VISELJÉTEK EL EGYMÁST SZERETETTEL

"Viseljétek el egymást szeretettel..." Efezus 4,2

Fel kellene írni minden család, minden munkahely, de még a parlamentek falára is.
Egyike a Szentírás leggyakorlatibb utasításainak.
Erre is való a szeretet. Hiába unják az emberek a szeretet emlegetését, olyan az, mint az ételben a só, nélküle minden ízetlen. Akkor unják meg egymást a házastársak, akkor képtelenek egymás rigolyáit elviselni, amikor kihűl a szeretetük.
Fiatal szerelmesek szeretni valónak találják ugyanazokat a rigolyákat.
Ha szeretettel dolgoznak együtt a munkatársak, jó hangulatban oldják meg még a nehezebb kérdéseket is.
Anélkül a társak legkisebb rossz szokása, egy fütyülés munka közben, egy véletlen megjegyzés azonnal felborzolja a kedélyeket. Így elviselhetetlenné válik maga a társas élet.
Bűnös létünkben olyanok vagyunk, mint a sündisznó. Mindnyájunknak megvannak a maga tüskéi.
A szeretet lesimítja, a szeretet hiánya védekezésre állítja ezeket a tüskéket.
Hiába menekülünk a mások tüskéi elől, amíg a magunkéi szúrnak.
Nincs más megoldás, ha kénytelenek vagyunk együtt élni másokkal, el kell viselnünk egymást.
Lehet kényszerből, de az nagyon kellemetlen.
Lehet szeretettel, és könnyűvé válik. Itt is, mint mindenütt, Krisztus módszere adja az egyetlen lehetőségét a boldog közösségi élethez.
Istenem, jó Atyám, Te állítottál egymás mellé bennünket. Egymáshoz illő segítőtársnak teremtettél, s amíg azok tudunk lenni, boldog a közösségi életünk.
Bizony még a családban is elég nehéz egymás rigolyáit, szeszélyeit elviselni, különösen a mostani ideges, kapkodó életben.
Adj nekünk olyan belső csendességet, melyet nem tud áttörni a külső élet zűrzavara!
Segíts, hogy ne vigyük haza a munkahelyek, a rossz közösségek rossz hangulatát! És ha mégse sikerül, add meg és tartsd meg a családban a szeretetet, hogy boldogság, és ne teher legyen egymás közelsége!
Adj olyan hitet és abból származó vidám, jó hangulatot, mely nemcsak elviseli, de le is győzi a nehezen elviselhető társak kellemetlenségét!

Ámen!

Ébresztő kiáltás

"Serkenj fel, aki aluszol! " (Ef 5, 14)

A lélek mindaddig alvó állapotban van, míg felülről el nem éri őt az ébresztő szó. 

Semmit sem hall, Iát vagy érez abból, ami körülötte végbemegy. Fogalma sincs a veszélyekről, melyek fenyegetik. Ha tűz üt ki a házban, az alvó semmit sem vesz észre mindaddig, míg a füst be nem tölti a szobát, vagy már lángok veszik őt körül. Tolvaj hatol a házba: az alvó mit sem tud róla. 

Rablógyilkos lép az ágyához, hogy halálos csapást mérjen rá, de ő nyugodtan alszik tovább. 

Ilyen annak az embernek is a képe, aki még mindig távol él Istentől. Közömbösen, nemtörődöm módon tölti napjait s nem gondol a veszéllyel, melyben lelke van. Nem gondol az előtte álló romlásra sem, míg végül is már túl késő.

Az alvó ember álmodik is, akárcsak az alvó lélek. Ez utóbbi arról álmodik, hogy nem is áll ő olyan rosszul, a helyes úton halad és végül is jó helyre visz útja. Magáról azt gondolja az ember, hogy rendes, jószívű és nem is sejti, mennyire romlott, mennyire gonosz a szíve. 

Vannak azután olyan emberek is, akik szándékosan altatgatják a lelkeket. Nyugtatgatják a bűnöst, ahelyett hogy ébresztgetnék. 

Hamis reményekkel áltatják, megerősítik önszeretetében, önigazságában vagy könnyelműségében. Szájaíze szerint beszélnek hozzá és ha megmozduló, ébredező lelkiismeretében nyugtalanság támad, igyekeznek azt elhallgattatni. A lelki alvók egymást kölcsönösen erősítgetik a rosszban.

"Serkenj fel, aki aluszol!" - ez az Igének ébresztő kiáltása.
Az élőhitű keresztyén, az igazság élő tanúja, aki nevén meri nevezni a bűnt s annak szörnyű következményeit nem hallgatja el, felébreszti az alvókat.
A szívben egyszerre csak vágyakozás támad a békesség után és a lelkiismeret ébredezni kezd.
De nyugtalan is.
Hiszen még az sem kellemes, ha valakit hirtelen testi álmából riasztanak fel, de ha veszély van, az alvó mégiscsak hálás ezért és gyorsan összeszedi magát. 

Amikor egy lelket felébresztünk a bűn álmából, először talán még fel is háborodik és dühös lesz arra, aki őt a hamis biztonságból felrázta.
Kényelmesebb tovább aludni. Szegény, elkábított bolondok, akik kitartóan csak tovább alszanak, jóllehet az ébresztő kiáltás lelkiismeretükig hatolt. 

Viszont áldott az, aki hagyja magát ébreszteni és szemét kinyitja a valóság meglátására.