"Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!" 2Mózes 20,16

Ismét egy olyan parancsolat, melyet maga Jézus magyaráz a Hegyi beszédben
(Máté 5,33-37): "Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: ne esküdj hamisan, az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa, de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egy hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. 
Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van."



Jézus itt is, mint minden tanításában, a tökéletesség igényét tárja elénk. Felesleges Istent, vagy az akkori szokás szerint Istennek bármilyen teremtményét hívni tanúképpen állításaink vagy ígéreteink megerősítésére. Isten gyermekének szava több kell, hogy legyen bármiféle esküvésnél.
Akkor hívjuk Istent segítségül, ha puszta szavunknak nincs elég ereje.
Magunknak kell a kimondott szavunkért felelősséget vállalni. S ha mégis elbukunk, kérhetjük Isten bocsánatát.

Uram, olyan jó lenne így bízni egymás szavában! A hozzám legközebb állók jóakaratában bízom, de abban, hogy képesek is teljesíteni, amit mondanak, már kevésbé.
Az a baj, hogy a saját kimondott szavamban sem merek egészen bízni.
Néha rá kell döbbennem, hogy én nem vagyok eléggé megbízható, hogy a legjobb akarattal se tudtam megtartani, amit elhatároztam, amit megígértem, amit állítottam.

Azért mégis csak Téged kérlek, Atyám, erősítsd meg akaratomat, hogy mindent, amire képes vagyok, tegyek meg azért, hogy az igen és a nem, amit kimondtam, igen és nem maradjon, hogy helyt tudjak állni a szavaim mellett.
Nem a magam dicsőségére, de tudom, hogy mint a Te gyermekednek, nekem is kötelességem megmutatni, hogy segítségeddel lehet becsületesnek, megbízhatónak maradni.
Adj hozzá erőt, Istenem! Ámen.