hatalmakkal. Tudjuk, hogy úgy kellene, a fogunk csikorog, mégis beadjuk a derekunkat, amikor a pénz, a hatóság, a munkánk főnöke olyanra kényszerít, ami ellen a lelkiismeretünk tiltakozik. Olyan jó olvasni, hogy a Te akaratod minden emberi acsarkodás ellen biztosan megvalósul.
Adj erőt, hogy ezt ne csak a Szentírás mellett, de akkor is tudjuk, amikor nehéz helyzetbe kerülünk, és adj bátorságot, hogy akkor is vállalni tudjuk a hűséget igazságod mellett! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért."-Filippi 3,13-14

Nagyon szereti Pál apostol a sportból vett hasonlatokat, különösen a futást. Talán ott látszik legtisztábban a cél, arra szegezett szemmel kell teljes erőbedobással, minden mást elfelejtve végrehajtani az önként vállalt feladatot. Ezt várja tőlünk Isten. Előttünk a cél: a csodálatos, minden egyebet magában foglaló szeretetparancs. Szeretni Istent: mindent megtenni az Ő kedvéért. Szeretni embertársainkat: mindent megtenni boldogságukért. A kettő a gyakorlatban eggyé válik: megtenni mindent, ami feladat előttünk áll, hivatásban, társadalomban, családban, gyermeknevelésben, szeretteink, népünk, egyházunk szolgálatában. Végeérhetetlen feladattenger. Mégsem nyomasztó. Senki nem kényszerít. Magunk döntjük el, mi a mai nap feladata. A holnap Isten kezében van, életünk értelmét láthatjuk megvalósulni az eredményes, szép munkában. Ez a szabadság. Ez a boldogság: az igazságot kereső és megtaláló, irgalmas, tiszta szívű, Istent látó istenfiak megígért boldogsága. Végül a csodálatos ígéret: Isten mennyei elhívásának jutalma. Nincs ennél szebb, boldogabb élet.

Urunk, add meg nekünk ezt a szép életet! Tudjuk, vele jár a kereszt hordozása is, de az is könnyűvé válik a Te közeledben. Néha nagyon elsötétül előttünk a világ, a rohanásban szemünk elől veszítjük a célt. Olyankor állj mellénk, Urunk, vezess vissza rendelt ösvényünkre, hogy újra szép és könnyű legyen azon járni. Naponta mutasd meg újra szereteted céljait, és adj erőt, hogy könnyű és örömteli legyen azok szolgálata! Adj biztos hitet, hogy a végső cél, megígért mennyei boldogságunk képe soha el ne halványuljon előttünk! Bízunk Krisztusban, hogy ígérete szerint vezet követése útján. Ámen.

.Varga László-Isten asztaláról

"Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló."  1Korinthus 15,10

Egy sikeres ember vallomása áll előttünk. Sokat szenvedett, sokat fáradt Pál apostol, de meg is volt az eredménye. Büszkén állhatna hallgatói elé, nyugodtan dicsekedhetne sikereivel. De ő bölcsebb annál. Nem téveszti meg a látszat, mint annyi sikeres embert. Jól tudja, önmagában, önmaga erejéből semmit nem érhetett volna el. Tudja és vallja: egyedül Isten kegyelme hozta létre, az ő munkáját felhasználva, az egyházépítés gyönyörű eredményeit. És mégis megelégedetten írhatja: Isten kegyelme nem lett hiábavaló a fáradozásaiban. Ő megtette a magáét - Isten végig ott volt mellette, így jöttek létre sorban a viruló keresztyén gyülekezetek. Mi is örülhetünk Isten akarata szerint végzett munkánk eredményeinek. Elfeledve minden fáradságunkat, minden nehézséget, csalódást, lelki és testi küzdelmeket, boldogan mondhatjuk: nem volt hiábavaló. Istennel, Isten munkatársaként élni és dolgozni, ez a legnagyobb áldás.

Uram, neked köszönöm, hogy nemcsak nyomorúságok vannak az életemben. Voltak szépségek, eredmények, örömök. Te ajándékoztad azokat nekem. Sokszor volt érdekes a munkám, és jó volt örülni eredményeimnek. Jó volt úgy dolgozni, hogy nemcsak magamért tettem. Jó volt örömöt szerezni társamnak, gyermekeimnek, barátaimnak.
Jó volt érezni, hogy vannak, akik szeretnek és bíznak bennem. Bocsásd meg, ha néha káröröm is volt bennem, amikor láttam, hogy egyesek hogy fenik rám a fogukat, de Te ott voltál, és megszégyenültek. Tudom, mindez nem az én érdemem. Te adtál erőt a munkához,
Te segítettél, ha jót próbáltam tenni. Boldogan vallom, nem volt hiábavaló, hogy szerettél engem. Add, hogy ezután se legyen az! Tedd eredményessé bennem és munkámban a Te erődet! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!"-5Mózes 30,19

Mekkora megbecsülés, milyen bizalom, milyen méltóság! Maga Isten állít tanúkat a maga igazsága mellett. Nem Ő az oka nyomorúságainknak. Nem Ő akarja, hogy szenvedésben éljünk, s végül örökre meghaljunk. Az életet, a földi boldog és a mennyei örök életet adta elénk. Ma is hajlandó megajándékozni vele. Hajlandó eltörölni múltunk minden halált okozó bűnét. Krisztus vette magára, felesleges, hogy mi is megszenvedjük. Szabad lelkekké, megváltott gyermekeivé tett minket. Ez a legnagyobb méltóságunk. Isten nem kényszerít, a halált is elénk adta, választhatjuk. De Ő nem rideg közömbösséggel mondja: "Elétek adtam, válassz, ahogy jónak látod!" Parancsa ez: "Jogod, lehetőséged van választani, de gondold meg: válaszd az életet! Ne dobd el magadtól! Válaszd mind magad, mind utódaid számára!" De ha mégis a halált választod pillanatnyi szeszélyed szerint - magadra vess!

Uram, visszapillantva szomorúan látom, hányszor választottam a halál útját, haragomban, vágyaimnak szabadságot engedve, csak a bűnös nyereségre nézve. Ne engedj a halálba! Nézd gyengeségemet, bocsásd meg bűneimet, add vissza életem eltékozolt lehetőségeit! Bűneimet bánva állok előtted. Tudom, nem kell meghalnom. Krisztus életet szerzett nekem is, csak el kell fogadnom. Adj, Uram, világos értelmet, hogy lássam meg az élet, a Tőled kapható élet szépségét, csodás lehetőségét olyan tisztán, hogy erőm legyen visszautasítani a bűn minden csábítását. Hadd lássam mindig magam előtt Krisztus szerető pillantását, amint biztat: megszereztem neked, ne dobd el, válaszd az életet! Gyenge vagyok, úgy kérlek, Te adj hozzá erőt! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el."- Lukács 13,1-5

Nagy kísértése minden embernek, főként a hívőknek, hogy ha valami szerencsétlenséget, csapást, betegséget, elszegényedést látnak, annak okát a szenvedő ember bűnösségében keressék. Akit még nem ért csapás, könnyen esik az önigazolás bűnébe: lám, engem jobban szeret Isten, mert én jobb, kedvesebb vagyok előtte. Ez ellen szól Jézus. Borzadva hoznak hírt emberekről, akiket Pilátus kivégeztetett, másokról, akikre rádőlt egy torony. Azonnal felteszik a kérdést: mi volt a bűnük? Jézus egyrészt megtiltja magát a kérdést. Nem ránk tartozik másoknak sem a bűne, sem a büntetése. Csak annyiban, hogy magunkra irányítsa a figyelmünket: velünk is ugyanúgy megeshetik. Sohase próbáljam magam mások elé tenni csak azért, mert engem Isten több jóban, nagyobb kegyelemben részesített. Istent dicsérjem érte, ne magamat. Kérhetem, hogy szabadítson meg hasonló nyomorúságoktól, de alázattal fogadjam el, ha éppen engem ér, abban a tudatban, hogy nekem sincs érdemem Isten előtt. Másrészt együttérzéssel, segítőkészséggel, ne ítélkezéssel forduljak a károsultak felé, hiszen egyformán bűnösök vagyunk Isten előtt, egyformán rászorulunk az Ő bocsánatára, együtt kell elfogadnunk, ha jó lehetőséget ad örömteli szolgálatára.

Uram, Istenem, köszönöm neked, hogy szeretetedet azzal is megmutatod, hogy sok jóban lehet részem, és mindig gondoskodsz minden szükségemről. Tudom, nem érdemlem meg, de olyan jólesik elfogadni szereteted ajándékait. De ha csapással sújtasz, akkor is tudom, hogy éppen úgy szeretsz. Vagy engem akarsz valamire rávezetni, amit én nem vettem észre, vagy a közös nyomorúságból nekem is ki kell vennem a részem. 

Te tudod, Atyám, hiszem, hogy életem a Tied, úgy használod fel, ahogy Te látod jónak. Szereteted a biztosítéka annak, hogy rád bízhatom magam, a jóban hálával, a rosszban engedelmességgel. Ámen.