Az ember önkéntelenül arra gondol, hogy ha jót tesz és szépen él, Istennek használ vele, ha bűnt követ el, Istennek okoz kárt. Mi ebben az igazság? Isten munkatársának teremtett és rendelt minket, az Ő rendelésében, az Ő országa építésében okoz hiányt bűnünk, engedetlenségünk.
De neki van ahhoz ereje, hogy lázadásainkat is felhasználja, más irányban, a maga céljaira.
Neki magának ugyan mit árthat az emberparány rosszakarata? Az viszont egyszerű nagyképűség, ha azt gondoljuk, hogy jó tetteink neki használnak. Ő azokat valóban fel kívánja használni többi gyermeke boldogságára, a közösség építésére. De az eredményt emberek élvezik, családod, néped, közösséged, mindazok, akik körülötted élnek. Te pedig azok engedelmességét, akik téged szeretnek és szolgálnak.
Ne essünk tévedésbe: Istennek mi sem adni, sem tőle elvenni semmit nem tudunk.
Magunkat tesszük értékessé vagy hiábavalóvá engedelmes vagy engedetlen magatartásunkkal.
Jó Atyám, ments meg engem attól az értelmetlenségtől, hogy úgy képzeljem, hogy én árthatok vagy használhatok neked azzal, amit teszek. Kétéves gyermeknek jól áll, ha ököllel ront apjának, vagy megajándékozza egy katicabogárral. De én felnőttnek, értelmes embernek tudom magam, ne tegyem magam nevetségessé sem előtted, sem magam vagy mások előtt értelmetlen nagyképűségemmel! Tudom, örömöt szerezhetek neked engedelmességemmel, azért is olyan jó neked szolgálni, nekem jó az, én leszek általa gazdagabb és boldogabb. Én szenvedem meg, én vesztem el életem szépségeit, áldásait, ha veled szembe fordulok. Erre taníts meg Uram, s tégy képessé arra, hogy eléggé szeressem és gazdagítsam magam azzal, hogy másoknak szolgálok, másokat igyekszem boldogabbá tenni, mások életében kívánok áldássá lenni. Ezt a bölcsességet kérem Tőled, áldj meg vele, Uram.
Jó Atyám, ments meg engem attól az értelmetlenségtől, hogy úgy képzeljem, hogy én árthatok vagy használhatok neked azzal, amit teszek. Kétéves gyermeknek jól áll, ha ököllel ront apjának, vagy megajándékozza egy katicabogárral. De én felnőttnek, értelmes embernek tudom magam, ne tegyem magam nevetségessé sem előtted, sem magam vagy mások előtt értelmetlen nagyképűségemmel! Tudom, örömöt szerezhetek neked engedelmességemmel, azért is olyan jó neked szolgálni, nekem jó az, én leszek általa gazdagabb és boldogabb. Én szenvedem meg, én vesztem el életem szépségeit, áldásait, ha veled szembe fordulok. Erre taníts meg Uram, s tégy képessé arra, hogy eléggé szeressem és gazdagítsam magam azzal, hogy másoknak szolgálok, másokat igyekszem boldogabbá tenni, mások életében kívánok áldássá lenni. Ezt a bölcsességet kérem Tőled, áldj meg vele, Uram.
Ámen.