Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket

 "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult." - Máté 7,24-27

Vége az esztendőnek. Hallottuk, olvastuk Isten üzeneteit. Mindennap beszélgethettünk vele.
Ő szólt az igében, mi válaszolhattunk az imádságban. Volt valami eredménye?
Ráépült az életünk az Ő igéjére? Mert naponta ömlik a zápor, és árvizek vesznek körül, és vágtatnak a szelek.
Állandóságra, biztonságra van szükségünk. A mindenható Isten, mindnyájunk szerető Édesatyja ezt akarja nekünk megadni. Biztonságot, nyugalmat, boldogságot. Tőlünk függ, hogy elfogadjuk-e az Ő kezéből.
A mai társadalom fövenyre épít. Nem is tagadja. Bolond világban élünk. Kár elpusztulni, ha jönnek a szelek. Kérjük el Istentől mindazt az áldást, amivel egész éven át biztatott!
Ezer évek óta kipróbált életút az. Minden körülmények között meg tudta tartani azokat, akik következetesen azon jártak.
A világ változhat, Isten ugyanaz marad. Milliók pusztulhatnak, a testi romlásba belesodorhatják Krisztus követőit is, de Isten itt is megtarthatja, a halálban pedig magához vonja az övéit. 

Uram, Istenem, megköszönöm, hogy eddig velem voltál. Amikor nem ismertelek, akkor is mellettem voltál. Amikor megismertelek, atyai szeretetedbe vontál.
Jó volt és jó marad naponta veled találkozni, veled beszélgetni. Te minden kérdésünkre felelsz, ha rád figyelünk. Meghallgatod gyarló szavainkat, szóba állsz velünk. Maradj velünk, Urunk, és adj nekünk elég okosságot, hogy ne a folyton változó emberi bölcsesség fövenyére, hanem igéd kősziklájára építsük életünket, munkánkat, jövőnket, bízzuk rád népünket, családunkat, utódainkat.
Egyedül benned bízunk, őrizz meg Fiad közösségében, és fogadj magadhoz, mikor majd mennyei ajtódon kopogtatunk! Ámen.

Jöjjetek énhozzám mindnyájan

,,Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű." Máté 11,28-30

Nyugalomra, a nyugtalanságban megnyugvásra vágyik minden ember. Ahhoz pedig biztonság, állandóság szükséges. Száz évvel ezelőtt az emberek húszéves korukban tudták, hogyan fogják befejezni az életüket. (Nem tudhatták, hogy számításukat két világháború borítja fel.) Abban az állandóságban nem mindenki érezte jól magát, de megvolt a biztos keret mindenki számára.
Ma minden bizonytalanná vált. Senki nem tudhatja, mi lesz az élete kerete tíz év múlva.
Munkahely, család, otthon, minden ideiglenes. És nincs nyugalma a léleknek.
Fáradtak, kedvetlenek az emberek, tele vannak az idegklinikák. Ebben a nyugtalan világban mégis vannak békés emberek. Boldog családok, akik letették életüket, jövőjüket Isten kezébe.
Változhat a világ, változhatnak saját körülményeik, Isten kezéből kiesni nem lehet.
Krisztus hív, nála találunk nyugalmat, tudva, hogy ebben az életben Ő vezet, s bármi történik velem, velünk, biztos otthon vár a mennyben.
Nem kell hozzá egyéb, mint felvenni a Krisztus igáját, a magunk gondja helyett a másokét.
Kedves ez az iga, mert Ő irányítja hordozását. Könnyű ez a teher, mert mindig könnyebb a más gondján aggódni, mint a sajátunkon, ha a sajátunkat átadtuk Istennek.

Istenem, hallom hívásodat. Megpróbálom követni Krisztust.
Az én utam bizonytalan, de az Ő útja biztos út.
Azon kívánok járni. Ha a körülöttem zsongó nyugtalanság beszűrődik az életembe, megint csak hozzád fordulok. Ameddig van ereje hitemnek, hogy teljes mértékben rád bízzam magam, megnyugszom.
Add, hogy ez a békesség megmaradjon holtom napjáig, míg kiszakadva a nyugtalanság világából beléphetek hozzád, a teljes, végső biztonságba.
Add, hogy ezt a nyugalmat örököljék gyermekeim, unokáim! Tedd igádat kedvessé, terhünket könnyűvé, közösségünket állandóvá szeretetteddel!
Ámen.

Egy rövid szempillantásra elhagytalak,

"Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. 

Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó Urad." Ézsaiás 54,7-8

Isten nem tehet mást, meg kell engednie a bűnök következményeit. Nem lehet elégszer ismételni: kényszerrel nem lehet se szeretetet, se önkéntes engedelmességet kierőszakolni, ami pedig az ember rendeltetése. Nem kell külön büntetés, megbüntetjük mi eléggé magunkat és egymást. 

Isten csak annyit tesz: elhagy, nem szól bele, elrejti arcát, szeretetét, kegyelmét előlünk. 

A többit, a büntetést elvégezzük mi magunk. De amikor már igen sok a nyomorúság, Isten visszafordul. Megállítja az emberi bűn tombolását, lefogja az egymás ellen acsarkodó öklöket, új hitet és szeretetet áraszt választottaiba, sikert, eredményt ad azoknak, akik a jót akarják, új, őt szolgáló vezetőket küld, és egyenesbe jönnek népének dolgai. Ez a mi reménységünk. 

Ez jelenti imáink meghallgatását. 

Erre várnak azok, akik a legnagyobb nyomorúságban is Istenhez kiáltanak. 

Ez a világ egyetlen reménysége. Isten nem büntetni akar, hanem boldogságot adni. 

Ezért jött hozzánk Krisztus, ezért adta Isten a törvényt, ezért törli el bűneinket, ezért kell tanulni, olvasni, hallgatni igéjét, ezért kell naponként beszélgetni vele az imádságban. 

Úgy lehet megismerni szeretetét, hűségét, megígért, soha el nem múló irgalmát, és megnyerni újra kegyelmének ránk áradó ajándékait.

Uram, Istenem, most nem magamért, népemért imádkozom. Számodra szempillantás, számunkra nemzedékek sora, mióta magunkon érezzük sújtó kezed. Pedig nem hagytál el. A benned bízókat ezalatt is megtartottad. Népünknek is adtál lehetőséget arra, hogy hozzád térjen. Szinte gúny tárgya lett, aki rólad bizonyságot tesz. Irgalmazz nekünk! Fordítsd újra felénk arcodat! Adj nekünk, népünknek, egyházunknak benned bízó, jó vezetőket! Fiataljainkat tanítsd meg, hogy érteni és értékelni tudják igédet! Unják meg a céltalanságot, szolgálni tanuljanak! Engem és családomat is áldd meg hűséggel, igazsággal, hogy mi is szolgálhassuk népünk megújulását! Ámen.