"És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól."- Máté 6,12-13
Krisztus imádságának első négy kérésében minden benne van, amire vágyhatunk. Isten azt akarja, hogy azok mind a miénk lehessenek. Mi ennek az akadálya?
A közös és a sajátos emberi gonoszság. Isten adja áldását, és mi elutasítjuk magunktól, elraboljuk egymástól.Ettől kell megszabadítson Isten kegyelme. Először a múlttal kell leszámolnunk. Tegnapi bűneink alkalmatlanná tesznek arra, hogy elfogadjuk Isten mai ajándékait. Csak akkor válhatunk képessé az akarata szerinti új életre, ha leveszi rólunk múltunk bűneinek terhét. De Isten hiába bocsát meg nekünk, ha mi nem bocsátunk meg másoknak. Nagyobb átkot senki sem mondhat magára, mintha azt kéri Istentől, hogy úgy bánjon el vele, ahogy ő kíván elbánni meg nem bocsátott ellenségeivel. Nem elég az, ha Isten eltörli múltunk nyomorúságait, mert holnap megint képesek leszünk mindent újra kezdeni. Azért kell kérnünk már előre, ő szabadítson meg a holnap kísértéseitől, de attól is, hogy mások gonoszsága tegye tönkre az ő holnapi áldásait. Így lehet a miénk mindaz, amit az első négy kérésben kérünk tőle.
Uram, hiába vágyom országod és akaratod megvalósulására, míg magam állok ellene naponkénti engedetlenségemmel. Tégy engem országod ellensége helyett országod építőjévé!
Tudom, Téged nem a tegnap, hanem a holnap érdekel. Bocsásd meg, tedd meg nem történtté tegnapi vétkeimet, és tégy képessé arra, hogy ezután Téged szolgálhassalak!
Tégy képessé arra, hogy én is elfelejtsem a tegnap bántásait, és csak a holnappal törődjem!
Nem leszek rá képes, ha a Te erőd nem támogat, hogy megálljak a holnap kísértései között.
Add, hogy kevesebb legyen a kísértés, kevesebb a gonoszság, és nagyobb hitem ereje, amivel ellene állhatok. Ámen.