Varga László-Isten asztaláról

"Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!"
Jelenések 3,19

Két gyermek játszik az udvarodon. Együtt követnek el valami nagyobb pimaszságot. 

Melyiket fogod megfenyíteni? Nyilván a tiedet. A másiknak legfeljebb annyit mondasz: Takarodj innen, többé meg ne lássalak a kapun belül! Nem azért, mert a tiedet kevésbé szereted. Ellenkezőleg: azért, mert őt akarod a jóra vezetni, belőle akarsz embert nevelni. A másik idegen, nem rád tartozik. Isten sem cselekszik másként. Akiket szeret, akiket maga mellett akar látni az örökkévalóságban, azokat megneveli. Néha keményen. Azután csendes, szép szóval irányítja őket. De mindig szeretettel. 

A cél: rendeltetésükre vezetni őket. Isten gyermekeinek ezt meg kell tanulni. Meg kell érteni. Engedelmesen el kell fogadni a fegyelmezést is. Tudni kell, állandóan tudni, hogy Isten szeret. Nincs ennél fontosabb tanítása az evangéliumnak. A megtérés: elfogadása Isten szeretetének. 

Addig, míg elfogadhatod. Míg el nem hangzik feletted is az ítélet: "Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket. "Lehet, hogy többé nem is büntet Isten. Nem vagy érdekes a számára. Ezt nem szabad megvárnia annak, aki üdvözülni kíván.

Jó Atyám, büntess, fenyíts inkább, de ne dobj el magad elől! Gyermeked vagyok, az is akarok maradni. Tudom, sok hibát követek el naponként. Tudom, nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Nevelj embert belőlem, Atyám! A Te képedre formálj, hogy megérdemeljem az ember nevet! Hogy építője legyek országodnak. Hogy dicséretet, és ne szégyent hozzak a Te nevedre. 

Családom tagjaira, gyermekeimre is azt kérem: vezesd magad felé őket! Nem azt kérem, hogy ne fenyítsd, csak azt, hogy szeretettel fenyítsd őket, ha kell, de ne mondj le róluk! 

Add, hogy váljanak hűséges gyermekeiddé! Hadd vezessem hozzád őket, és ha gyenge vagyok hozzá, pótold ki a hiányosságaimat! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Józsefre szemet vetett urának a felesége... Ő ...azt felelte: Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?!"- 1Mózes 39,7-20

Minden kísértés esetén a kulcskérdés: "Miért ne tegyem?" A részeges: "Miért ne ihatnék még egy pohárral?" Az alkalmi tolvaj: "Miért ne vehetném el, nem is fog hiányozni?" és így tovább. Mindig kéznél van a logikus, meggyőző mentség. A lelkipásztornak vagy az anyának a legnagyobb gondja, mit tud felelni a "miért" kérdésre. A szokásos feleletek: mert megbüntetnek, mert beteg leszel, mert szégyen, mert Isten megver, rendszerint hatástalan. Egyetlen hatásos ellenérv maradt: "Isten szeret. Naponta tapasztalom áldásait. Gyermeke vagyok. Hogyan fogok Isten szemébe nézni, ha megteszem?" József nem arra hivatkozik, hogy mit fog szólni a gazdája. 

Azt az asszony el tudta volna intézni. "Hogyan vétkezzem Isten ellen?" Erre nincs mit mondania annak, aki ismeri Istent. Ezért nem magánügy a hit. Ezért nem tud talpra állni társadalmunk, mert nem az a legnagyobb kár, amit a múlt rendszer anyagi téren, hanem amit a lelkekben rombolt. Ezért olyan fontos a hitben való nevelés. Ezért volna döntő szerepe az újjáépítésben az egyháznak, ha vállalná.

Uram, Istenem, kétségbeesve figyeljük a hitetlenség rombolását társadalmunk erkölcsi életében. 

Csak Te tudsz rajtunk segíteni. Csak Te tudsz olyan erős hitet adni, mely megállíthatja az általánossá lett bűn rombolását. Adj hitet, Uram, népünknek! Adj hitet gyermekeinknek! 

Adj mély hitű tanítókat, pásztorokat, és add nekik Szentlelked erejét, hogy újraépülhessen egyházunk, hatásos legyen az igehirdetése! Adj erőt az én hitemnek, hogy legalább családomat tudjam szavam hitelével, életem tisztaságával tiszteletedre vezetni! 

A Te szereteted hassa át életünket, hogy a "miért" kérdésre nekünk is annyi legyen a feleletünk: Mert Isten szeret. Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Életemre mondom - így szól az Úr -, hogy úgy fogok veletek bánni, ahogyan ti beszéltetek ellenem! Itt a pusztában fogtok holtan elhullani... ahányan csak vagytok, húszévestől fölfelé, mert zúgolódtatok ellenem. Nem mentek be arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy ott fogtok lakni."- 4Mózes 14,28-30

Ezek a szörnyű szavak nem a pogányok, nem az istentagadók, hanem Isten választott népe ellen szólnak. Azok ellen, akiknek Isten esküvel megígérte, hogy velük lesz, hogy boldogságra, szabadságra, gyönyörű új hazára, új életre fogja vezetni őket. Csak annyit kellett volna megtenniük, hogy bízzák sorsukat szabadító Istenükre, hogy engedjék vezetni magukat. De ők okosabbak akartak lenni. Jobban akarták tudni, hogyan lehet elérni ugyanazt a célt. Nem akarták tudomásul venni, hogy tehetetlen rabszolga népként Isten nélkül semmire se mennek. Azóta eltelt kb. három és fél ezer esztendő. Okosabbak lettünk? Kellett a keresztyén népeknek két világháború, hogy boldogságot harcoljanak ki maguknak? Kell nekünk ma is egymás leigázása, saját testvéreink megalázása, kizsákmányolása? Eredményesebb, mintha Isten szeretettörvényére bíznánk magunkat? Isten ítélete ma is érvényes. Nem mese, nem elmélet, megvalósulását világosan láthatjuk mindennapjainkban. Valahogy csak meg kellene értenünk: ha élni akarunk, nincs más utunk, csak az, amire Isten irányít.

Urunk, Istenünk, nem vagyunk hitetlenek, megtanultuk és tudjuk, hogy egyedül benned bízhatunk, aki sorsunkat kezedben tartod. Ismerjük törvényedet, tapasztaljuk hatalmadat. Nincs mentségünk, amikor ellenkezőjét tesszük annak, amit tanítasz, amerre vezetni akarsz. Mint a gyermek, aki földhöz veri magát, mikor asztalhoz akarják ültetni. Én sem vagyok különb, csak egyszerű tagja engedetlen népednek. A többiekkel együtt szenvedem érvényes ítéletedet. Úgy érzem, már több mint egy nemzedéket sújtott ítéleted nyomorúsága. Hadd tanuljuk meg végre az engedelmességet, és vezess be "ígéreted földjére", olyan életre és közösségre, amelynek ismerhetjük és tapasztalhatjuk Tőled kapott értelmét és szépségét! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"[A tanítványok] arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb? Jézus ekkor leült, odahívta tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája."

- Márk 9,33-35

Az ember olyan, mint a versenyparipa: nem tudja elviselni, hogy mások megelőzzék.

A leggyengébb is első szeretne lenni valamiben.

A lenézett korhely abban, hogy ő tud inni a legtöbbet. 

Jézus egy szóval se tiltja ezt a természetes vágyat. 

Csak a célját, a szempontját akarja irányítani. 

Szempontja pedig ez: Isten gyermekei vagyunk. 

Ki akar Isten legelső, legkedvesebb gyermeke lenni? Az a nagyobb, aki legtöbbet tesz Isten célja szolgálatában, a boldogságteremtésben. 

Szolgálj tehát többet a többieknél! 

Előzd meg a többieket szeretetben! 

Vállald a legutolsó munkát, amire a többiek szeretete már nem képes. 

Nevesd ki a nagyzolót, aki önmagában akar nagy lenni! 

Mit ér vele? Méltóságát magával viszi a sírba. A Te méltóságodat Isten biztosítja. 

Az pedig nem lehet más, mint ha minél jobban kirajzolódik egyéniségeden Isten képe, amire megteremtett. 

Látható, megismerhető formában a Krisztus képe. Az tehát a méltóságod, ha életed és munkád Isten gyermekeként hasonlítani fog Isten egyszülött Fiához, az Ember Fiához, a Mintaemberhez. Nála nem tudsz nagyobb lenni. Ő a cél. És ha az emberi gonoszság keresztre feszít, légy boldog: most jutottál hozzá a legközelebb.

Atyám, nem szeretnék az utolsók közt lenni gyermekeid rangsorában. Arra biztatsz, hogy álljak be a versenybe, és akarjak első lenni. Bennem van az ösztön, hogy megelőzzem a többieket. Jó érzés, ha csodálnak, megdicsérnek az emberek, ha felnéznek rám. Az ő szemüket látom, a Te szemed messze van tőlem, nem érzem mindig magamon, azért kívánatosabb az, ha ők tartanak nagyra. Adj erős hitet, hogy többre vágyjak! Hogy mindig magam előtt lássam buzdító, dicsérő vagy megrovó pillantásodat. Hogy az legyen a vágyam, hogy Te dicsérj, hogy Te mondd: "Jól van, hű szolgám!" Add, hogy ezt a dicséretet lássam meg azok szemében, akik miattam adnak hálát neked szeretetedért! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Péter ezalatt kinn ült az udvaron... Te is a galileai Jézussal voltál. ... Nem tudom, mit beszélsz.... Ez a názáreti Jézussal volt. ... Nem ismerem azt az embert. ... Közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad. Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert.... Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt."- Máté 26,69-75

Ez Péter tagadásának szomorú története. 

Milyen gyáva, milyen aljas ez a "kőszikla"!

De aki nem volt hasonló helyzetben, ne ítélje meg! 

Aki volt a politikai rendőrség fogdájában, akit ott barátairól, meggyőződéséről, titkos beszélgetéseiről szakértelemmel vallattak, az tudja, miről van szó. Az ember meg volt győződve arról, hogy ő maga százszázalékosan megbízható, de egyszer csak kétségbeesetten döbbent rá, hogy míg megfeszített figyelemmel védte egyik barátját, elkottyintott valamit a másikról. 

És keményen tagadta, hogy ismeri azt, akit legjobban tisztel, nehogy azt is belekeverje a maga dolgába. 

Aki onnan kijött és azt állítja, hogy ő minden kijelentésén tökéletesen uralkodott, annak egy szavát se hihetjük. 

Nagyon gyenge az ember, amikor tehetetlenül egyedül marad halálos ellenségek gyűrűjében. 

De van egy határ: Istent, hitünket még ott sem tagadhatjuk meg, mert azzal senkit, semmilyen ügyet meg nem védünk.

Azonban az, hogy éppen Péter, akit Jézus nevezett el Kősziklának, ilyen mélyre jutott, reményt ad annak, aki valaha elbukik.

Kegyelmes Istenem, köszönöm, hogy Te nemcsak gáncs nélküli hősök példáját adod elém, hanem elbukott tanítványaid gyengeségével is biztatod gyenge gyermekeidet. Köszönöm, ha soha nem engedtél engem olyan helyzetbe jutni, hogy összetörjön saját gerincességembe, megbízhatóságomba vetett bizalmam. Nem tudom, hogy ott hogyan tudtam volna helytállni. De mások példáján is látom, nem bízhatom a magam erejében, sem az általam tisztelt emberekében. Bízni csak benned bízhatom, Atyám. Te szánalommal nézed gyermekeid küszködését, és megsajnálod őket. Tőled kérek bocsánatot, amikor én is elbuktam kísértések között. Fogadj vissza, mint Pétert! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk."
- Efezus 2,10

Mindennek, amit Isten teremtett, rendelt, összehangzó célja van. Az élettelen világba Isten csodálatos lehetőségeket teremtett ahhoz, hogy gyermeke, az ember, boldogan élhessen. A búzának, a petróleumnak, az atom erejének, mindennek az a rendeltetése, hogy szolgálja az ember boldogságát. Az átok, hogy "tövist és bogáncsot hajt neked a föld" (1Móz 3,18), hiábavalóvá teszi a föld minden gazdagságát. Amíg az ember nem Isten rendelése szerint akarja azt felhasználni, tudásának, hatalmas civilizációjának minden eredménye több kárt okoz, mint hasznot.
Azért várja a teremtett világ, hogy jelenjenek meg végre Isten fiai (Róm 8,19), a Krisztus Jézusban újjáteremtett, az Ő törvényét, az önzetlen szeretet törvényét szolgáló emberi közösség, mely Isten segítségével képes lesz arra használni javait, amire Isten szánta. Ezt nem elég várni. Erős hittel kell azon fáradozni, hogy a teremtett világ hang nélküli dolgai általunk hangot nyerjenek, Isten nagyságát, jóságát, szeretetét hirdessék, és minél több örömöt okozzanak embertársainknak. Ehhez szükséges a tudomány és hit egységének egyre több reményt adó helyreállása, és eredményeiknek hitből fakadó alkalmazása a társadalom életében.

Teremtő Istenem, köszönöm, hogy boldogságunkra teremtetted a világot, minket pedig egymást szolgáló cselekedetekre. Olyan fájdalmas, hogy a hitetlenségünk, önzésünk, gyűlölködésünk annyi mindent hiábavalóvá tett nekünk ajándékozott lehetőségeinkből.
Hadd ismerjük fel azokat az alkalmakat, amelyeket nekünk készítettel, Urunk!
Te már annyiszor megtetted, hogy új nemzedéknek új hitet adtál. Küldd el újra Szentlelkedet, fordítsa vissza magad felé hitét vesztett nemzedékünk lelkét! Teremts újjá bennünket Krisztus Jézusban!
Adj végre olyan életet, amikor nem kell gyűlölnünk senkit, és minket se gyűlöl senki, amikor együtt tudjuk egymás javára használni teremtett világod kincseit! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek."Máté 5,9 

Nem igazság, de valóság: akármilyen gyatra, buta, tehetetlen legyen egy hercegnek a fia, örökli apja rangját és vagyonát. Az emberektől egy életen keresztül megkapja a tiszteletet, de elvárják tőle, hogy rangjához méltóan viselkedjék, s elég szégyen, ha a háta mögött minden rangjával együtt megvetik és kinevetik. De nem kell ahhoz ilyen magas rang. Elég, ha becsületes nevet örököl egy méltatlan gyermek, milyen szégyen az az egész családnak! Hát még, ha tudatosan gyalázza apját, családját! Régi szabály: a rang kötelez. De hol van egy hercegi rang ahhoz képest, ha valaki az elérhető legmagasabb méltóságot kapja ajándékba, hogy Isten nevezi őt fiának, Krisztus testvérének?

Ez a méltóság engem is megillet. Félelmetes örökség! Mennyire vagyok képes ahhoz tartani magam? Milyen szégyen, ha rólam is szól talán a Szentírásban található legsúlyosabb ítélet: "Miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között." De ahol megjelenik a békesség, ha valakiről az a közvélemény, hogy körülötte csend, jókedv, békesség terem, az biztos jele annak, hogy valóban tagja Isten családjának.

Jó Atyám, nagyon szégyellem, hogy nem tudok úgy élni, úgy viselkedni, hogy méltó legyek kegyelmedhez, hogy fiadnak nevezzenek, annak lássanak engem az emberek. Pedig úgy szeretnék élni! Fáj, ha szégyent hozok a nevedre. Ha ekkora méltóságot ígértél nekem, segíts, hogy méltó lehessek hozzá! Segíts, hogy legalább próbálgassam, naponta számba vegyem, mennyire sikerült áldani és mások által is áldatni szent nevedet! Fogadj be családi közösségedbe, adj bölcsességet és erőt, hogy ne csak keressem, de szolgáljam, építsem magam körül a békességet, családom, szomszédaim, munkatársaim között, s ha alkalom adódik, a nagy közösségekben, egyházban, népem és népek között. Segíts, hogy erre képes legyek, és irtsd ki belőlem mindazt, ami ezzel ellenkezik! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, ... Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, melyeket Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. Mert az Isten minden teremtménye jó és semmi sem elvetendő..."-1Timóteus 4,1-5

Isten az embert szabad ösztönökkel teremtette. Az állatok ösztönei kötöttek, csak akkor és addig működnek, amire be vannak programozva. Az ember ösztönei állandóan működnek, az erkölcs törvényei kell, hogy irányítsák. Ez állandó küzdelmet jelent az erkölcsi meggyőződés és az öncélú ösztöni késztetés között. Minden vallás törvényt ad: fegyelmezi az ösztönöket. Innen származik az a pogány tévedés, hogy Istennek az tetszik, ha elfojtjuk azokat. Éljünk házasság nélkül, ne együk a jónak tartott ételeket, vonjuk meg magunktól az élet örömeit. Isten mást, ennél sokkal többet kíván. Azt kívánja, hogy minden tőlünk telhetőt kövessünk el embertársaink boldogságának, örömének előmozdítására. Örülni kell, és örömöt szerezni. Élni kell az élet javaival, szabadon, hálásan, míg az a mások örömét nem rontja. De ha kell, tudjunk lemondani bármi földi jóról, válogatás nélkül, Isten szolgálatára, a mások javára. Ez a keresztyén szabadság. Azért mondhatok le szívesen bármi földi jóról, mert az enyém. Élvezhetem vagy elhagyhatom aszerint, hogy Isten szerinti szolgálatom mit kíván. A lemondásnál is nagyobb dolog szabadon szolgálni Isten ajándékaival.

Uram, köszönöm, hogy szabadságra rendeltél. Tapasztalom, menynyivel könnyebb betartani gépies szabályokat, mint állandóan arra figyelni, mit kíván tőlem szeretettörvényed. De így tetted széppé, szabaddá életemet. Köszönöm akaratod szerinti, hű családi életemet. Köszönöm, hogy gyönyörködhetek a természet csodáiban, a művészet alkotásaiban, a jó ételekben, egymás örömében. Abban, ha másokat is örülni látok, s ha abban nekem is részem volt. 

Köszönöm, hogy Te is örülsz az én örömeimnek. De vigyázz rám, hogy ne felejtsem el, meddig tart örvendező szabadságom! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"A Krisztusban megszentelt hívő testvéreknek... kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól." - Kolossé 1,2

Templomainkban minden alkalommal elhangzik e szó: kegyelem. Értjük, mit jelent? Világi jelentése világos: a megérdemelt és megítélt büntetés elengedése. Ez benne van bibliai értelmében is.

Az ember, minden ember, bűnös. Nem valósítja meg azt, amire Isten rendeli. Bűneivel kiérdemli teljes és végleges pusztulását, a kárhozatot. De Krisztus, ha az ember bűnbánattal és magát a jóra elszánva kéri, a maga tökéletes engedelmességének érdemét neki ajándékozza, a kárhozattól megszabadítja, és úgy vezeti örök életre - a Heidelbergi Káté szavaival -, mintha "semmi bűnt nem tettem volna, sőt mintha én tanúsítottam volna mindazt az engedelmességet, melyet Krisztus értem tanúsított."

Másik vonása e szó értelmének az áldás. Isten nemcsak az örök életet ígéri, de a földi életben is elhalmoz ajándékaival. Ezek között pedig legnagyobb a békesség. Az a nyugodt bizonyosság, hogy Isten kezében vagyok, az Ő akarata nélkül semmi sem történhet velem. Ha sok támadás és baj ér is, bennem belül akkor is csend, öröm és boldogság lehet.
De ezt csak azok nyerhetik meg, akik Istentől hittel elfogadják és engedik, hogy Krisztus megszentelje, Isten gyermekévé, egymás testvérévé tegye őket.

Csodálatosak az ígéreteid, kegyelmes Atyánk. Igédnek ez az egy mondata elég ahhoz, hogy betöltse minden vágyunkat, minden reményünket. Meghálálni soha, csak megköszönni tudom, hogy Te engem is ilyen áldásra, ilyen kegyelemre méltatsz. Köszönöm Krisztus ajándékát, hogy méltatlanul is nekem adja érdemét, amit vére utolsó cseppjének hullásáig tartó engedelmességével szerzett. Köszönöm a békességet, mely mindig megvigasztal és erőt ad életem minden nyomorúságában. Köszönöm a hitet, hogy kegyelmed mind itt, mind halálom után az enyém marad. 

Szentelj, Atyám, engem is gyermekeddé, embertársaim jó testvérévé, Krisztus hű megváltottjává! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket."- Ámósz 3,2

Ámosz próféta Istennek ezt az igéjét a zsidóságnak tolmácsolta, de bizonyosan az Újszövetség népére is alkalmazhatjuk. Nem életbiztosítás keresztyénnek lenni. Valamikor a keresztyénség fészke, otthona, a Szentírás bölcsője, az apostolok leveleinek címzettjei voltak Kis-Ázsia és Észak-Afrika nevezetes városai. Ma sehol sincs annyi pusztán maradt rom, mint azon a vidéken. Utánuk Európa következett, benne a mi népünk. A hit tette naggyá, a világ vezérévé. 

Most sehol sincs annyi üres templom, mint Európában. De annyi szörnyű háború sem pusztított más vidéken. Isten nem beszél hiába. Hisszük - nem hisszük, Ő betartja szavát. Számon kéri rajtunk bűneinket. És nincs menekvés az ítélete elől. Pedig minden drága kincse még most is a miénk. Egyházaink megvannak. Templomaink nyitva állnak. Rádióból, televízióból még azokhoz is szól az ige, akik nem fárasztják el magukat a gyülekezetekbe. Nincs még bezárva előttünk Isten ajtaja, és ha kopogtatunk rajta, örömmel fogad be országába. Csak építeni kellene, minden köve rendelkezésünkre áll. Jobb nekünk egymás szemét kiszedni? Jobb nekünk a gyűlölet minden vallását magunkévá tenni? 

Még mindig nem látjuk be, hogy nincs más út a számunkra, csak a krisztusi szeretet útja? Száz évvel ezelőtt még pogány népek most boldogan fogadják be az Ő szavát. Ő nem marad tanúk nélkül, de mi lesz velünk? Testvéreim, a kevesek hitét elfogadja az egész nép helyett. Vállaljuk!

Urunk, ítélő Istenünk, előtted állunk. Ma még, vagy ma már nem vagyunk sokan, akik szívből vállaljuk követésedet. Te a maradék népet sokszor nevezed elégnek áldásodra. Fogadj el engem is a maradék tagjának! Fogadd el hitemet, szolgálatomat, fogadd el akaratomat, vágyamat, hogy a Tied akarok lenni! Krisztus értem is meghalt. Őszintén bánom súlyos bűneimet. 

Most is kérem áldásodat. Bízom ígéretedben, hogy elfogadsz a hozzám hasonlókkal együtt, s népemnek, egyházamnak kegyelmezel. Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot... Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni! ...aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte... Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt..."-Máté 14,15-21

A kenyérszaporítás története, érdemes végigolvasni. 

Érdekes, Jézus működése elején elutasítja a sátáni kísértést, hogy a köveket változtassa kenyerekké. 

Itt is probléma származott belőle, János leírja, hogy azután tömegesen mentek hozzá, több kenyeret várva, s haraggal hagyták ott Jézust, amikor nem szolgálta ki őket. 

Két okból adott most a tömegnek csodásan szaporított ennivalót. 

Megsajnálta, s a tanítás mellé kenyérrel is ellátta őket. 

De ugyanolyan fontos volt a tanítványok nevelése is. Képzeljük el elképedésüket a képtelen parancsra: "Ti adjatok nekik enni!" 

Miből, mikor nekik sincs? 

Ez ma is a keresztyének nagy kérdése.
Meg kell tanulnunk, hogy mindig elég az, amit Isten nekünk ajándékoz, akármilyen nagy feladatra, ha benne bízva és az Ő parancsa értelmében merünk cselekedni.
Ezt nem hiszik el ma a régi keresztyén országok keresztyénei, azért jutnak csődbe.
Teljes bizalom nélkül nem is lesz eredménye! Ez nem bűvészmutatvány, amit minden este meg lehet ismételni. Higgy és cselekedj, ahogy az apostolok az öt kenyeret Jézus kezére adták, és csodálkozva bár, de híven osztogatták a tömegnek. Mindenki bizonyságot tesz róla, aki hittel megpróbálta.

Uram, én is láttam, hallottam, amikor néhány bátor hitű ember nagy fába vágta a fejszéjét, pedig semmi biztosítéka nem volt a Te ígéreteden kívül. És a Te ígéreted elégnek bizonyult. Mindig megvolt minden eszköz, legkönnyebben a szükséges pénz a munkához. Mégis olyan nehéz egyedül benned bízva nagy dolgokat merni. Add meg nekem is ezt a hitet, hogy én is bizonyságot tehessek: ma is ugyanolyan erős a hatalmad, ha tanítványaid élni mernek vele. Annyi nyomorúság van körülöttünk. Tenni kellene már valamit. Szólj, hogy ne legyünk gyávák, mert Te állsz mellettünk! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt."- 1János 3,1

Jánosnak, a szeretet apostolának írásai azért olyan meleg hangúak, mert mindent Isten szeretetében lát. Tudja, boldog csak az lehet, aki megismerte Isten szeretetét. Ezt akarja szemünk elé tárni minden formában. Itt Isten szeretetének legnagyobb ajándékára mutat rá: istenfiúságunkra. Isten maga nevez minket gyermekeinek, és hogy ezt ne tekintsük egyszerű szólamnak, a maga teljes határozottságában hozzá is teszi: "És azok is vagyunk." Ne féljünk a szótól: ez bizony dicsőség. Azért nézhetünk bárki szemébe, azért nem kell hajlongjunk senki előtt, azért mondhatunk nemet bármilyen hatalomnak, mert ennél nagyobb rangja senkinek nem lehet ezen a világon. Az apostol számára ez azt is jelenti, hogy méltónak kell lennünk erre a rangra. Úgy kell élnünk, mint Isten dicsőségének részesei.
Hogy ezt csak mi tudjuk magunkról és egymásról? Természetes. Aki nem ismeri Istent, nem ismerheti az Ő dicsőségét sem. Honnan tudhatná, hogy ezek a jámbor keresztyének álruhás istenfiak?
Ha azt kérjük: "Szenteltessék meg a te neved", kötelesek is vagyunk Isten dicsőségét, szentségét életünkben, magatartásunkban felmutatni. Úgy lehetünk méltók az Ő nevének viselésére.

Atyánk, soha nem tudjuk méltóan megköszönni, hogy megengeded, hogy Téged, a világ Teremtőjét és Urát, így szólíthatunk. Tisztában vagyunk vele, mennyire nem illet meg minket ez a dicsőség.
Azt is tudjuk, hányszor hozunk szégyent a nevedre, s ezzel a magunk nevére is, bűneinkkel, gyermekeidhez nem méltó tetteinkkel, szavainkkal is, ahányszor hiába vesszük fel szent nevedet.
És mégis érezzük az örömét ennek a méltóságnak. Jó tudni, hogy nekünk senki sem árthat, mert Te őrzöd gyermekeidet. Jó tudni, hogy testünket, álruhánkat levetve ott a helyünk mennyei seregedben. Adj erőt, hogy legalább akarjunk és próbáljunk eszerint élni! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Jézus... a templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket... A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította... ezt mondta: Vigyétek ezeket innen; ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!"- János 2,13-17

Igen, ez is Jézus. Nem tűri a szennyet Isten házában. Leírhatatlan rémületet, kárt és felfordulást okozhatott haragjában a korbácsával. Ma is megteheti, hogy korbáccsal veri ki azokat, akik csak érdekből ülnek Isten házában. Azt tette az elmúlt évtizedekben, de nem eléggé. Még mindig érdemes volt Isten szolgájának lenni. Ma is az. Lehet, hogy el kell jönnie annak az időnek, mikor semmi haszon nem származik a keresztyénségből, csak áldozat és veszedelem. De addig is mindnyájunknak meg kell tennünk a magunkét. Először, hogy mi ne akarjunk érdemtelen hasznot húzni hitünkből. Másodszor, hogy saját egyházunkban, amennyire erőnkből telik, üldözzük a kalmárkodást. Kellemetlen feladat, fejcsóválást, megrovást fogunk kapni érte, de ha vállaljuk, mindig lesznek társaink, mert senki sem szívesen tűri, amit Jézus se tűrhetett: a hazugságot, a haszonlesést és a vele járó képmutatást Isten nevében.

Urunk, Istenünk, tisztítsd meg egyházunkat, a Te egyházadat. Tudjuk, a bűn oda is behatol. Most is látjuk rombolását. Állandó figyelemre, állandó ellenőrzésre van szükség, hogy emberi bűneink ne tudják megrontani, hiteltelenné tenni azok munkáját is, akik szívből szolgálnak Téged. Őszinte híveid kórusában én is kérlek, adj nekünk hű szolgákat, adj nekünk, nekem is erőt ahhoz, hogy a hűségesek mellett megálljunk, a hűtleneket kiszűrjük egyházunk életéből. De azt is tudjuk, ehhez nem elég a mi erőnk. Az egyház a Tied, Urunk, vigyázz rá! Vigyázz azokra, akik építik!

Adj hitet és bölcsességet egyházunk vezetőinek, hogy tisztán vezessék, újraépítsék azt! Ne vond meg tőle megbízatásodat! Tartsd és védd meg utódaink számára is! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"...Szemük láttára... fakassz nekik vizet a sziklából...
Mózes... ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?... Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek... nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok."- 4Mózes 20,7-13

Mózes, Isten kiválasztott, hűséges embere, kivezette Isten népét a rabságból, és végigvezette 40 éven át a pusztán, az ígéret földje határáig, de oda nem mehetett be. Micsoda bűnt követhetett el, amivel ezt a kemény ítéletet vonta magára? A vándorló nép víz nélküli, puszta helyre jut. Mózes imádságára Isten parancsot ad: botjával üsse meg a sziklát, és fakasszon belőle vizet. A kész lehetetlen előtt Mózes hite megbicsaklik. Engedelmeskedik, összehívja a népet, ráüt a sziklára, de fenntart egy biztonsági szelepet. Nem kijelenti, hogy Isten akaratából víz fog fakadni a sziklából, hanem megszidva a népet, kérdő formába burkolja a parancsot: "Fakasszunk-e nektek vizet ebből a sziklából?" Isten a népre tekint. A sziklából víz fakad. A nép ujjong. Mózes hallja belülről az ítéletet: nem hittél, nem adtad meg a népnek a szükséges bizonyosságot, nem mégy be az ígéret földjére. Nehogy ez legyen ma a felettünk és egyházunk felett elhangzó ítélet. Merjük-e hinni és mindenkivel szemben hirdetni, hogy a mai egyetemes bizonytalanságban népünk jövőjének egyetlen lehetősége, ha elfogadja a Krisztus irányítását? Bizonytalan hitre nem lehet jövőt építeni.


Kegyelmes Istenünk, ne a mi gyarló hitünket nézd! Krisztusért tekints annyi bűnben és nyomorúságban sínylődő népünkre! Száraz pusztaságon jöttünk át, igéd éltető vizét elzárták az új nemzedék elől. A zsidókhoz Babilonban is szóltak a próféták, a mi prófétáinkat itthon is börtönbe zárták, elhallgattatták. Emberileg lehetetlennek látszik, hogy ez a nép visszataláljon hozzád, és olyan bizonytalanul hangzik a szavunk, ha ki is mondjuk, hogy Krisztus, az élő Kőszikla újra meg fog nyílni, s az evangélium élő vize fogja itatni kiszáradt lelkeinket. Add, hogy egyházunk ezt hittel hirdesse, add, hogy népünk, fiataljaink lelke befogadja üzenetedet! Életet és jövőt adj nekünk! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben."
Lukács 2,52

Jézusnak is végig kellett járnia az emberi fejlődés minden lépését. Síró csecsemő volt a jászolban, érdeklődő, okos fiú a jeruzsálemi templomban, engedelmes ifjú apja műhelyében. Növekedéséről négy vonatkozásban számol be a Szentírás. Bölcsen tette az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, hogy ezt az utat jelölte meg a világ keresztyén ifjúsága számára. Ez a tennivaló, hogy egész emberekké váljunk. Növekedni bölcsességben: tanulni, minél jobban megismerni a világot, hogy felnőttként minél többet használhassunk azoknak, akik közé Isten odarendel. Testben: testünk is Isten teremtménye, jó eszköz feladataink szolgálatában. Kötelességünk vigyázni rá. Isten előtti kedvességben: enélkül hiábavaló minden tudásunk és egészségünk. Őt kell megismernünk, az Ő szeretetét eltanulnunk, az Ő országát építenünk, erre használni tudásunkat és egészségünket: ez az értékes, boldog élet egyetlen eredményes lehetősége. Ez teszi értékessé életünket az emberek társadalmában. Boldog az az ember, aki ezt az utat végigjárva megbecsült társa lesz felebarátainak. Erre neveljük gyermekeinket? Súlyos ítéletre méltó az a szülő, aki gyermekét nem ezen az úton vezeti.


Jó Atyám, köszönöm, hogy ezt az utat jelölted ki számomra és gyermekeim számára. Ha szüleim így neveltek, neked köszönöm. Ha elhanyagolták, köszönöm, hogy mások által is megismertetted velem a Krisztus szerinti növekedés útját, akár ifjan, akár felnőtt fejjel. Tudom, ha gyermekeimet boldoggá akarom nevelni, erre kell vezetnem őket. Adj nekünk, Uram, olyan egyházat, mely képes hitre nevelni gyermekeinket! Adj olyan iskolát, ahol nemcsak tudást, de hitet és tiszta erkölcsöt csepegtetnek gyermekeink lelkébe! Adj olyan társadalmat, mely nem ragadja el lelküket a bűnök fertőjébe! Add Szentlelkedet, hogy mássá legyen ez a Téged megtagadó világ! Eleget szenvedtünk a hitetlenség miatt, hozd el országodat gyermekeink életében! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés."- Zsidók 11,1

Ritka a Szentírásban az ilyen világos, szinte tudományos definíció. A hit olyan dolgokra vonatkozik, melyeket emberi eszközökkel nem lehet megragadni. A jövőt csak remélhetjük. Istent, a mennyországot e földön soha nem fogjuk látni, de magatartásunkat döntően meghatározza, meg vagyunk-e róla győződve vagy sem. Hit nélkül nem lehet élni.

A mindennapi életben is több az, amit hiszünk, mint amit tapasztalunk. Azért olyan értelmetlen mondás az, hogy azt hiszem, amit látok. Még értelmetlenebb, ha Istent csak akkor hinném, ha létét be tudnák nekem bizonyítani.

Bizonyítani csak azt lehet, ami a hatalmamban áll. Ha Isten valóságát emberi eszközökkel be lehetne bizonyítani, hatalmunkban lenne, nem lenne Isten. Ennek igényét a népi mondás jellemzi: a bolha köhög.

A hit Isten látásának érzékszerve. Számára Isten léte és hatalma mindenben megmutatkozik: az anyagi mindenség csodáiban, az élet rejtelmeiben, egyetlen sejt tökéletességében, lelkünk nyugalmában, biztonságában. A színvak nem látja a virágok színeit, hiába ragyognak. Színvak társadalom bolondnak mondaná a színekről szóló beszédet. A hitetlennek nincs érzékszerve Isten látására.

De attól Isten és világa éppen olyan valóság, mint a virágok színei. Azért olyan fontos Jézus sokszori áldása: láss!

Hatalmas Istenem, Te sokszorosan megmutattad magad a teremtés csodáiban. Köszönöm, hogy az én nemzedékem a világ és az élet tökéletességének egyre több csodáját ismerheti meg a tudomány eszközeivel, s én minden új felfedezésben jobban láthatom teremtő bölcsességedet. De világosan Krisztusban látlak, az Ő szeretetében, önátadásában, tökéletes, soha el nem avuló, az emberi társadalom egészsége számára egyedüli, gyakorlati lehetőséget jelentő tanításában. Segíts, hogy megingathatatlan hittel tudjak hinni, s hogy hitemet segítségeddel másoknak is képes legyek átadni! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret... így válaszolna: Ne zaklass engem... nem kelhetek fel, hogy adjak neked! ... ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van. ... 

Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"- Lukács 11,5-13

Jó példázat az imádkozásra. Nem szabad abbahagyni azért, mert Isten nem hallgatja meg azonnal a kéréseinket. Ki kell tartani. Erről több helyen beszél Jézus testi szükségleteink vonatkozásában.

Itt másról van szó. Sokunk kérdése: Szeretnék hinni, de nem tudok. A vágyam ahhoz nem elég. Kénytelen leszek megelégedni földi, emberi céljaimmal és reményeimmel. Valóban, a hit a Szentlélek ajándéka. De a hitetlenség kárhozatba vezet. Kár lenne beletörődni. Jézus itt arra figyelmeztet: magát a hitet is kérni kell. Nem úgy megy az, hogy szeretnék hinni, ahogy szeretnék tudni spanyolul, de más dolgom van, nem fogok neki. A hitet is kérni és tanulni kell. Aki valóban vágyik arra, hogy élő kapcsolatba kerüljön a mindenható Istennel, annak első feladata, hogy keresse a vele való találkozást. Az is feltétlenül szükséges, hogy kérje tőle a hitet, kitartással, mint a példázatbeli barát. Itt az ígéret: Isten kész megadni Szentlelke ajándékát.

Istenem, jó Atyám, szeretnék hinni benned és minden tanításodban, de érzem, nem elég erős a hitem. Csak emberi hit, amit örököltem, és igyekeztem kitartani mellette. Érzem, több az a hit, amit a Szentlélek közvetlenül tud adni. Kérlek, Atyám, add nekem Szentlelkedet, hogy tanítson meg az igazi, gyakorlati, mély keresztyén hitre, mely képes egész életemet irányítani! Tudom, ezt én hiába próbálom, ha Te nem ajándékozol meg vele. Kérem ezt az ajándékot. Ne hagyd, hogy belefáradjak az imádságba! Krisztus megígérte, hogy megadod, ha kérem. Hallgasd meg ígéretét! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek... hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért."-Ézsaiás 40,1-2

Letelt a babiloni fogság rendelt ideje. Teljesen új nemzedék, mely már a fogságban született, áll készen a szabadulásra. Nekik hirdeti a próféta a szabadulás igéjét. Ez a nemzedék nem volt felelős az otthon elkövetett bűnökért. Mégis viselnie kellett a büntetést. Ha tetszik a mai embernek, ha nem, egy nép egység Isten előtt, s tagjai, bár egyenként is felelősek, népként, nemzetként viselik az egyetemes felelősség terhét. Van egy különbség: a bűnök következménye akkor áll be, ha a nép többsége bűnös. De kevés ember hite és helytállása is felemelheti a nemzetet. Mi magyarok mindig magunkénak éreztük a bibliai zsidó nép sorsát, s a nekik szóló üzenetet. Sok keresztyén ember megbotránkozik azon, hogy Kölcsey azt meri írni: "Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt." Pedig ő, mint bibliás református, erre az igére épít. Csak annyit enged meg magának, hogy a kétszeres büntetést múltra és jövendőre vonatkoztatja. Csakhogy a zsidók Babilonban megtértek. Nem mutatkozik meg, hogy a mi népünk megtért volna a kommunista fogságban. Szabadulásunk ezért nem lett teljessé. Te megtetted a magadét ahhoz, hogy ránk vonatkozzék ez az ige?

Istenünk, jó Atyánk, ma is nemzetünkért száll hozzád könyörgésünk. Nem hetven, már sokkal több év telt el rabságunkban. Volt ezalatt szép nagy megelevenedése a hitnek és helytállásnak. Voltak sötét évtizedek, a megalkuvás, az elfogadott agymosás, a növekvő hitetlenség évei. Te ígéreted szerint csodálatosan megszabadítottál, s mi mégsem vagyunk képesek megszabadulni, mert még a kevesek is hiányoznak, akik vállalják az önzetlen szolgálatot. Szabadíts meg, Urunk, a lelki romlottságtól, adj új erőt hitünknek, egyházunknak! Adj új, bátor, tiszta igét a hirdetők szájába! Szentlelked építse új nemzedékünket, hogy valóban szabadok lehessünk! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Péter ekkor így szólt hozzá: Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen. Mire ő így szólt: Jöjj!... Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg!"- Máté 14,28-30

Az erős viharban Jézus a tengeren járva közeledik a tanítványok veszélyben lévő hajójához. Amikor felismerik, Péter teljes hittel benne bízva szintén járni akar a vizeken. Nagy, gyakorlati tanulság: ameddig semmi másra, csak Jézusra tekint, képes megtenni. Hihetetlen dolgokra van erőnk, ameddig teljes hittel, minden mást kizárva, egyedül csak benne bízva merünk cselekedni. De csak teljes hittel. Péter rádöbben, hogy lehetetlenre vállalkozott. Jézus helyett a szélre kezd figyelni, akkor már csak a mindennapi fizika törvényei uralkodnak felette, úgy süllyed, mint bárki más. Jézus mosolyogva nevezi kishitűnek, kételkedőnek, de mivel az Ő parancsára vágott neki a lehetetlennek, kiemeli a vízből, be a hajóba. Szabad bátran vállalni a lehetetlent is, ha kell, de tudva, hogy eredményt csak Ő adhat. Jobb megmaradni a testvéri közösségben, ott vállalni a mindennapok feladatait, mint magányosan vágni neki bármilyen szép elképzeléseknek. Bajban, veszedelemben ott keres és segít meg Ő, aki úr életünk, jövőnk és közösségünk mindenféle vihara felett.


Uram, Te úr vagy sorsom felett. Viharok rázták meg életemet, hozzád kiáltottam, megmentettél. Nagy dolgokba kezdtem, közben elfeledkeztem rád tekinteni, szinte elsüllyedtem. Megbocsátottad, hogy nélküled indultam, mosolyogva nyújtottad ki a kezed, megszabadítottál. De úgy is volt, hogy benned bízva mertem, s magam csodálkoztam a legjobban, hogy minden simán sikerült: velem voltál. Nem kérek ember- és természetfeletti csodát. Tudom, hogy Te azt is megadhatod, s ez elég ahhoz, hogy bátran járjam kiszabott útjaimat. Ott leszel, amikor csak a Te segítségeddel léphetek tovább, s én hálásan köszönöm. Biztosan tudhatom, Te vagy az, aki a rosszat is javamra fogod fordítani.
Add, hogy ebben egy percig se kételkedjem! Ámen.

Varga László: Isten asztaláról

"Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!"- Dániel 3,17-18

Három hívő fiatalról van szó, akik magas tisztséget töltenek be a babiloni király udvarában. 

A király egységes vallást akar bevezetni birodalma sokféle népe között, ezért egy arany bálványt állíttat fel, amit mindenki köteles imádni. Azonfelül szolgálhat akárhány istennek, de a közös bálványt tagadni állampolgári engedetlenséget, lázadást jelent. Büntetése bedobatás az izzó vasolvasztó kemencébe. A három fiatal inkább ezt választja, de a bálvány előtt nem hajlandó meghajolni. Őrültség. Mindenki más megteszi. Ők sem biztosak abban, hogy Isten kiszabadítja őket a tűzből.
De azt tudják, hogy ha akarja, megteheti. A döntés Istené, nem az övék. Ez a kis tagmondat: "de ha nem tenné is", bizonyítja hűségüket. A "nem hódolunk" a hit ereje és tehetetlensége. Félek, szeretnék megmenekülni, nincs kedvem szembeszállni a hatalommal, nem vagyok lázadó, de Istent meg nem tagadhatom. Elégszer találkoztunk ezzel a kényszerrel a kommunizmusban, de sajnos, még ma is. Képesek lennénk-e nemet mondani?


Uram, köszönöm, hogy ma senki nem kényszerít, hogy Téged megtagadjalak. De a megalkuvás ma is nagy kísértés. Ha nem is halál, de komoly veszteségek származhatnak az ellenállásból, és én gyenge vagyok hozzá. Erősítsd meg a hitemet, mindenekelőtt, hogy biztosan tudjam, hogy Te megalkuvás nélkül is jóra vezeted sorsomat. De többet is kérek. Ennek a mondatnak erejét: ha nem tennéd is, ha bajban maradnék is, ha súlyos veszteségek érnének is, akkor se legyek hajlandó a legkisebb dologban sem hitem, hűségem, meggyőződésem ellen tenni és szólni. Csak Te adhatsz ehhez erőt. Szabadíts meg veszedelmektől, de ha nem tennéd is, adj erőt a helytállásra! Ámen.