LÁZÁR FELTÁMASZTÁSA❣️

"Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, és megkérdezte: Hova helyeztétek őt? ...Uram, jöjj és lásd meg! Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette!"János 11,33-44

Ez Lázár feltámasztásának története, feltétlenül végig kell olvasni a Szentírásból. Itt csak egy vonást emelünk ki belőle. Amikor Jézus meghallja, hogy Lázár súlyosan beteg, tudja, hogy meg fog halni, de nem mozdul a megmentésére. Pár nap múlva érkezik a gyászoló családhoz. 
Amikor maga előtt látja a számára olyan kedves családot, előtte zokog a hűséges Mária és a család barátai, átérzi keserűségüket, és szánalomra indul.
Egyházunk temetési szolgálata nem a halottnak szól. Ő már Istennél van, túl az ítéleten, amit ember úgysem tud megváltoztatni. A cél az itt maradottak vigasztalása. 
Ott, Betániában is a halott testvéreinek szól a vigasztalás örök érvényű igéje: "Aki hisz énbennem, ha meghal is, él!"
Lázár feltámasztása arra is szolgál, hogy megmutassa Isten hatalmát a halál felett, de ez nem volt maga a megígért feltámadás, Lázár pár év múlva újra csak meghalt.
 Ugyanolyan fontos célja volt a testvérek könnyeinek letörlése. Számunkra is Jézus legégetőbb parancsai közé tartozik a sírók vigasztalása.

Uram, köszönöm, hogy megmutattad, hogy a halál se nem úr, se nem tragikus előtted.
Valóban az, de csak azok számára, akik elkárhoznak, mert nincs több lehetőségük a megtérésre. 
Én letettem életemet a Te kezedbe, csak azt kérem, addig tarts életben, míg feladatot és ahhoz való erőt is adsz! Ha lehetséges, ne hagyd, hogy tehetetlen teherré váljak családom számára, de engedd meg, hogy ép tudattal fogadjam a halált! És ha még többet is kérhetek, félek a halál előtti testi kínoktól, ha lehetséges, enyhítsd azokat, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied. 
Csak az a fontos, hogy hozzád kerüljek a halál kapuján át. Ámen.



ÉLI FŐPAP❣️

"Miért tapossátok... áldozatomat...? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem?"

Szegény Éli főpap! Becsületes volt ő és hűséges Istenéhez és népéhez. 
Tehetett ő arról, hogy a fiait nem tudta úgy nevelni, mint saját magát? 
Tekergők, hitetlenek, kapzsik voltak a fiai, de Isten nem őket szidta meg, hanem az apjukat. 
Velük nem állt szóba. Még a szidást sem érdemelték meg. 
Élit megszólításra méltatta - és kemény ítéletre. 
Egy szülő se mentegetheti magát Isten előtt azzal, hogy nem bír a gyermekeivel. Ő a felelős értük. 
Az ő bűne büntetődik, ha semmirevaló gyermekei halálba rohannak. 
Mert valahol, példájával, beszédével, őszintétlen életével, Isten tudja, hogy mivel, ő volt az oka annak, hogy nem tudta hitelesen Isten szolgálatára nevelni őket. 
A legbiztosabb diagnózist itt találjuk: gyermekedet jobban szeretted, mint Istent, azért veszíted el. 
Mert aki magának akarja megtartani életét - vagy gyermeke életét -, elveszti azt, aki - mint Ábrahám - Istennek áldozza, megtalálja azt.

Istenem, bűnbánattal vallom, hogy nem tudtam olyan példát, olyan nevelést adni gyermekeimnek, amilyent kellett volna a Te törvényed szerint. 
Tudom, hogy minden bűnöm, még gyengeségeim is egy-egy sebet ejtettek a lelkükön, s azt egyedül Te tudod begyógyítani. Mentsd meg őket az én bűneim következményeitől! 
Szentlelked segítse őket, hogy képesek legyenek megvalósítani nekik adott rendelésedet, és hogy én annak ne álljak útjába féltésemmel, rosszul értett szeretetemmel, nemtörődömségemmel! 
Tégy képessé arra, hogy tudatosítsam bennük, hogy Te szereted őket, és boldogságuk egyedül attól függ, mennyire lesznek képesek Téged, rendelésedet, felebarátaikat szeretettel szolgálni. Ámen.



ÍGY SZÓLT AZ ÚR❣️

"💞Így szólt az Úr igéje Jónáshoz... Indulj, menj Ninivébe...! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elől." Jónás 1,1-3


Ninive, a nagy ellenség, keletre volt Jeruzsálemtől. Tarsis nyugatra, az akkori világ legvégén.
Próféta volt Jónás, Isten választott embere.
De "nem volt bolond", hogy oda menjen, ahol csak kellemetlenségekre számíthatott. Inkább menekül.
Mintha az Úr elől el lehetne menekülni. Én is kiválasztott vagyok, én is tudom, hogy nem lehet, mégis milyen gyakran menekülök ellenkező irányba, pedig ismerem, mit akar, mit vár el tőlem szerető Istenem.
Szeretetét, kegyelmét milyen örömmel fogadom, de hogy a kellemetlen feladatot is vállaljam, talán éppen az ellenségem szolgálatában? Annyira nem vagyok próféta! 
Menjen más, én már indulok is Tarsis felé, a világ túlsó végére. Utóvégre azért szeretem Istent, hogy Ő teljesítse az én kívánságomat, vagy nem?

Jó Istenem, milyen nehéz azt elfogadni, hogy a legkellemetlenebb ellenségem is a Te gyermeked, felebarátom, akit szeretnem és szolgálnom kell. Hogy tudjam én ezt felfogni gyarló hitemmel? Szolgáljam, amikor megüt, kicsúfol, megrabol, azt kívánod tőlem? Túl sok ez nekem, Uram. 
De hova meneküljek a Te arcod elől? Kívánságod teljesítéséhez adj nekem erősebb hitet!

Ha kell, kényszeríts rá! Vagy tedd Te barátommá ellenségemet! 
De ne engedd, hogy belemeneküljek az idegen világba, ahol nem látom jóságodat, nem érzem szeretetedet, ahol nélküled értelmetlenné válik az életem, még a most semmirevaló hitem is. 
Őrizz meg magad mellett, és tégy képessé a legkellemetlenebb szolgálatra is, hogy ott találjam meg igazi célomat, boldogságomat, örök életemet, Krisztus példája szerint, az Ő oldalán. 
Ámen!

JÉZUS MEGKÉRDEZTE TŐLÜK...❣️

"💞...Jézus... megkérdezte tőle: Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy lássak. Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott." Lukács 18,40-42

Ez a nyomorult ember meg van arról győződve, hogy ha Isten akarja, meggyógyulhat. 
Ez hiányzik sokunk életéből. Amikor meghallja, hogy itt van, aki az ő hite szerint birtokolja az ahhoz szükséges isteni erőt, nincs az az ellenállás, lebeszélés, szidás, ami visszatartaná. 
Ordít, ahogy a torkán kifér. Neki törik-szakad, hozzá kell jutnia. 
Enélkül az ellenállhatatlan, vad akarás nélkül nem gyógyult volna meg. Mi sem! 
Amikor Jézus megkérdezi, mit kívánsz, a nyomorék nem okoskodik, nem udvariaskodik, nem szemérmeskedik, nem beszél mellé, a lényeget, csak a lényeget mondja: "Uram, hogy lássak!" 
Meri kérni a lehetetlent. Én gyakran látom Jézust mosolyogni. 
Ebben az esetben is. Mit mondhat az isteni szeretet erre a vad könyörgésre?
 "Láss!" Ennyi az egész.

Uram, gyáva vagyok. Bocsásd meg nekem, hogy nem tudok elég hangosan kiáltani, amikor ott vagy mellettem! Túlságosan vak vagyok ahhoz, hogy meglássalak. 
Köszönöm, hogy mindig adsz mellém olyanokat, akik figyelmeztetnek, hogy mellettem állsz. 
Köszönöm az igehirdetéseket, amikor hallom a hangodat. Mégsincs elég hitem, hogy teljes erőmből hozzád kiáltsak segítségért. Hogy úgy tudjam kiáltani legfontosabb kérésemet, hogy lássak. 
Hogy lássalak Téged, s általad magamat, rendelésedet, hogy világosan lássam a magam helyét a Te szolgálatodban. Segíts, Uram, és halk, bizonytalan kérésemre is feleld: itt vagyok, szeretlek, láss! Ámen!

SIMON ANYÓSA LÁZASAN FEKÜDT...❣️

"💞Jézus elment Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak, aki odamenve megfogta a kezét és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik." Márk 1,29-31

Ez az evangélium egyik legkedvesebb, legbiztatóbb története. Néhány komoly férfi lép be Péter szerény halászhajlékába. Élükön az Úr. A ház asszonyának ilyenkor pattannia kell. 
Hozni a lábmosó vizet, aztán valami ételfélét, ügyesen, gyorsan, ahogy illik. 
Hogy szégyellhette magát Péter anyósa, hogy ő ott fekszik az ágyban tehetetlenül, lázasan, rázza a hideg, mozdulni sincs ereje! 
Péter mentegetőzik, de Jézus oda se hallgat.
Odalép az ágyhoz, rámosolyog a beteg öregasszonyra, fölébe hajol, megfogja a kezét, és magához emeli.
Ez az egyszerű mozdulat többet mond az Isten szeretetéről, mint száz bölcs prédikáció.
Ha nagyon szomorú és elhagyott vagy, lásd meg magad felett az Úr arcát! 
Rád néz, föléd hajol, kinyújtja a kezét, és magához emel. És egyből erőt nyersz a mai nap szolgálatára.

Köszönöm, Uram, hogy az én számomra is van vigasztaló mosolyod. 
Látod, milyen tehetetlen, elhagyatott vagyok. 
Mások talán nem is veszik észre, takargatom, ameddig bírom, tettetem az erőt, erőltetem a jókedvet, nem akarom, hogy sajnáljanak. 
De Te, Uram, tudod, milyen nehéz ezt végigcsinálni. 
Végy észre engem is, minden nyomorúságommal! Szereteted csodálatos mozdulatával hajolj fölém is, mint a bibliai öregasszony fölé! Mosolyogj rám, hogy újra megtanuljak mosolyogni!
Nyújtsd a kezed, hogy talpra állhassak! Adj erőt, hogy jókedvvel, megnyugodott szívvel, örömmel tudjam szolgálni azokat, akiket mellém rendeltél! 
Köszönöm, hogy ezt már annyiszor megtetted, köszönöm, hogy ezután is meg fogod tenni. 
Ámen!



A KÍGYÓ....❣️

"A kígyó... ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?" - 1Mózes 3,1

A kígyó kérdése logikus. Ő állat. Neki mindent szabad, amit az ösztöne megenged. 
A kép értelmében: egy majom nyugodtan ehetett a tiltott fáról, ha hozzáfért, számára nem szabadon teljesítendő erkölcsi parancs, hanem kötött ösztön jelenti a korlátot. Felháborító és érthetetlen tehát a tilalom: megteheted, de ne tedd, mert nem szabad! 
De ugyanúgy tesszük fel magunknak a kérdést, amikor állati ösztöneink elé gátat állít Isten erkölcsi törvénye. 
"Ne ölj!" Hát köteles vagyok minden aljasságot eltűrni? 
"Ne paráználkodjál!" Hát már gyönyörködni se szabad egy szép asszony látványában? 
"Ne lopj!" 
Hát tűrjem, hogy más mindent ellopjon, ami pedig nekem járna? "Tégy jót mindenkivel!" 
Káin felel belőlem: "Őrizője vagyok én az én atyámfiának?" És így tovább. 
Persze, hogy nem igaz. 
De olyan jó kibúvó ez az ősi kígyó-okosság. Szabad utat ad ösztöneimnek. "Dehogy haltok meg! 
Nem lesz abból semmi baj. Tedd meg, ha kívánod!" És így válik az istenképű ember állattá.

Uram, ha embernek teremtettél, adj erőt, hogy ember maradhassak! Érzem, tapasztalom, bennem is működnek az állati ösztönök. Testiségem tiltakozik minden parancsod, minden tilalmad ellen. 
Köszönöm, hogy lelkiismeretem a Te törvényedet súgja. 
Köszönöm, hogy belém építetted az erkölcs iránti vágyat, hogy olyan jó érzés aszerint cselekedni. Köszönöm, hogy naponta figyelmeztetsz a szabad engedelmesség emberi méltóságára. 
De gyenge vagyok. Ismersz, Uram, a magam erejéből nem tudok ellenállni ösztöneim követelésének. Gyarló bűnös vagyok, Te adj erőt igazi emberségemnek! 
Csak a Te Lelked naponkénti segítségével tudom teljesíteni emberségemhez szabott parancsaidat. 
Ne vond meg tőlem Lelked ajándékát! Ámen.



SZERSED az URAT, a TE ISTENEDET...❣️

"💞Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 
Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." Máté 22,37-40

A Szentírás részletes irányítást ad az Isten akarata szerinti emberi magatartásról. 
Az ember könnyen elvész a sok törvény, példa, ember és Isten között, a történelem folyamán kialakult viszony részleteiben. Ezért minden időben keresték a törvények gyökerét, lényegét, vezérmotívumát. Jézust is erről kérdezték. Ő Mózes ötödik könyvéből ragadja ki ezt az ott más-más összefüggésben található két igét. Ez minden törvény lényege. Isten szeretetből, szeretettel teremti meg a világot. 
Az ember rendeltetése a viszontszeretet és annak megvalósítása az élet minden területén. 
Minden más törvény csak ennek a részletezése. Gyönyörű háromszög alakul ki belőle, kiindulhatunk bármelyik pontjáról. Kezdjük természetünk szerint: szeresd magadat! 
Ha igazán jót akarsz magadnak, legfontosabb, hogy milyen viszonyban vagy Isteneddel. 
Ő szeret, viszonozd, de ne félkézzel! 
Szeresd Őt érzelmeddel, értelmeddel, akaratoddal! Figyeld, mit kíván! 
Minden parancsa arra vonatkozik, hogy milyen szeretettel tudod szolgálni embertársaid javát. 
Ha Istent szereted, őket kell szolgálva szeretned. 
Így tartod meg Isten szeretetét, vele mindazt, ami a te javadat szolgálja. Szereted magad? 
Tedd meg ezt a körutat!

Uram, Istenem, olyan jó, hogy megengeded, hogy szeressem önmagamat. 
Ösztönöm arra biztat, hogy ezt mással nem törődve, önzően tegyem. 
De úgy elvesztem mind a Te, mind az emberek szeretetét, és végül önmagamat is. 
Adj bölcsességet, hogy megértsem tanításod nagyszerűségét, hogy csak veled és felebarátaimmal igazi szeretetközösségben tudok én is boldog lenni! 
Add, hogy célommá váljék minden körülöttem élő ember boldogsága, előhaladása, így tölthessem be a Krisztus törvényét, s nyerjem el a legnagyobb kincset, amit ember a földön elérhet: az örök életet, amit Krisztus az én számomra is megszerzett! Ámen.



AZ ÚRISTEN AZ EMBERT ELHELYEZTE AZ ÉDEN KERTJÉBEN❣️

"💞Az Úristen az embert elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze." 1Mózes 2,1

Sok értelmetlen mese szól arról, milyen jó volt Ádámnak, csak sétálgatott a csodakertben, ette a finom gyümölcsöket, és süttette magát a nappal. Hát erről szó sincs az Írásban. 
Nem restségre, hanem komoly, Isten gyermekének, az Ő képmásának méltóságához illő feladatra teremtette és rendelte Isten az embert. Téged, is, testvérem. 
Elhelyezett egy számodra készített "kertben". Hát nem Éden, mert bizony eléggé megrontotta már elődeink ezernyi bűne! De Isten segítségével azzá lehet tenni. És ez a te feladatod. 
Hogy úgy őrizd, ami abból még megmaradt, hogy úgy műveld azt a darabka, 
Isten teremtette, talpalatnyi életteret, ahova behelyezett, hogy az Édennek sugara, Isten gondoskodó szeretetének boldogsága ragyogjon fel rajta mindazok számára, akik oda betévednek. 
Az ő általad nyert boldogságuknak visszfénye tegye széppé, áldottá a Te életedet.

Köszönöm, Istenem, hogy számomra is kirendelted azt a helyet, ahol otthon lehetek, ahol boldog lehetek, ha vigyázok rá, ha törvényed szerint művelem és őrzöm. Bocsásd meg, ha éppen én rontottam meg bűneimmel, tehetetlenségemmel, restségemmel, hitetlenségemmel vagy éppen gonoszságommal. 
Belátom, minden egyes bűnömmel leginkább magamnak ártottam, a magam Édenét tettem élvezhetetlenné. Segítségedet kérem, hogy meg tudjam őrizni tisztának, szépnek, boldogságot adónak nemcsak a magam, de mindazok számára, akiket mellém adtál! Segíts, hogy valóban csodakert, 
Éden legyen az magam, családom és minden rám bízott testvérem számára! 
Ámen.

ÚGY SZERETTE ISTEN A VILÁGOT❣️

"💞Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3,16

 
Ez a Szentírás egyik legfontosabb igéje. Isten nemcsak megteremti, Isten szereti a világot. 
Az anyagvilágnak elég volt törvényt adni, az annak megfelelően él. Úgy is szép volt, ahogy régen látták: örök állandóságban, változatlanságban. Isten nekünk többet enged tudni róla. Időben megvalósuló, állandóan változó, végtelen mozgásban élő, csodálatos, teremtett valóság. 
De van benne egy parányi rész, amely felfedezi, megcsodálja, hangot ad neki, szabadon felhasználja: ez az ember. Ennek többre van szüksége. A teremtő Isten maga mutatkozik meg előtte. 

Maga képére teremti, majd eszményt állít elé: önmagát. Emberként megjelenik az ember világában. Mintha a szobrász önmagáról alkotott élő szobrai közé saját maga is beállna. 
Amelyik szobor nem mutatja fel magán alkotója képét, az selejt, elpusztítandó. 
Az embernek hittel kell felismernie alkotóját, hogy önmagát maga is annak képére formálja. 
Ha sikerül, Isten és önmagunk közös munkája által, akkor válunk értékessé. 
Akkor nem pusztulunk el a folyton változó anyagvilág egy pillanatra felvillanó darabjaként, hanem Isten kiemel az időből, az anyagból, a maga igazi világába, az örökkévalóságba. 
Erről szól Istennek egész hozzánk szóló üzenete, tanítása, a teljes Szentírás.
 
Teremtő Istenem, köszönöm, hogy emberré teremtettél engem. 
Nélküled nem tudhatnám, mit jelent embernek lenni, mi célja van annak, hogy életet adtál nekem. Köszönöm, hogy nemcsak puszta életet adtál, de megmutatod, mivé kell lennem, mit kell megvalósítanom, mi az én rendeltetésem ebben az életben. 
Köszönöm, hogy Fiadban magad jöttél közénk, hogy igédben én is megismerhetem Őt, követhetem, hozzá hasonulhatok, így válhatok örökéletű, szeretett és szerető gyermekeddé. 
Szeress engem is, Atyám, hogy el ne vesszek, s vezess engem is Krisztus által örök életre! 
Ámen!

LÁTTA ISTEN...❣️

"💞Látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó." 1Mózes 1,31

Minden nyomorúságban, minden csalódásban, az emberi gonoszság okozta minden szenvedésben döntően fontos, hogy számon tartsuk: amit Isten megalkotott, az mind nagyon, tökéletesen jó. 
Nézz körül a világban! Felejtsd el egy percre minden panaszodat! 
Nézz körül úgy, mintha a körülötted lévő dolgokat először látnád! És észreveszel a lábad alatt egy fűszálat. Nézd meg, milyen szép! Csodáld meg a melletted kinyílt, szinte észrevehetetlen kis virágot! 
Figyeld meg, milyen tökéletes! Hallgasd csak, melletted csicsereg egy kis veréb! 
Megszokott hang, eddig észre se vetted. Pedig mennyi kedvesség van benne! 
Figyelj meg egy őszi naplementét! 
Abban a sok színben lásd meg, mennyi szeretet van abban, aki azt megalkotta. 
Csak azután nézd meg a ráncokat a házastársad öregedő arcán, akivel mostanában annyit veszekedtél, és jusson eszedbe, milyen szép volt annak idején, s hogy hány barázdát a te türelmetlenséged rajzolt arra a kedves arcra. 
S ha minderre van még erőd, megújul szívedben a bizalom: téged is szeret Isten, téged is jónak teremtett. Vigyázz, ne tedd tönkre a művét!

Jó Istenem, bocsásd meg nekem, hogy olyan vak lettem, hogy napok telnek el, és én nem veszem észre magam körül teremtett világodnak annyi szépségét, amit éppen számomra készítettél. 
Hogy keserűségemben elfelejtettem megköszönni a mindennapi dolgok megannyi ajándékát. 
Tudom, súlyos bűn, hálátlanság, amikor nem azt nézem, amit adtál, csak azt, amit kívántam, de nem az én részem volt a Te rendelésedben. 
Taníts meglátni, megérteni a Tőled származó jókat, és hálásan megelégedni az én részemmel! 
De arra is taníts meg, hogy azt ne herdáljam el, hogy fel tudjam használni a magam gyönyörűségére, a hozzám tartozók örömére, a többiek javára, hogy egy se vesszen el számomra teremtett ajándékaid közül! Kérlek, Uram, adj hozzá erőt! Ámen.



MEG VAGYOK GYŐZŐDVE❣️

"💞Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." Róma 8,38-39

Isten szeretetből teremtett. A világot is, minket is. Ebben a rohanó világban ugyanúgy nincs mibe fogódznunk, mint a levélnek, amit felkap egy forgószél. Egyetlen reményünk, biztos fogódzónk az, hogy Isten szeret minket. Hogy miért, arra nem találunk logikus emberi választ. 
Leginkább egy édesanya érti ezt, ha ránéz csecsemőjére, akitől egy csomó fájdalmon és mindennapi gondon túl semmit nem kapott, de erre a kérdésre nyugodtan feleli: azért, mert az enyém! 
Az Övé vagy, akarta, hogy legyél, megadott mindent ahhoz, hogy boldog légy. 
Krisztus az életét adta érted, mert szeret. És nincs olyan hatalma földnek és égnek, amely elválaszthatna ettől a végtelen szeretettől. Csak egy valaki képes erre: te magad. Mert ember vagy. Szabad ember. Isten semmire nem kényszerít, önkéntes szeretetedre vár. Nagy türelemmel, hosszan várja feleletedet az Ő szeretetére. 
Ha akarod, elhagyhatod. Szabad vagy. Jogod és lehetőséged van tönkretenni az életedet. 
De kár volna. Isten szólít, beszélni akar veled, üzenni akar neked. Bízd rá magad, keresd üzenetét, és meg fogod találni!

Atyám, szerető Istenem, nem értem, miért szeretsz engem. 
Igazán nem látom és ítélem magam méltónak a szeretetedre. Az emberek között is kevés van, aki valóban áldozatra is készen szeret, és én sem tudok másokat úgy szeretni, ahogy kellene. 
De nagyon köszönöm, hogy minden érdemem nélkül engem is úgy szerettél, hogy Jézus értem is vállalta a keresztet. 
Add, Uram, hogy ne legyen hiábavaló a szereteted! Segíts, hogy úgy tudjak élni, hogy ne hozzak szégyent a nevedre, hanem én is legyek képes tenni valamit hálából számtalan ajándékodért! 
Lelkeddel erősíts, hogy keressem igazságodat, és megtaláljam a hozzád vezető utat!
Ámen

MEGFORMÁLTA AZ ÚR❣️

"💞Megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé." - 1Mózes 2,7


Istenként tisztelt régi keleti királyok felavatásakor valaki kötelezően a fülükbe súgta: "Ne feledd, hogy csak ember vagy!" 
Úgy kell a mai felfuvalkodott embert figyelmeztetni az ige szavával: Csak por vagy, anyag vagy, olyan élőlény vagy, mint bármelyik lenézett állat! 
- Hát nem vagyok Istennek a maga képére teremtett gyermeke? 
- De igen. Amennyire egy fénykép felmutatja egy ember képét. 
Ha jó a kép, az ember arca ragyoghat rajta, de ha nem sikerült, csak egy eldobnivaló papírdarab. 
Por vagy, anyag vagy, egyszerű élőlény vagy, amíg nem tükrözöd Isten arcát szeretetben, jóságban, engedelmességben. A minta: Krisztus. 
Amennyire Őt követni tudod, annyira emelkedsz ki az állatok sorából, s leszel, ami a rendeltetésed: Isten képviselője, az Ő képének hordozója mindkét teremtett világban, földön és mennyben.

Uram, köszönöm, hogy emberré teremtettél. De figyelmeztess arra is, hogy magamtól nem vagyok más, csak egyszerű élőlény! Add nekem Lelked erejét, hogy ki tudjak emelkedni az állati sorból! 
El ne veszítselek, s veled együtt el ne veszítsem az emberség méltóságát, nekem ígért dicsőségét! 
Jól tudom, nem vagyok rá méltó. Jól tudom, sokszor gonoszabb vagyok a farkasnál. 
Hány ember lelkét keserítettem meg, hányszor éreztem, hogy nem tudok eléd állni haragom, gyűlöletem miatt! Bocsásd meg nekem, amikor elfeledkeztem emberségemről! 
Emelj magadhoz, és segíts, hogy mégiscsak hasonlítani tudjak Krisztushoz, és lehessek megváltott, szerető és szeretett gyermeked! Ámen.