Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket

 "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult." - Máté 7,24-27

Vége az esztendőnek. Hallottuk, olvastuk Isten üzeneteit. Mindennap beszélgethettünk vele.
Ő szólt az igében, mi válaszolhattunk az imádságban. Volt valami eredménye?
Ráépült az életünk az Ő igéjére? Mert naponta ömlik a zápor, és árvizek vesznek körül, és vágtatnak a szelek.
Állandóságra, biztonságra van szükségünk. A mindenható Isten, mindnyájunk szerető Édesatyja ezt akarja nekünk megadni. Biztonságot, nyugalmat, boldogságot. Tőlünk függ, hogy elfogadjuk-e az Ő kezéből.
A mai társadalom fövenyre épít. Nem is tagadja. Bolond világban élünk. Kár elpusztulni, ha jönnek a szelek. Kérjük el Istentől mindazt az áldást, amivel egész éven át biztatott!
Ezer évek óta kipróbált életút az. Minden körülmények között meg tudta tartani azokat, akik következetesen azon jártak.
A világ változhat, Isten ugyanaz marad. Milliók pusztulhatnak, a testi romlásba belesodorhatják Krisztus követőit is, de Isten itt is megtarthatja, a halálban pedig magához vonja az övéit. 

Uram, Istenem, megköszönöm, hogy eddig velem voltál. Amikor nem ismertelek, akkor is mellettem voltál. Amikor megismertelek, atyai szeretetedbe vontál.
Jó volt és jó marad naponta veled találkozni, veled beszélgetni. Te minden kérdésünkre felelsz, ha rád figyelünk. Meghallgatod gyarló szavainkat, szóba állsz velünk. Maradj velünk, Urunk, és adj nekünk elég okosságot, hogy ne a folyton változó emberi bölcsesség fövenyére, hanem igéd kősziklájára építsük életünket, munkánkat, jövőnket, bízzuk rád népünket, családunkat, utódainkat.
Egyedül benned bízunk, őrizz meg Fiad közösségében, és fogadj magadhoz, mikor majd mennyei ajtódon kopogtatunk! Ámen.

Jöjjetek énhozzám mindnyájan

,,Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű." Máté 11,28-30

Nyugalomra, a nyugtalanságban megnyugvásra vágyik minden ember. Ahhoz pedig biztonság, állandóság szükséges. Száz évvel ezelőtt az emberek húszéves korukban tudták, hogyan fogják befejezni az életüket. (Nem tudhatták, hogy számításukat két világháború borítja fel.) Abban az állandóságban nem mindenki érezte jól magát, de megvolt a biztos keret mindenki számára.
Ma minden bizonytalanná vált. Senki nem tudhatja, mi lesz az élete kerete tíz év múlva.
Munkahely, család, otthon, minden ideiglenes. És nincs nyugalma a léleknek.
Fáradtak, kedvetlenek az emberek, tele vannak az idegklinikák. Ebben a nyugtalan világban mégis vannak békés emberek. Boldog családok, akik letették életüket, jövőjüket Isten kezébe.
Változhat a világ, változhatnak saját körülményeik, Isten kezéből kiesni nem lehet.
Krisztus hív, nála találunk nyugalmat, tudva, hogy ebben az életben Ő vezet, s bármi történik velem, velünk, biztos otthon vár a mennyben.
Nem kell hozzá egyéb, mint felvenni a Krisztus igáját, a magunk gondja helyett a másokét.
Kedves ez az iga, mert Ő irányítja hordozását. Könnyű ez a teher, mert mindig könnyebb a más gondján aggódni, mint a sajátunkon, ha a sajátunkat átadtuk Istennek.

Istenem, hallom hívásodat. Megpróbálom követni Krisztust.
Az én utam bizonytalan, de az Ő útja biztos út.
Azon kívánok járni. Ha a körülöttem zsongó nyugtalanság beszűrődik az életembe, megint csak hozzád fordulok. Ameddig van ereje hitemnek, hogy teljes mértékben rád bízzam magam, megnyugszom.
Add, hogy ez a békesség megmaradjon holtom napjáig, míg kiszakadva a nyugtalanság világából beléphetek hozzád, a teljes, végső biztonságba.
Add, hogy ezt a nyugalmat örököljék gyermekeim, unokáim! Tedd igádat kedvessé, terhünket könnyűvé, közösségünket állandóvá szeretetteddel!
Ámen.

Egy rövid szempillantásra elhagytalak,

"Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. 

Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó Urad." Ézsaiás 54,7-8

Isten nem tehet mást, meg kell engednie a bűnök következményeit. Nem lehet elégszer ismételni: kényszerrel nem lehet se szeretetet, se önkéntes engedelmességet kierőszakolni, ami pedig az ember rendeltetése. Nem kell külön büntetés, megbüntetjük mi eléggé magunkat és egymást. 

Isten csak annyit tesz: elhagy, nem szól bele, elrejti arcát, szeretetét, kegyelmét előlünk. 

A többit, a büntetést elvégezzük mi magunk. De amikor már igen sok a nyomorúság, Isten visszafordul. Megállítja az emberi bűn tombolását, lefogja az egymás ellen acsarkodó öklöket, új hitet és szeretetet áraszt választottaiba, sikert, eredményt ad azoknak, akik a jót akarják, új, őt szolgáló vezetőket küld, és egyenesbe jönnek népének dolgai. Ez a mi reménységünk. 

Ez jelenti imáink meghallgatását. 

Erre várnak azok, akik a legnagyobb nyomorúságban is Istenhez kiáltanak. 

Ez a világ egyetlen reménysége. Isten nem büntetni akar, hanem boldogságot adni. 

Ezért jött hozzánk Krisztus, ezért adta Isten a törvényt, ezért törli el bűneinket, ezért kell tanulni, olvasni, hallgatni igéjét, ezért kell naponként beszélgetni vele az imádságban. 

Úgy lehet megismerni szeretetét, hűségét, megígért, soha el nem múló irgalmát, és megnyerni újra kegyelmének ránk áradó ajándékait.

Uram, Istenem, most nem magamért, népemért imádkozom. Számodra szempillantás, számunkra nemzedékek sora, mióta magunkon érezzük sújtó kezed. Pedig nem hagytál el. A benned bízókat ezalatt is megtartottad. Népünknek is adtál lehetőséget arra, hogy hozzád térjen. Szinte gúny tárgya lett, aki rólad bizonyságot tesz. Irgalmazz nekünk! Fordítsd újra felénk arcodat! Adj nekünk, népünknek, egyházunknak benned bízó, jó vezetőket! Fiataljainkat tanítsd meg, hogy érteni és értékelni tudják igédet! Unják meg a céltalanságot, szolgálni tanuljanak! Engem és családomat is áldd meg hűséggel, igazsággal, hogy mi is szolgálhassuk népünk megújulását! Ámen.

Az Ige testté lett

"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." János 1,14

János, Jézusnak legfiatalabb, legtanultabb, legszeretettebb apostola, akire még az édesanyját is rábízta, a legközelebbről látta Krisztus dicsőségét. 

Ő értette meg legvilágosabban, ő tudta kifejezni legmélyebben, ki volt az, akit ő követett. 

Az első bizonyságtételt Péter mondta ki: "Te vagy a Messiás, az Isten Fia." János még mélyebben fogalmaz: Ő az Ige, Isten önkijelentése. 

Az jelent meg emberi testben, valóságos emberként közöttünk. Emberként pedig Isten egyszülöttje, soha nem volt és soha nem lesz más, akiben Isten személyesen mutatja meg, jelenti ki önmagát. 

Nem azért jött, hogy bámulják, hódoljanak neki az emberek. A legegyszerűbb formában élte földi életét, hogy a legegyszerűbb emberektől a legmagasabb bölcsekig mindenki megismerhesse. 

kegyelmet és igazságot hozott minden embernek. Kegyelmet: Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk, hogy megszabaduljunk a közös bűntömeg rombolásától, hogy a már itt megkezdődő örök élet birtokosai legyünk. Igazságot: a világ, a történelem, a mindenkori emberi társadalom sokféle okoskodásától független, örökké érvényes igazságot, melynek irányítása alatt értékes, eredményes életet élhetünk. Ezt tanította, erre adott példát, ezt valósította meg a kereszten. Ez a megváltás.

Köszönöm, Istenem, hogy Krisztusban nekünk ajándékozod az igét, az örökké érvényes tanítást és példát, mely életre vezet bennünket. Köszönöm, hogy nekem is kegyelmet és igazságot ajándékozol általa. Olyan zsúfolt ez a mi mindennapi életünk, olyan ritkán tudunk elgondolkozni azon, kicsoda az, aki hozzánk leszállt, és aki most is jelen van mellettünk, ha kérjük, ha megszólítjuk. 

Adj időt, erőt, és elég bölcsességet ahhoz, hogy elgondolkozzam felette, és erősödjön meg bennem is a vágy és elhatározás, hogy követni akarom és követni is fogom Őt, Megváltómat, életadómat. 

Ámen.

Jézus megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?

"[Jézus]... megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? 

A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy... beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem. Jézus azt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" János 5,6-9

Testvérem, ne sajnáld az időt, vedd elő a Bibliádat, és olvasd végig ezt a történetet! Biztos, hogy vagy magadra, vagy egész mai világunkra ismersz benne. Hány millió olyan ember él ma a földön, aki tehetetlenül, nyomorultan, állandó panaszokban, irigységben és reménytelenségben éli végig egész életét! Mint ez a szerencsétlen, aki harmincnyolc éven át nyomorgott betegágyán. Azt hiszi, hogy mások a hibásak, hogy az a baja, hogy nincs embere, nincs aki segítse, nincs aki törődjék vele. Milyen komoly Jézus kérdése: Akarsz-e valójában meggyógyulni? Akarsz-e felhagyni nyomorgásoddal és vállalni az egészséges emberek munkáját és felelősségét? A válasz rendszerint csak a további panasz másokra, akik boldogok, sikeresek, "előttem lépnek be a siker és boldogság tavába". A gyógyulás egyetlen útja: Hagyd abba, kelj fel, vedd magadra teljes felelősséggel és bizalommal mindazt a gondot, ami eddig leigázott, és indulj előre! Nem igaz, hogy nem vagy rá képes. Bízd magad Istenre, és vállald! - Az az ember meggyógyult. Csoda történt, s ma nincsenek csodák? Ne hidd! Ugyanaz történik veled is, ha Jézusban bízva, neki engedelmeskedve elindulsz a szolgálat útján.

Uram, nekem sincs sok emberem, aki segítsen, de ott vagy Te mellettem, és az elég. A többi emberemet a Te utadon hamar megtalálom: azokat, akiknek rám van szüksége. S miközben azokat keresem, mindig megtalálom azokat is, akik szívesen segítenek nekem. Adj mellém embereket, akik nem rajtam, hanem nekem segítenek, hogy együtt vegyük vállunkra a mindennapok és a ránk szorulók terhét. Adj erőt a kacagásra és kacagtatásra, hogy több legyen a mosoly, mint a sírás, a közös öröm, mint az elhagyatott reménytelenség. Hadd értsem parancsodat: Kelj fel és járj! Ámen.

Erre taníts meg Uram,

"Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene? Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap tőled? Csak a magadfajta embernek árt a bűnöd, és az ember fiának használ igazságod." Jób 35,6-8
Az ember önkéntelenül arra gondol, hogy ha jót tesz és szépen él, Istennek használ vele, ha bűnt követ el, Istennek okoz kárt. Mi ebben az igazság? Isten munkatársának teremtett és rendelt minket, az Ő rendelésében, az Ő országa építésében okoz hiányt bűnünk, engedetlenségünk. 

De neki van ahhoz ereje, hogy lázadásainkat is felhasználja, más irányban, a maga céljaira. 

Neki magának ugyan mit árthat az emberparány rosszakarata? Az viszont egyszerű nagyképűség, ha azt gondoljuk, hogy jó tetteink neki használnak. Ő azokat valóban fel kívánja használni többi gyermeke boldogságára, a közösség építésére. De az eredményt emberek élvezik, családod, néped, közösséged, mindazok, akik körülötted élnek. Te pedig azok engedelmességét, akik téged szeretnek és szolgálnak. 

Ne essünk tévedésbe: Istennek mi sem adni, sem tőle elvenni semmit nem tudunk. 

Magunkat tesszük értékessé vagy hiábavalóvá engedelmes vagy engedetlen magatartásunkkal.

Jó Atyám, ments meg engem attól az értelmetlenségtől, hogy úgy képzeljem, hogy én árthatok vagy használhatok neked azzal, amit teszek. Kétéves gyermeknek jól áll, ha ököllel ront apjának, vagy megajándékozza egy katicabogárral. De én felnőttnek, értelmes embernek tudom magam, ne tegyem magam nevetségessé sem előtted, sem magam vagy mások előtt értelmetlen nagyképűségemmel! Tudom, örömöt szerezhetek neked engedelmességemmel, azért is olyan jó neked szolgálni, nekem jó az, én leszek általa gazdagabb és boldogabb. Én szenvedem meg, én vesztem el életem szépségeit, áldásait, ha veled szembe fordulok. Erre taníts meg Uram, s tégy képessé arra, hogy eléggé szeressem és gazdagítsam magam azzal, hogy másoknak szolgálok, másokat igyekszem boldogabbá tenni, mások életében kívánok áldássá lenni. Ezt a bölcsességet kérem Tőled, áldj meg vele, Uram.

 Ámen.

Mivel a sokaság miatt nem fértek

"Mivel a sokaság miatt nem fértek a [Jézus] közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt."Márk 2,4

Merész elhatározás. A tömeg eltorlaszolja a bejáratot a házba, ahol Jézus prédikál. Később se lehetnek biztosak abban, hogy hozzá tudják vinni a betegüket. De ők oda akarják vinni.
Bátor fiatalok, hisznek Jézus gyógyító erejében, nem ismernek akadályt, hogy akit szeretnek, ne vigyék az Ő szeretete elé. Képesek vállalni a kockázatot, mi lesz a következménye, ha ők megbontják egy idegen ház lapos tetejét. Csak egyet tudnak, de azt rendületlenül: akit szeretnek, annak találkoznia kell Jézussal.

- Szereted a gyermekedet, a feleségedet, férjedet, barátaidat? Mit teszel azért, hogy ők találkozzanak Jézussal? Nem kell háztetőket bontani, legfeljebb egy sor előítéletet, kockáztatni egyesek gúnyos mosolygását, talán a fölényes visszautasítását annak, aki éppen azért tehetetlen beteg, mert nem is akar általa meggyógyulni.

Szóval nem könnyű feladat ez sem. De azok a fiatalok győztek: a beteg testben-lélekben gyógyultan hagyta el a házat, és a bámuló sokaság közül akkor már senki nem állt az útjába. Ha sikerül boldog, hívő lélekké gyógyíttatnod azt, akit szeretsz, lehet, hogy azok, akiktől féltél, csodálkozni fognak, de senki nem fog nevetni se rajtad, se a meggyógyítotton.

Uram, úgy szeretném, ha családom minden tagja hívő gyermeked lenne. Nincs szomorúbb, mint amikor azt látom, hogy hitetlen tanárok, gúnyolódó kamasz osztálytársak hatására gyermekeim eltávolodnak Tőled.
Tudom, ez korunk ragályos betegsége, de tudom azt is, hogy soha nem lesznek boldogok, ha elszakadnak Tőled.
De ha erőltetem, csak még jobban elriasztom őket az igétől. Adj bölcsességet, hogyan tudjam szeretteimet jobban feléd vezetni, és adj erős hitet és akaratot, hogy minden akadály ellenére Krisztus kezére tudjam adni őket! Ámen.

Íme, kiment a magvető vetni

"Íme, kiment a magvető vetni, és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. Mások sziklás helyre estek..., kiszáradtak.
Mások tövisek közé estek..., megfojtották őket.
A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott..." Máté 13,3-8

Így hull az ige magja az emberek közé.
Sok függ a magvetőtől, az igehirdetőtől, hogyan szórja a rábízott magvakat. De legtöbb mégis attól függ, milyen talajra hull. Szokás osztályozni az embereket: melyik milyen talaj. Jogunk sincs hozzá, de nem is hiteles ez így.
Nem mindig egyforma talaj ugyanaz az ember.
Hányszor mész úgy haza a templomból, hogy amikor otthon megkérdezik, mit hallottál, nem tudod elmondani.

Ugyan miféle madarak kapkodták fel a lelkedből, ezernyi magaddal hurcolt gond és gondolat útszéléről?
Kárba veszett magvetés volt. Te vagy az is, aki máskor örömmel hallottad a szót, de másnapra már eszedbe se jutott.

Te vagy az is, akinek lelkében a bűn, a szórakozás vagy a megfeszített munka tövisei fojtották meg az ige nyomán felbukkant jó elhatározásokat.
De az is, aki az igét hallva hagytál el rossz dolgokat és indultál el jobb célok felé. Isten nem sajnálja a magot, bőven hinti.

A kérdés az: mennyire sikerült végül úgy fogadni be az ige magvát, hogy gyümölcstermés, megújult élet, megtisztulás, eredményes szolgálat, önzetlen szeretet gyümölcsei teremjenek belőle? 

Vegyük számba lelkünk gyümölcseit, Isten azokat keresi. Azért teremtett meg, arra rendelt, azt várja, hogy végül mint érett, értékes gabonát, betakaríthasson készen álló mennyei csűrébe.

Istenem, úgy sajnálom, igehirdetésednek hány áldott alkalma veszett el az én számomra úgy, hogy nem lett semmi gyümölcse. Zaklatott életemben oda se tudtam figyelni, el is felejtettem, nem engedelmeskedtem, mennyi elprédált, drága kincs! De nézd, Uram, mégis itt vagyok.
Vágyom az ige magvaira, mert tudom, ami szép volt, értékes, maradandó eredménye munkámnak, életemnek, mind abból származott, amivel igéd ajándékozott meg.
Ne sajnáld, szórd rám szavaidat, tégy képessé arra, hogy azoknak gyümölcseit megteremhessem, hogy ne maradjon életem üres és hiábavaló! Ámen.

"Amit tehát szeretnétek,

"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." Máté 7,12

Ez a nevezetes "aranyszabály". Fontos szó benne a "tehát". Azt jelenti: itt a tanulsága mindannak, amit eddig hallottatok. Ha igaz az, amit Jézus tanított, ha magunkévá tesszük annak igazságait, ha elfogadjuk szeretetét, ígéreteit, ajándékait, ha kérjük gondviselését, az örök életet, és mindazt, ami ezekből következik, akkor "tehát" fogadjuk el, tartsuk meg egész életünkben ezt a rövid, de nagyon nyomatékos parancsot. Végtelenül egyszerű. Más törvény vonatkozásában hajlamosak vagyunk arra, hogy egy adott, kellemetlen esetben megkérdőjelezzük: vajon ránk vonatkozik itt Isten parancsa, vagy sem? Ezt a parancsot nem lehet félreérteni, nem lehet megkérdőjelezni, nem lehet kibújni alóla. Tetszene nekem, örülnék-e annak, ha velem azt tennék, amit én éppen most, ebben az esetben tenni szándékozom? És már meg is van a tanács vagy éppen a megcáfolhatatlan ítélet szándékom felett. Aki ennek ellenére nem a saját meghozott ítélete szerint cselekszik, és azt gondolja, hogy Istennel majd ráér később elszámolni, kibúvókat keres, hogy más se tenne másként énvelem, az a lelkiismeretét igyekszik becsapni. Nem lehet. Isten parancsát nem teljesítette!

Jó Istenem, milyen sokszor feledkezem én el erről a nagyon világos parancsolatról! Pedig az egész világ, egész életünk más lenne, ha ez lenne intézkedéseink vezérfonala, a világpolitikától a családi életünkig. Mindnyájan tudjuk, én is jól tudom, hogy így kellene élni. Rossz is a lelkiismeretem emiatt. Add meg nekem azt az örömöt, ami mindig eltölt, ha sikerül parancsolatod szerint viselkedni! Adj, Uram, több hitet nekem is, másoknak is, hogy annak vezetése alatt magától jöjjön az indulat, úgy cselekedni, ahogy magamnak kívánom!

Ámen.

Vezesd ki népemet

"Mózes pedig apósának, Jetrónak, ... juhait legeltette... Az Úr pedig azt mondta:... 

Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!"
2Mózes 3,1.10

Az első versben egy kudarcot vallott ember képe tárul elénk.
Hiába volt minden az életében.
Hiába mentette meg a király leánya a Nílus vizéből.
Hiába nőtt fel királyi hercegként.
Hiába tanulta meg az egyiptomi beavatottak, kora legnagyobb tudósainak minden tudományát.
Hiába szerette a népét, hiába akart rajta segíteni.


Hosszú évek óta egy vidéki pap kétgyermekes veje, az ő juhait legelteti a pusztában. Ide jutott Mózes, Egyiptom királyi hercege. De pontosan az adott időben, lángoló tűz képében, megkapja igazi elhívását.


A képtelen, teljesíthetetlen, hihetetlen parancsot: szabadítson ki egy rabszolga népet egy nagyhatalom kezéből.
És egyszerre minden elnyeri értelmét.
Kellett a királyi hercegség, hogy jól ismerje Egyiptom legfelső, döntéshozó köreit.
Kellett a tudomány, hogy képes legyen vezetni, nevelni, tanítani primitív népét.
Kellett az, hogy leszállt megvetett népe körébe, hogy jól megismerje, hogy szót tudjon érteni velük.
Még bűnére, gyilkosságára is szükség volt, hogy a nép felnézzen rá, megbízzon benne, mint szabadítójában.
Így van szükség mindarra, amit Isten velünk tesz, hogy teljesíteni tudjuk küldetésünket, azt a feladatot, amire Ő rendelt el már fogantatásunk előtt.
Ha ezt vállaljuk, értelmet nyer életünk minden eseménye, minden ajándéka és minden nyomorúsága.


Atyám, egyedül Te tudod, mi a rám bízott feladat, mi az, ami értelmet adhat életemnek. Kérlek, alkalmas időben hadd ismerjem fel, adj erőt és bölcsességet, hogy képes legyek vállalni, és tőlem telhetőleg teljesíteni.
Ne engedd, hogy önzésem vagy kishitűségem megakadályozza életem Tőled kapott céljának és értelmének kibontakozását!
Biztos, hogy nem lesz könnyű a feladat, biztos, hogy ezernyi kísértés adódik, de azt is tudom, hogy más úton boldog nem lehetek. Segíts, hogy elvégezhessem! Ámen.

,,Homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit.,,

"Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit. És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből: Júda törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt, Rúben törzséből tizenkétezer..."
Jelenések 7,3-8

Meg kell ismerkednünk néha azokkal az igékkel is, melyek nehezebben érthetők. Ahogy januárban is már láttuk, a Jelenések könyve csodálatos szimbólumokra épül. A számszimbólumnál a 3 a tökéletességet jelöli, a 10 a teljességet, a 12 Isten népét. 10x10x10=1000 a teljes tökéletesség számszimbóluma. 12x1000 Isten népének tökéletes teljességét jelenti. Izráel 12 törzse a keresztyén népek egy-egy ágát jelképezik. A kis kihalt törzsek és a megmaradt nagyok egyformán a tizenkétezres számot kapják, mind egyenrangúak. Mintha azt mondanánk: " A magyar reformátusokból az Istenben hívők tökéletes teljessége. A német katolikusokból az Istenben hívők tökéletes teljessége stb." A 12x12.000=144.000 Krisztusnak "a világ kezdetétől a világ végezetéig, az egész emberiségből, Szentlelke és igéje által örök életre elválasztott serege." (Heidelbergi Káté 54. kérdése.) A következő szakasz (7,9-17) meg is magyarázza: "Íme nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből...", és elmondja jövendő sorsukat. Olvassuk el ezt részt is! Vajon tagja vagy-e ennek a hatalmas seregnek?

Uram, köszönöm, hogy Szentlelked engem is hív a Krisztussal való közösségre! Nem vagyok magamra hagyva, olyan jó Krisztus végtelen seregének tagja, minden megváltottjának testvére lenni. Add, hogy sok kísértésemben mindig magam mellett tudjam szeretetedet és egyházad, szeretteid sokaságát, s képes legyek ahhoz méltóan élni és szolgálni. Ámen.

"Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!" 2Mózes 20,16

Ismét egy olyan parancsolat, melyet maga Jézus magyaráz a Hegyi beszédben

(Máté 5,33-37): "Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: ne esküdj hamisan, az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa, de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egy hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. 
Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van."

Jézus itt is, mint minden tanításában, a tökéletesség igényét tárja elénk. Felesleges Istent, vagy az akkori szokás szerint Istennek bármilyen teremtményét hívni tanúképpen állításaink vagy ígéreteink megerősítésére. Isten gyermekének szava több kell, hogy legyen bármiféle esküvésnél.
Akkor hívjuk Istent segítségül, ha puszta szavunknak nincs elég ereje.

Magunknak kell a kimondott szavunkért felelősséget vállalni. S ha mégis elbukunk, kérhetjük Isten bocsánatát.

Uram, olyan jó lenne így bízni egymás szavában! A hozzám legközebb állók jóakaratában bízom, de abban, hogy képesek is teljesíteni, amit mondanak, már kevésbé.
Az a baj, hogy a saját kimondott szavamban sem merek egészen bízni.
Néha rá kell döbbennem, hogy én nem vagyok eléggé megbízható, hogy a legjobb akarattal se tudtam megtartani, amit elhatároztam, amit megígértem, amit állítottam.

Azért mégis csak Téged kérlek, Atyám, erősítsd meg akaratomat, hogy mindent, amire képes vagyok, tegyek meg azért, hogy az igen és a nem, amit kimondtam, igen és nem maradjon, hogy helyt tudjak állni a szavaim mellett.
Nem a magam dicsőségére, de tudom, hogy mint a Te gyermekednek, nekem is kötelességem megmutatni, hogy segítségeddel lehet becsületesnek, megbízhatónak maradni.
Adj hozzá erőt, Istenem! Ámen.

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek

"Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem."
Jelenések 3,20

Van egy régi, jól ismert kép. Zöld növények között egy kis ház, ajtaja előtt Jézus áll, és kopogtat.
Az ajtón nincs kilincs. Kinyitni csak belülről lehet. Ez a te életed is, testvérem.
Jézus teljes szeretetével, minden áldásával, földi és mennyei boldogságod ajándékával be akar lépni az életedbe. De ha odabent túl nagy a zaj, ha veszedelmek és nyomorúságok dörömbölnek, csalódások jajgatnak, régi, nem teljesült vágyak követelőznek, vagy beteljesült vágyak ujjonganak, akkor nem hallatszik Krisztus halk kopogtatása. Pedig ott áll, türelmesen, az ajtó előtt.
Miért nem engeded be? Igaz, akkor lehetnek ujjongásaid, amelyek megkérdőjeleződnek.
Túlzó vágyaid, amelyek elhallgatnak. De a jajgatások is lecsillapodnak, a veszedelmek, nyomorúságok elcsendesednek. Ő ült asztalod mellé, és megáldotta.

Krisztusom, Megváltóm, lépj be hozzám! Olyan hideg van idebent, fázik a lelkem.
Mellettem vannak szeretteim, körülöttem társaim, mégis olyan egyedülvalónak, magányosnak érzem magam. Asztalomon jó ételek vannak, mégis éhezem. Szeretetre, értelmes életre, igazságra.
Sokáig nem tudtam: Te hiányzol az életemből. Igéd, igazságod, irányításod, szereteted nélkül minden szín elfakul, minden cél hiábavalóvá válik, megüresedik az életem.
Jöjj be, ragadj meg engem, tedd széppé, meleggé otthonomat! Hallom hangodat, hívásodat.
Ha mégse lennék képes arra, hogy én nyissam meg előtted az ajtót, magad jöjj be, ha kell, csapásokkal törd be, de ne hagyj nélküled maradnom!
Jöjj, Uram Jézus, vedd át az irányítást lelkem hajlékában!
Ámen

Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.

"Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon..."
János 15,13-16

A legmagasabb emberi méltóságot adó eleve elrendelésnek talán a legszebb igéje. 

Nincs a földön nagyobb méltóság, mint Krisztus barátjának lenni. Nincs a földnek olyan kincse, ami ezzel felérne, amiért ezt józan ésszel fel lehetne cserélni. Tudomásunkra hozza céljait, melyekre minket mint barátait munkatársául választott. Megmutatta személyesen a munkamódszerét: az áldozatos szolgálatot. Életét adta a legnagyobb szeretettel, hogy eltörölje terhelő bűneinket, feloldja kínzó bűntudatunkat, hogy szabad lelkiismerettel végezhessük azt a feladatot, melyre Ő választott ki minket, melyet eleve, születésünk előtt elrendelt; és mindent megad ahhoz, hogy képesek legyünk azt megvalósítani. Barátként áll mellettünk egész életünkben, minden kérdésünkben, és örök barátsággal vár bennünket mennyei birodalmába. Kérdése annyi: Hiszed-e, vállalod-e ezt? 

Barátságot nem lehet, nem is fog rád kényszeríteni.

Uram, nem vagyok méltó erre a barátságra! Nem szerénységből mondom, minden porcikámmal érzem méltatlanságomat. Kissé még félek is tőle. Bár tudom, Te az életemet nem halálra, hanem holtig tartó munkára kéred, és azt már tudnám vállalni, de félek, nemcsak régebbi bűneim akadályoznak, melyeket kész vagy megbocsátani, de ezután sem tudok méltó barátsággal állni eléd. Csak ha Te állsz mellém, ha Te biztatsz naponként, ha Te erősíted meg hitemet, ha Te védsz meg a mindennapok elterelő gondjai között, akkor tudok valamit bizonyítani. Légy barátom, maradj mellettem! Ámen.

Követlek, akárhova mégy. .

"...Követlek, akárhova mégy. ...A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. ...Kövess engem! ...Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat. ...Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát! ...Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől. ...Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
Lukács 9,57-62

Jézus három találkozása, egy ifjúval, egy középkorúval és egy öreggel. Az ifjú lelkesen, gondolkozás nélkül maga jelentkezik Jézus követésére. Jézus szeretetteli aggodalommal néz rá. Elég komoly ez az elhatározás? Tudod, mire vállalkozol? Nem fogsz csalódni, amikor neked se lesz fejed hová lehajtanod? Gondold meg jól, úgy vállalkozz! A második embernél nem arról van szó, hogy ravatalon volna az apja, hanem neki kell gondoskodnia róla. Majd ha megvalósította saját elképzelése szerinti céljait, akkor, hogyne, akkor majd ráér Jézust követni. Ez a leggyakoribb reakciónk. Jézus szerint ez a lelki halottak, csonkán maradt életek válasza, akik végül mindig, mindenről lemaradnak. A harmadik ember már csak búcsúzni képes, de arról nem tud lemondani. Emlékei lenyűgözik, előrenézni már nincs ereje. Jézus akkor is vállalja, tud neki értékes célt adni, de múltját ott kell hagynia. Az Ő követésében csak előre szabad nézni. Mindhármuknak megmarad a lehetősége a követésre. Végül hogyan döntenek? És te?

Uram, tudom, megszólításod, hívásod nekem is szól. Figyelmeztetésed óv a jóhiszemű, szalmaláng lelkesedéstől: tudom-e majd vállalni követésed nehézségeit is? Félek, hogy a második meghívottban könnyen magamra ismerhetek. Ezernyi feladat áll előttem, halogatom követésedet. Ne várj, Uram, lendíts ki tehetetlenségemből, nem szeretnék élve halott maradni. Segítségeddel, remélem, le tudnék számolni múltam bűneivel is. De nehéz elszakadni házam Téged követni nem kívánó népétől. Tedd meg, hogy ne kelljen elszakadnom, hívjad őket is, együtt kövessünk Téged! Ámen.

"Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim!" Filippi 4,1

Hogy is tud az apostol ilyen meghatóan szép, szinte túlzó szeretettel írni lelki gyermekeiről?
Ti vagytok az én örömöm, sok nyomorúságomban az a vigasztalásom, hogy ti olyanok vagytok, amilyennek én megálmodtalak.
Ti vagytok az én koronám, sok megaláztatás között az az én dicsőségem, hogy veletek dicsekedhetek.

Mert ti megmaradtatok az Úrban, helytálltatok a hitben, példát mutattok az életben, és én boldog vagyok, hogy mindezt Isten Lelke az én beszédem szerint cselekedte bennetek.
Tudunk mi így beszélni a saját gyermekeinkről?
Hát másokról? Hány lélek él a földön, akikről te, testvérem, így tudnál beszélni? 

Ha nem, az nem az ő hibájuk.

Tudtál másokkal, a saját családod tagjaival úgy beszélni, példát úgy mutatni, hogy ez legyen az eredménye?
És képes vagy-e meglátni a bennük nélküled is meglévő jót és szépet? 

És akik téged szerettek és neveltek, tudnak-e így beszélni rólad? Milyen boldogság lenne így nézni egymásra, ilyen szeretetközösségben élni!
Nem Pál alkotta meg ezt a közösséget, hanem maga Isten. De Pál megtette érte a magáét. 

Ha mi is megtesszük, Isten nekünk is megadja, legalább egy szűkebb körben, ugyanazt az áldást és eredményt.

Istenem, köszönöm, hogy családomban szeretni tudjuk egymást. Hogy gyermekeink továbbviszik a hitünket, hogy unokáinkat úgy tanítják imádkozni, ahogy mi tanítottuk őket. Ha pedig mégis viták, szeretetlenség, harag van közöttük, a Te segítségedet kérjük. Tudjuk, a mi bűneink eredményezik azokat. Nem tudtunk elég meggyőzően tenni bizonyságot, nem tudtunk olyan meggyőző példát adni életünk minden napján, hogy beleivódjék a lelkükbe, hogy ne is tudjanak másképp élni és gondolkozni, csak a Te gyermekeidként. 

Szeretetet adj, Urunk, nekünk és a mieinknek, igazi krisztusi szeretetet, hogy az sugározzék tovább, egész környezetünk felé! Ámen.

Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár

"Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te. ... Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a Te akaratod." Máté 26,39-42

Pál apostol ezt így magyarázza: "Dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmessé lett mindhalálig, mégpedig kereszthalálig." (Fil 2,6-8) Szebb a Károli fordítása: "megüresíté magát."
Krisztus kettős természetéből nagypénteken nem maradt más, csak az ember.
Az ember, aki tudja, hogy mi vár rá. A megcsúfolástól, a megaláztatástól, a teljes elhagyatottságtól, a testi kínoktól, a kínos haláltól mindenki irtózik.
A test, a testi ösztönök kétségbeesetten tiltakoznak.
Annyira emberi, annyira a miénk ez a kérés: "Ha lehetséges, távozzék el tőlem!" Tudja, hogy nem lehetséges. Az utolsó csepp kínig és vérig tartó szolgálat eszményének megvalósítása volt emberré létének célja, mégis, az utolsó pillanatban felmerül az ösztönös vágy: nem lehetne másképp?
De a lélek ereje le tudja győzni az ösztönök lázadását.
A következő gondolat már világos és egyszerű: "Legyen meg a Te akaratod."
Ez a feladatom, ez a rendeltetésem, nem hiába történik, szükség van rá.
Éppen rám van szükség, az én áldozatomra. Tudom, vállalom, nem menekülök előle.
Legyen meg a Te akaratod.

Atyám, ilyen áldozatot nem vártál tőlem, gyenge, gyáva gyermekedtől.
De súlyos pillanatokban, nehéz, sokszor nem is olyan nehéz, csak kellemetlen feladatok előtt bennem is sokszor felmerült a gondolat: nem lehetne másképp? Muszáj ezt vállalni?
Bevallom, nemegyszer nem vállaltam, elmenekültem.
Mindig én bántam meg. Köszönöm, hogy a legnagyobb áldozatot Krisztus értem és helyettem is vállalta. Ezt tudva, erre támaszkodva adj erőt, hogy ami az én feladatom, az én rendeltetésem, az én szükséges áldozatom, én is vállalni tudjam! Ámen.

Akkor elment velük Jézus egy helyre

"Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom. Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát [Jánost és Jakabot]... így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem! ...Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? ...a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."
Máté 26,36-41

Ennyit ér az emberi vigasztalás. Közvetlenül halála előtt Jézus úgy gyötrődik, mint bárki más. Őbenne az isteni és az emberi természet nem keveredett. Egyik vonatkozásban tökéletesen Isten, másikban tökéletesen ember. Itt és a kereszten emberként szenved, mint bárki más.

 "A test erőtlen", az ember Jézus pontosan tudja, tudatosan készül a legkínosabb halálra. 

Barátokra, részvételre, együttérzésre, vigasztalásra vágyik. Nem akarta őt három leghűségesebb tanítványa magára hagyni, dehogy akarták. De a nap szörnyű feszültsége után kimerültek voltak - elaludtak. Nem ők indultak a keresztre. Felülhaladta őket ez a kérdés. Nem bírták. Kikapcsoltak. 

És Jézus, aki értük vállalta a keresztet, magára maradt. Nem utoljára. 

Hányszor marad magára nagyon fontos pillanatokban, amikor nekünk kellene virrasztani mellette, az Ő ügye mellett cselekvő virrasztással. És elalszunk. Próbáljunk ébren maradni!

Jó Istenem, annyi a gond, melyben emberek segítségedet várják, és én volnék az, akit Te virrasztásra, éber szolgálatra hívsz melléjük, s én elalszom, vagy belekábulok valami értelmetlen foglalkozásba. Ha rám számítasz, Uram, sokszor maradsz magadra. Pedig nem így akarom. 

Értékes szolgád, munkatársad kívánok lenni. Olyan jó, amikor sikerül. 

Én mindig számítok rád, és soha nem hiába. Te ébren vagy, és ott állsz mellettem, ha bántanak. 

Ha szomorú vagyok, elég hozzád fordulni, és megvigasztalsz. Én is úgy szeretnék melletted állni, amikor rám van szükséged. 

Megint csak Tőled kérek erőt. Állíts mások mellé, és ne hiányozzak, ha munkára szólítasz! Ámen.

"Mindeddig megsegített bennünket az Úr!" 1Sámuel 7,12

Halálos veszedelemből, kemény elnyomásból szabadította meg Isten a szolgának nevelt, remegő népet.
De megszabadultak. Igaz, csak éppen ennyi történt.
Azután is éppen olyan nehéz volt mindent elölről kezdeni. Minden évünk és napunk tele van gondokkal, veszedelmekkel. Sokszor érezzük azt, hogy elfogy az erőnk, hogy igen sok a ránk nehezedő teher. De minden reggel elölről kell kezdeni mindent. Jó lenne ezt az igét felírni az ágyunkkal szemben, hogy reggel, amikor felébredünk, arra essen első pillantásunk. Ha ezzel ébredünk, ha ez az első imánk, ha állandóan szem előtt tartjuk: mindeddig megsegített, ezután is bízhatom benne! - akkor kezdhetjük bátran, jókedvvel, teljes bizalommal minden új napunkat és új feladatunkat. Ő készen áll, hogy segítsen minden jóban. Nehogy rosszkedvünkben, félelmünkben, kishitűségünkben mi magunk ne vegyük észre, és engedjük el felénk nyújtott, segítő kezét!

Uram, Istenem, köszönöm, hogy engem is mindeddig, mindig megsegítettél. Köszönöm, hogy tegnap is el tudtam végezni feladataimat. Ne haragudj rám, ha most is aggodalommal, félelemmel tekintek az előttem álló feladatokra! Megvan rá az okom. Érzem, hogy gyenge vagyok, nagy erőfeszítésre van szükségem, hogy mindennek megfeleljek, és akkor sem lehetek biztos abban, hogy sikerülni fog.
Benned bízom, hogy amint eddig velem voltál, velem maradsz ezután is.
Nyisd meg a szemem, hogy lássam, minden nehézség előtt és közben is lássam, hogy jelen vagy és kinyújtod felém segítő kezed! Akkor bátor leszek és erős, ahogy parancsolod.
Biztass, hogy mindig a jóra törekedjem, és azt tegyem, amit Te adtál feladatként a számomra!
Köszönöm, hogy velem leszel, és én nyugodtan bízhatom rá magam segítő szeretetedre. Ámen.

"Boldog mindenki, aki az Urat féli

"Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat." Zsolt 128,1-4

Mit jelent félni az Urat? Nem azt, hogy félni kell Istentől, mert haragszik, mert megbüntet. Ha így lenne, nem mondhatná az ige, hogy boldog is az az ember. Azt jelenti, hogy annyira ragaszkodom hozzá, annyira tudom, hogy Ő adja meg életem minden értékét, hogy annak elvesztése számomra a legnagyobb veszedelem. Félek, nehogy elveszítsem a biztonságot, a békességet, az áldást, amit Istennel való kapcsolatom jelent. Amit pedig Ő kínál, mint a boldog élet mintáját, az nem a nagy vagyon, hatalom, dicsőség, hanem a kiegyensúlyozott, eredményes, békés élet. A szép család, az örömmel végzett, eredményes munka. Aki nem arra vágyik, amit Isten neki szánt, az elveszítheti a neki szóló ajándékait. Mivel tudja azután pótolni? Van, akit Isten nyugtalanabb feladatra rendelt. Neki azt kell elfogadnia. De azt is Ő mutatja meg, csak észre kell vennünk. A boldogság itt van mellettünk.

Jó Istenem, én nem félek Tőled. Annyi jóval áldottál meg, annyi bűnömet bocsátottad meg, annyi bajból hoztál ki, amit magamnak okoztam, annyiszor fordítottad javamra a rám törő rosszat, hogy is félhetnék Tőled? De attól igazán félek, nehogy elveszítsem hitemet, hűségemet, szeretetemet, amely hozzád kapcsol. Gyenge vagyok ahhoz, hogy egész életemben meg tudjam őrizni. Ne engedd, hogy elveszítsem! Kérlek, mutasd meg ezután is szeretetedet! Áld meg családi életemet és munkám örömét! Add, hogy minden napunk boldog legyen házasságomban! Add, hogy örömünk legyen gyermekeinkben, egészségükben, értelmességükben, hitükben, szeretetükben! Segíts, hogy át tudjam adni nekik mindazt az áldást, amivel engem megajándékoztál! Ámen.

"Amikor Jézus látta a hitüket, így szólt a bénához:

"Amikor Jézus látta a hitüket, így szólt a bénához:
Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid. [...] Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!?" Máté 9,2-6

A lélektan csak az utóbbi időben jött rá, milyen szoros kapcsolat van a lelki traumák, sérelmek és a testi betegségek között. A lelki betegségek mögött pedig majdnem mindig bűnök állnak. A kínzó, testet-lelket megbénító bűnöknek pedig nincs más orvossága, mint a megbocsátás.

Csodálatos ereje van a bűnbocsánatnak.
Akkor is, ha a sértettnek van ereje ahhoz, hogy őszinte bocsánattal forduljon megbántójához.
De ez még nem lehet teljes, mert igazi gyógyulást az hoz, ha a bűnös el tudja fogadni Krisztus teljes bocsánatát.

Ez az új élet kezdete. A parancs: Kelj fel és járj! És milyen nagy dolog az, hogy Jézus nem is a bénát hallgatta meg, hanem azok hitét, akik annyira szerették, Jézus erejében pedig annyira bíztak, hogy képesek voltak egy idegen ház tetejét megbontani. Ha a szeretet, a hit és a megbocsátás találkozik, nem csoda, ha egy testileg béna ember is új életre kel. Ezt ma már sok orvos elismeri.
Akkor lesz új ereje keresztyénségünknek, ha ilyen hittel tudjuk Isten elé vezetni béna, gyógyíthatatlannak tűnő, bűnös társadalmunkat, népünket, mindenekelőtt egyházunkat.

Uram, megdöbbentett szereteted nagysága.
Ha Te a mások hitét úgy megbecsülöd, hogy azért állítod talpra a szeretett személyt, mekkora az én felelősségem családomért? Ha én ilyen hittel tudnám őket eléd vezetni, Te megbocsátanád az ő bűneiket, meggyógyítanád testi-lelki betegségeikből, úgy indítanád őket a boldogság új útjaira? Jóságodban bízom, mert tudom, az én közbenjárásom milyen gyenge lenne. 

De Krisztus értem is, értük is meghalt.
Annyi hitem van, hogy teljes bizalommal rád bízzam szeretteimet. Szeresd őket, Atyám, az én gyengeségem ellenére is! Ámen.

https://aldjadlelkem.wordpress.com/2015/02/20/mate-9-1-8-jezus-meggyogyitja-a-benat/

Téríts magadhoz, Uram,

"Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? 

Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!" Jeremiás siralmai 5,20-21

Nagy nyomorúságban, vesztett háború után, nehéz rabságban kiált Urához Isten népe. 

Mint megvert gyermek anyja szeretetéhez, úgy fordulhatunk nyomorúságainkban Istenhez, aki megígérte, hogy el nem hagy, hogy gondja van ránk. Ezzel a bizalommal várja a megvert nép Ura szabadítását. 

De Isten szava szerint várja, tudva, hogy Isten mindig következetes. A bűn súlyos következményei bizonyítják következetességét. Világosan megmondja: boldogságot, jó eredményt nem lehet más úton találni, csak Krisztus követése útján. Ha más úton jár egy közösség, ne számítson jó eredményre. 

S ha bekövetkezik a baj, ne csodálkozzék. Tudja ezt jól a síró Jeremiás. 

Azért kéri először a legfontosabbat: "Téríts meg, Uram!" Enélkül hiábavaló a könyörgésünk. 

"Tedd újra olyanná napjainkat, mint régen voltak" - szól imája, de benne van az is, hogy előbb nekünk kell visszatérnünk az engedelmesség útjára. Tudomásul kell vennünk: hiába siránkozunk és panaszkodunk, míg engedelmeskedni nem akarunk. Sírás helyett bölcsebb Istennek engedelmeskedni. 

Akkor bizalommal várhatjuk szabadítását.

Jó Atyánk, annyi a baj, a nyomorúság körülöttünk, ha fel kellene sorolni, belefáradnánk. 

A magunkét látjuk a legnagyobbnak, de ha körülnézünk, láthatjuk, hogy más népek, más emberek ugyanúgy sírnak. Nagyon elhagyott a mi népünk, szinte szégyelli a nevedet, s nem akarja megérteni, hogy így nem fog jó eredményt elérni. Bármilyen keményen dolgozzunk, bármilyen tudást, bármilyen hatalmas lehetőségeket ajándékoztál nekünk, az is mind átokká válik a kezünkben, míg a Te szeretetparancsaidnak engedelmeskedni nem akarunk, míg Téged Urunknak el nem ismerünk. 

Adj, Atyánk, megtérést a népünknek! Adj jövendőt utódainknak! 

Ámen.

Uram, kihez mennénk?

"Tanítványai közül sokan ... így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?
...Sokan visszavonultak és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől:
Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk?
Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje."

János 6,60.66-69

Sokan indultak Jézus után, amikor a négyezret kenyérrel és hallal jóllakatta.
De amikor örök életről, engedelmességről, a lélek dolgairól, és főleg amikor a bűnökről beszélt, az már nem tetszett. Képzeljük el: a tömeg megsértve, dühösen távozik.
Nem marad ott más, csak a tizenkettő. Jézus nekik is felajánlja: mehetnek, senkit nem tart vissza erővel. Péter, talán karját összefonva, némán nézi a távozó tömeget.
Jézus szavára egyszerűen felel: Nincs hova mennünk. Te vagy az élő Isten Fia.
Nálad van az örök élet. Maradunk. Mintha ma mondaná. Hatalmas tömegek rohannak el az egyháztól. Hova? Az ateizmus sivárságába, a babona idétlenségeibe vagy a kábítószerek kábulatába? Hol van ma olyan szó, olyan gondolat, olyan remény, ami megnyugvást adhatna?
Belerohanni a vad tülekedésbe? Krisztus téged is enged, ha rohanni akarsz.
De aki belekóstolt a Lélek adta nyugalomba és biztonságba, nem fog onnan elkívánkozni.

Uram, nincs hova mennünk. Talán elhagynánk Téged, önzésünk rávenne, hogy több kenyérért, szórakozásért, kincsekért más utat válasszunk. Ha nem ismernénk szereteted édességét.
Téged megismerve látjuk a nélküled való élet rombolását és pusztulását.
Nem érdemes belevágni. Itt jó, melletted. Add meg nekünk a közösség melegét, mert az gyakran hiányzik! Add, hogy találjuk meg azokat, akik hasonlóan éreznek és gondolkoznak!
Igen szét vagyunk széledve, nem ismerjük eléggé egymást.
Tedd egyházunkat élő közösséggé, ahol együtt maradunk melletted, egy céllal, egy akarattal, hogy egymást erősítve tudjuk élni tanítványaid áldott életét!
Ámen.

"Ne lopj!" - 2Mózes 20,15

Érdekes, ehhez a parancsolathoz Jézus nem fűz külön magyarázatot a Hegyi beszédben. 

Ő tudja, miért.
De mint Isten minden parancsolata, ez is az emberi élet egyik létfontosságú értékét védi: a munka értelmét és értékét. Mindennapi munkánk leggyakoribb célja javak szerzése, magunknak, családunknak vagy közösségünknek.

A szellemi munkánál gyakran előfordul, hogy az eredmény később jelenik meg, nem is számítunk gyors sikerre.
Az anyagi célokat szolgáló munka eredménye azonnal meglátszik.
Ha ellopják, ha megsemmisül, nem érdemes folytatni. Ha elveszik a munkás kedvét, nem fog dolgozni, és ez mindenkinek egyformán rossz.
Következménye harag, elkeseredés, gyűlölködés, a munka örömének, a boldogság egyik elemének hiánya. Isten nemcsak a lelkünkre gondol.

A Miatyánk középső kérését, a mindennapi kenyeret Isten a munkán keresztül adja. 

Ha azt elvesszük egymástól, hiába kérjük Istentől.
Jó ezeket végiggondolni akkor is, ha eszünkbe sem jut ellopni a más pénztárcáját, de kísértésbe eshetünk, hogy más, talán jogszerűnek látszó módon tegyük rá kezünket a másik munkájának gyümölcsére.

Istenünk, jó Atyánk, mindennap kérjük Tőled a mindennapi kenyeret, és Te gondoskodsz róla, hogy meglegyen.
Bőven gondoskodsz arról, hogy mindenkinek elég legyen, de ránk bízod az elosztását. 

Mi pedig hűtlen sáfáraid vagyunk, gyakran önzően gazdálkodunk, és csak a magunk részére gondolunk.
Tanítsd meg gyermekeidet, hogy ajándékaidon csak akkor van áldás, ha mindenkinek jut.

Taníts meg minket, hogy vállaljuk a hű sáfárság feladatát, és ne csak ne lopjunk, hanem arra is odafigyeljünk, hogy a másoknak járó rész se kallódjék el, és mindenkinek jusson ajándékaidból elég. Legyünk őrzői annak, hogy öröme legyen a munkának, és közös boldogság, testvéri szeretet, s végül neved dicsőítése legyen annak eredménye.
Ámen.

Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?

"Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival:
Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?
Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem." 

Máté 11,2-6

Nem volt könnyű elhinni, hogy Jézus a Messiás. Maga Keresztelő János sem így képzelte el a Messiás eljövetelét. Ő próféta volt, tudta, vállalta, az ő feladata bizonyítani, hogy Jézus az évszázadokkal azelőtt megígért Messiás. Ennyit tudhatott. Ő is, akárcsak Mária, mást várt. Ma is ez a helyzet. Sok ember ugyanazért kételkedik, mint János. Megvan a saját elképzelésünk a megváltásról, s ha Jézus nem azt igazolja, kételkedünk. Jézus két messiási próféciára hivatkozik, Ézsaiás 35,5-6 és 61,1-2 helyeire. Nem az emberi elvárások, Isten kijelentése az irányadó. Nem a világot változtatja meg a Megváltó, hanem azoknak életét, akik Őt elfogadják. És ha alaposan és előítélet nélkül megnézzük, hol van békesség, megelégedettség, szeretet és minden, ami valódi, minden nehézséget elviselő boldogság, ma is ott találjuk meg, Krisztus követői között. Vakon ténfergő világunkban ott van céllátás. Ott hallják meg a szenvedők panaszát. Bűnösök tisztulnak meg. Szegények tudnak megelégedettek lenni. Hitetlenek irigylik a hívők boldogságát.

Istenem, nekem is sokszor eszembe jut, intézhetné Krisztus másképpen, hatásosabban a világ irányítását.
Sokaktól hallom, nem kellene megengedned ennyi szörnyű bűnt. Okoskodunk, és nem a magunk, hanem a világ megváltozását várjuk. De ha rád bízom magam, érzem, látom, tapasztalom, hogy ott vagy és segítesz.
Olyan jó szereteted árnyékában élni. Tudni, érezni, hogy engem megváltottál.
Tarts meg ebben a kegyelemben, és add, hogy az enyéim is tapasztalják meg ennek a boldogságát.
Ámen.

"Ő [Péter] erre így válaszolt:

"Ő [Péter] erre így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is! Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem." Lukács 22,33-34

Milyen biztos volt Péter önmagában! Joga is volt hozzá: annyira szerette Mesterét, olyan hűségesen állt mellette, megérdemelte, hogy őt, Simont Jézus Péternek, szilárd kősziklának nevezze.

Csak egy picit tévedett. Elhitte, hogy ő az, aki olyan erős. 

Erős volt a hitben, a hűségben, az odaadásban, csak szolgálni akart, nem felvágni. 

De hitte azt, hogy minderre az igen jó, Isten akarata szerint való helytállásra ő a maga erejéből, maga hitéből, maga odaadásából képes. 

Annyira biztos volt önmaga odaadásában, hogy a halált is őszintén, szeretetből vállalta volna Jézusért. És meg is tette volna - Jézus mellett. De azután úgy esett, hogy Jézust elvitték mellőle. 

Saját szemével látta, hogy Mestere tehetetlenné vált, és ő magára maradt, egyedül, idegenek, ellenségek között. És magában csak a tagadásra volt ereje. 

Ő csodálkozott a legjobban, amikor ennek tudatára ébredt. Mire volnánk képesek az ő helyében?

Krisztusom, köszönöm, hogy mindeddig nem kerültem olyan helyzetbe, mint Péter. 

Nem tudom, mit tennék az ő helyében. Lehet, hogy túlságosan bízom önmagamban, lehet, hogy túl gyávának érzem magam. Ha lehetséges, add, hogy soha ne kelljen halálos veszedelemben próbálni ki hitemet, helytállásomat. De sokkal könnyebb helyzetben is tapasztaltam már, hogy nem volt bátorságom kiállni meggyőződésem mellett. Tudom, hogy nem vagyok egyedül. 

Tudom, hogy Te, feltámadott és élő Uram, mindig velem vagy. 

Add, hogy ezt ne csak most, nyugodt percekben érezzem, hanem akkor is, amikor elérkezik a próba pillanata. És ha mégis gyengének bizonyulnék, ne ítélj felettem nagyon keményen! 

Bocsáss meg, mint Péternek, és erősíts meg, hogy képes legyek helytállni mindig, mikor arra kerül a sor! Ámen.

Ne ölj!" 2Mózes 20,13

Olvassuk hozzá Jézus hiteles magyarázatát a Máté 5,21-22-ből: 

"Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra, aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére."

Nincs tehát mentségem. Méltó vagyok a gyehenna, a szemétégető telep tüzére. Mert nem egyszer, sem kétszer vágtam oda ilyen szavakat felebarátaimnak haragomban. Jézus pedig a teljesség követelményével védi az emberi életet. Nemcsak a fizikai, hanem a teljes, a boldog, Istentől ajándékozott, a halálon is túl élő életet. Minden parancsa ezt szolgálja. Biztos lehetek benne, hogy így védi az én életemet is. Tehát ilyen keményen ítél engem is, amikor megsértem a másét. Hogy milyen gyakran ér minket bántódás? Hányszor szegjük meg mi szigorú parancsát? Milyen jogon várhatjuk el, hogy más ne szegje meg velünk szemben? Nem lesz, nem lehet szebb, nyugodtabb, biztosabb az életünk, az enyém sem, míg ezt a parancsot ilyen könnyen, ilyen magától értetődően szegjük meg naponként.

Istenem, köszönöm a tükröt, melyet igéd tart elém.
Én becsületes embernek tartom magam, soha nem is gondoltam arra, hogy bárkit is megöljek. De szívesen vettem volna, ha valaki megöli azt, akit magam, népem, egyházam halálos ellenségének tartottam. Én úgy tudom, nem vagyok gyűlölködő. De felindulásomban, jogosnak vélt haragomban százszor is odavetettem, szemben vagy hát megett, az igédben megítélt kemény szavakat, és még sokkal keményebbeket. Értem, Uram, Te nem taníthatsz kevesebbet, mint a tökéletességet. Én nem vagyok, soha nem leszek tökéletes. Csak Tőled kérhetem, hogy vezess a tökéletes szeretet útján, legalább töredékes mértékben!
Csitítsd le haragomat, jusson eszembe ítéleted!
Add, hogy feldolgozva a haragot, észrevegyem felebarátomban azt, ami Tőled való, ami szeretetre méltó, és képes legyek baráti kezet vagy segítséget nyújtani kemény szavak helyett. Ámen.

"Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak,

"Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy ... meg kell öletnie...
Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! Ő... így szólt Péterhez: Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.,, Máté 16,21-23

Azt hiszem, egy sincs közülünk, aki nem úgy beszélt volna, mint Péter. Nagyon szerette Jézust. Hatalmas dolgokat remélt tőle. Látta, milyen szükség van rá abban a társadalomban.
És féltette, személyes szeretetből is. Hogyne tiltakozott volna még a gondolata ellen is annak, ami bekövetkezett!
Miért vállalja valaki önként a legcsúfosabb halált?
Ez őrültség! "Isten mentsen!" Jézus nem is bűnként dorgálja ezt a magatartást. Emberinek nevezi. De az emberi magatartás nem elég annak, aki őt követi.

Talán éppen ez az újjászületés, amit követel és ígér.
Mássá lenni, nem természetinek, ösztönszerűnek, önközpontúnak. Ez mind a magam céljára és szempontjaira van tekintettel. Az Istentől várt magatartás az eszközszerűség: ha arra van szükség, feláldozom magam, mert én csak szolgálni akarok. Életem saját célját Isten valósítja meg, én az Isten céljait szolgálom.

Ez hát a sátáni: az öncélúság. Jézusban nyoma sincs az öncélúságnak. Azért tanít minket is arra: kövessetek engem, aki elveszti az életét az én követésemben, az fogja megkapni azt Isten kezéből.

Uram, Te tudatosan kész voltál feláldozni magad, hogy megtaníts az igazi Isten szerint való életre és megválts az önzés, a bűn, a bűnhődés, a kárhozat ördögi köréből.
Én félek az önfeláldozástól. Pedig naponta áldozom fel magam a kenyérért, a családomért, a tekintélyemért.
Vajon ezt mind csak magamért teszem?
Mutasd meg, Uram, jóhiszeműen végzett munkám mikor válik sátánivá, ne tévedjek úgy, mint Péter.
Értsem meg, mit kívánsz tőlem valójában, hogy tudatosuljon bennem a szolgálat értelme és értéke annyira, hogy még gyermekeimet is képes legyek arra nevelni.
Ámen.

"Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!...

"Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!...
Semmiféle munkát ne végezz azon..."
2Mózes 20,8-11

Tisztáznunk kell itt néhány kérdést: első a szombat kérdése.
A zsidók azt a napot tartották ünnepüknek, amelyen Isten megmentette földi életüket a Vörös-tengernél.
A keresztyének azt a napot kezdték el ünnepelni, amelyen Krisztus feltámadása az örök életet nyitotta meg előttük. Vannak foglalkozások, amelyek nélkül a többiek nem ünnepelhetnének. Az igehirdetésen kívül a háziasszony, a rendőr, a víz-, gáz- és villamosművek munkája, a közlekedés és más közszolgáltatások nélkül nyomor lenne a nyugalom napja, nem ünnep. Szabad tehát olyan munkát végezni, amely a többi ember, a közösség nyugalmát szolgálja.
De ne végezzek a magam számára anyagi hasznot hajtó, más napokon is ellátható munkát. Az ünnepre nem Istennek van szüksége, hanem nekünk adott ajándék az.
Tapasztalhatjuk, hogy semmivel nem jut előbbre a mindennap dolgozó, mint a hetedik napon pihenő ember és család.
Testünknek kell a pihenés, de még fontosabb az, hogy Istennel találkozva erőt és irányítást nyerjünk az Ő gyermekeihez méltó további munkához.


Köszönöm, Uram, hogy nem rabszolgának teremtettél, aki egész életében csak az igát húzza. Köszönöm, hogy megajándékoztál a testi és lelki nyugalom lehetőségével. Tudom, tapasztalom, hogy ha többet akarok szerezni, a kevés is kiszalad a kezem közül. Add meg életem egészséges ritmusát, és a nyugalmat, hogy rád bízhatom magam, hogy minden héten megadod nekem is, szeretteimnek és más gyermekeidnek is igédben és a testvéri közösségben azt az irányítást, ami szükséges, hogy kapkodás és aggodalmaskodás nélkül, nyugalomban, bizalomban és örömben végezhessem a hétköznapok munkáit és feladatait! Ámen.

"Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem,

"Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt.
Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket." Máté 7,17-20

Milyen keveset ad Jézus a látszatra! Egyszerű a gyakran használt példája: A világ Isten gyümölcsöse, más helyen szőlőskertje. Annak pedig egyetlen célja, értéke van, a gyümölcs. Semmiféle más értelme nincs egy gyümölcsöskertnek, se egyetlen fájának, kizárólag csak a gyümölcs. Sok keresztyén előtt ez nem világos. Pedig ennek nem lehet ellentmondani. Nagyon fontos a keresztyén életforma minden megnyilvánulása. Hit, imádság, igehallgatás, bizonyságtétel nélkül nincs keresztyén élet. Ezek és más hasonló értékek jelentik azt, hogy valaki valóban jó gyümölcsfának számít. Annak is igen fontos az egészséges hajtása, leveleinek szép színe. Jézus erre mondja: ha valóban jó az a fa, biztosan jó gyümölcsöt fog teremni. Amint egészségtelen, korhadt fától senki nem vár gazdag, jó termést. De a végső ítéletet nem adja meg más, csak a gyümölcs. Az pedig a szolgáló, eredményes, cselekvő élet. A szeretet cselekedeteiből válik nyilvánvalóvá, hogy milyen a lelki életünk.

Uram, köszönöm, hogy engem is beültettél gyümölcsöskertedbe. Megpróbálok helytállni abban. Kérlek, ápolj, öntözz, ha kell, metssz, hogy egészséges legyek testben és lélekben, ahogy Te parancsolod. Add meg mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy jó, értékes fád lehessek, alkalmas arra, hogy átültess majd mennyei kertedbe. De addig segíts, hogy teremhessek! Hogy ne foglaljam hiába a helyet, ahova beültettél. Olyan jó lenne minden napnak megteremni a jó gyümölcsét, az embereken át neked szolgáló cselekedeteket. Nehezen sikerül. Gyümölcseim sokszor ehetetlenül fanyarrá formálódnak. Tégy engem alkalmassá a tiszta, eredményes gyümölcstermésre! Ámen.