Varga László-Isten asztaláról

"Mert a te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék."-Apostolok cselekedetei 4,27-28


Ez Isten legnagyobb csodája. Ez adhatja a legnagyobb biztonságot minden benne hívőnek. Ez a mintapéldája annak, hogy az Ő akarata nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről. Ami erő és hatalom volt abban az időben Jeruzsálemben, mind megegyezett abban, hogy Jézusnak meg kell halnia. Egyik haraggal, másik tréfálkozva, a harmadik közömbösen, olyan erőt képeztek, melynek a Krisztus hívei a nyomába sem érhettek. És mi lett az eredménye? Végrehajtották azt, amit Isten örök idők előtt már elhatározott. Milyen könnyen lehetne erre azt mondani: nem felelősek tehát, csak Isten akaratát teljesítették! Nem megy. Mindenki teljes felelősséget hordoz, ha tudatosan Isten ellen támad. Akkor is, ha hiába tette. De az eredménye úgysem lehet más: Isten a legnagyobb bűnből is kihozza a maga akaratának győzelmét. Ne akarj szembeszállni vele! De aki Isten igazsága mellett áll, biztosan tudhatja: senki sem árthat neki.

Hatalmas Istenem, köszönöm ezt az igét, ezt a biztonságot. Én is a Te népedhez tartozom, gyarló szolgád, de a Te szolgád vagyok. Szomorúan látom, mekkora erők, milyen legyőzhetetlen hatalmak állnak akaratod ellen. Milyen tehetetlen a néped velük szemben! Hányszor ijedünk meg, hányszor nem merünk szembeszállni erős földi hatalmakkal. Tudjuk, hogy úgy kellene, a fogunk csikorog, mégis beadjuk a derekunkat, amikor a pénz, a hatóság, a munkánk főnöke olyanra kényszerít, ami ellen a lelkiismeretünk tiltakozik. Olyan jó olvasni, hogy a Te akaratod minden emberi acsarkodás ellen biztosan megvalósul.
Adj erőt, hogy ezt ne csak a Szentírás mellett, de akkor is tudjuk, amikor nehéz helyzetbe kerülünk, és adj bátorságot, hogy akkor is vállalni tudjuk a hűséget igazságod mellett! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért."-Filippi 3,13-14


Nagyon szereti Pál apostol a sportból vett hasonlatokat, különösen a futást. Talán ott látszik legtisztábban a cél, arra szegezett szemmel kell teljes erőbedobással, minden mást elfelejtve végrehajtani az önként vállalt feladatot. Ezt várja tőlünk Isten. Előttünk a cél: a csodálatos, minden egyebet magában foglaló szeretetparancs. Szeretni Istent: mindent megtenni az Ő kedvéért. Szeretni embertársainkat: mindent megtenni boldogságukért. A kettő a gyakorlatban eggyé válik: megtenni mindent, ami feladat előttünk áll, hivatásban, társadalomban, családban, gyermeknevelésben, szeretteink, népünk, egyházunk szolgálatában. Végeérhetetlen feladattenger. Mégsem nyomasztó. Senki nem kényszerít. Magunk döntjük el, mi a mai nap feladata. A holnap Isten kezében van, életünk értelmét láthatjuk megvalósulni az eredményes, szép munkában. Ez a szabadság. Ez a boldogság: az igazságot kereső és megtaláló, irgalmas, tiszta szívű, Istent látó istenfiak megígért boldogsága. Végül a csodálatos ígéret: Isten mennyei elhívásának jutalma. Nincs ennél szebb, boldogabb élet.

Urunk, add meg nekünk ezt a szép életet! Tudjuk, vele jár a kereszt hordozása is, de az is könnyűvé válik a Te közeledben. Néha nagyon elsötétül előttünk a világ, a rohanásban szemünk elől veszítjük a célt. Olyankor állj mellénk, Urunk, vezess vissza rendelt ösvényünkre, hogy újra szép és könnyű legyen azon járni. Naponta mutasd meg újra szereteted céljait, és adj erőt, hogy könnyű és örömteli legyen azok szolgálata! Adj biztos hitet, hogy a végső cél, megígért mennyei boldogságunk képe soha el ne halványuljon előttünk! Bízunk Krisztusban, hogy ígérete szerint vezet követése útján. Ámen.

.Varga László-Isten asztaláról

"Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló."  1Korinthus 15,10


Egy sikeres ember vallomása áll előttünk. Sokat szenvedett, sokat fáradt Pál apostol, de meg is volt az eredménye. Büszkén állhatna hallgatói elé, nyugodtan dicsekedhetne sikereivel. De ő bölcsebb annál. Nem téveszti meg a látszat, mint annyi sikeres embert. Jól tudja, önmagában, önmaga erejéből semmit nem érhetett volna el. Tudja és vallja: egyedül Isten kegyelme hozta létre, az ő munkáját felhasználva, az egyházépítés gyönyörű eredményeit. És mégis megelégedetten írhatja: Isten kegyelme nem lett hiábavaló a fáradozásaiban. Ő megtette a magáét - Isten végig ott volt mellette, így jöttek létre sorban a viruló keresztyén gyülekezetek. Mi is örülhetünk Isten akarata szerint végzett munkánk eredményeinek. Elfeledve minden fáradságunkat, minden nehézséget, csalódást, lelki és testi küzdelmeket, boldogan mondhatjuk: nem volt hiábavaló. Istennel, Isten munkatársaként élni és dolgozni, ez a legnagyobb áldás.

Uram, neked köszönöm, hogy nemcsak nyomorúságok vannak az életemben. Voltak szépségek, eredmények, örömök. Te ajándékoztad azokat nekem. Sokszor volt érdekes a munkám, és jó volt örülni eredményeimnek. Jó volt úgy dolgozni, hogy nemcsak magamért tettem. Jó volt örömöt szerezni társamnak, gyermekeimnek, barátaimnak.
Jó volt érezni, hogy vannak, akik szeretnek és bíznak bennem. Bocsásd meg, ha néha káröröm is volt bennem, amikor láttam, hogy egyesek hogy fenik rám a fogukat, de Te ott voltál, és megszégyenültek. Tudom, mindez nem az én érdemem. Te adtál erőt a munkához,
Te segítettél, ha jót próbáltam tenni. Boldogan vallom, nem volt hiábavaló, hogy szerettél engem. Add, hogy ezután se legyen az! Tedd eredményessé bennem és munkámban a Te erődet! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!"-5Mózes 30,19


Mekkora megbecsülés, milyen bizalom, milyen méltóság! Maga Isten állít tanúkat a maga igazsága mellett. Nem Ő az oka nyomorúságainknak. Nem Ő akarja, hogy szenvedésben éljünk, s végül örökre meghaljunk. Az életet, a földi boldog és a mennyei örök életet adta elénk. Ma is hajlandó megajándékozni vele. Hajlandó eltörölni múltunk minden halált okozó bűnét. Krisztus vette magára, felesleges, hogy mi is megszenvedjük. Szabad lelkekké, megváltott gyermekeivé tett minket. Ez a legnagyobb méltóságunk. Isten nem kényszerít, a halált is elénk adta, választhatjuk. De Ő nem rideg közömbösséggel mondja: "Elétek adtam, válassz, ahogy jónak látod!" Parancsa ez: "Jogod, lehetőséged van választani, de gondold meg: válaszd az életet! Ne dobd el magadtól! Válaszd mind magad, mind utódaid számára!" De ha mégis a halált választod pillanatnyi szeszélyed szerint - magadra vess!

Uram, visszapillantva szomorúan látom, hányszor választottam a halál útját, haragomban, vágyaimnak szabadságot engedve, csak a bűnös nyereségre nézve. Ne engedj a halálba! Nézd gyengeségemet, bocsásd meg bűneimet, add vissza életem eltékozolt lehetőségeit! Bűneimet bánva állok előtted. Tudom, nem kell meghalnom. Krisztus életet szerzett nekem is, csak el kell fogadnom. Adj, Uram, világos értelmet, hogy lássam meg az élet, a Tőled kapható élet szépségét, csodás lehetőségét olyan tisztán, hogy erőm legyen visszautasítani a bűn minden csábítását. Hadd lássam mindig magam előtt Krisztus szerető pillantását, amint biztat: megszereztem neked, ne dobd el, válaszd az életet! Gyenge vagyok, úgy kérlek, Te adj hozzá erőt! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el."- Lukács 13,1-5


Nagy kísértése minden embernek, főként a hívőknek, hogy ha valami szerencsétlenséget, csapást, betegséget, elszegényedést látnak, annak okát a szenvedő ember bűnösségében keressék. Akit még nem ért csapás, könnyen esik az önigazolás bűnébe: lám, engem jobban szeret Isten, mert én jobb, kedvesebb vagyok előtte. Ez ellen szól Jézus. Borzadva hoznak hírt emberekről, akiket Pilátus kivégeztetett, másokról, akikre rádőlt egy torony. Azonnal felteszik a kérdést: mi volt a bűnük? Jézus egyrészt megtiltja magát a kérdést. Nem ránk tartozik másoknak sem a bűne, sem a büntetése. Csak annyiban, hogy magunkra irányítsa a figyelmünket: velünk is ugyanúgy megeshetik. Sohase próbáljam magam mások elé tenni csak azért, mert engem Isten több jóban, nagyobb kegyelemben részesített. Istent dicsérjem érte, ne magamat. Kérhetem, hogy szabadítson meg hasonló nyomorúságoktól, de alázattal fogadjam el, ha éppen engem ér, abban a tudatban, hogy nekem sincs érdemem Isten előtt. Másrészt együttérzéssel, segítőkészséggel, ne ítélkezéssel forduljak a károsultak felé, hiszen egyformán bűnösök vagyunk Isten előtt, egyformán rászorulunk az Ő bocsánatára, együtt kell elfogadnunk, ha jó lehetőséget ad örömteli szolgálatára.

Uram, Istenem, köszönöm neked, hogy szeretetedet azzal is megmutatod, hogy sok jóban lehet részem, és mindig gondoskodsz minden szükségemről. Tudom, nem érdemlem meg, de olyan jólesik elfogadni szereteted ajándékait. De ha csapással sújtasz, akkor is tudom, hogy éppen úgy szeretsz. Vagy engem akarsz valamire rávezetni, amit én nem vettem észre, vagy a közös nyomorúságból nekem is ki kell vennem a részem. 
Te tudod, Atyám, hiszem, hogy életem a Tied, úgy használod fel, ahogy Te látod jónak. Szereteted a biztosítéka annak, hogy rád bízhatom magam, a jóban hálával, a rosszban engedelmességgel. Ámen.