Az Ige testté lett

"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." János 1,14

János, Jézusnak legfiatalabb, legtanultabb, legszeretettebb apostola, akire még az édesanyját is rábízta, a legközelebbről látta Krisztus dicsőségét. 

Ő értette meg legvilágosabban, ő tudta kifejezni legmélyebben, ki volt az, akit ő követett. 

Az első bizonyságtételt Péter mondta ki: "Te vagy a Messiás, az Isten Fia." János még mélyebben fogalmaz: Ő az Ige, Isten önkijelentése. 

Az jelent meg emberi testben, valóságos emberként közöttünk. Emberként pedig Isten egyszülöttje, soha nem volt és soha nem lesz más, akiben Isten személyesen mutatja meg, jelenti ki önmagát. 

Nem azért jött, hogy bámulják, hódoljanak neki az emberek. A legegyszerűbb formában élte földi életét, hogy a legegyszerűbb emberektől a legmagasabb bölcsekig mindenki megismerhesse. 

kegyelmet és igazságot hozott minden embernek. Kegyelmet: Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk, hogy megszabaduljunk a közös bűntömeg rombolásától, hogy a már itt megkezdődő örök élet birtokosai legyünk. Igazságot: a világ, a történelem, a mindenkori emberi társadalom sokféle okoskodásától független, örökké érvényes igazságot, melynek irányítása alatt értékes, eredményes életet élhetünk. Ezt tanította, erre adott példát, ezt valósította meg a kereszten. Ez a megváltás.

Köszönöm, Istenem, hogy Krisztusban nekünk ajándékozod az igét, az örökké érvényes tanítást és példát, mely életre vezet bennünket. Köszönöm, hogy nekem is kegyelmet és igazságot ajándékozol általa. Olyan zsúfolt ez a mi mindennapi életünk, olyan ritkán tudunk elgondolkozni azon, kicsoda az, aki hozzánk leszállt, és aki most is jelen van mellettünk, ha kérjük, ha megszólítjuk. 

Adj időt, erőt, és elég bölcsességet ahhoz, hogy elgondolkozzam felette, és erősödjön meg bennem is a vágy és elhatározás, hogy követni akarom és követni is fogom Őt, Megváltómat, életadómat. 

Ámen.

Jézus megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?

"[Jézus]... megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? 

A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy... beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem. Jézus azt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" János 5,6-9

Testvérem, ne sajnáld az időt, vedd elő a Bibliádat, és olvasd végig ezt a történetet! Biztos, hogy vagy magadra, vagy egész mai világunkra ismersz benne. Hány millió olyan ember él ma a földön, aki tehetetlenül, nyomorultan, állandó panaszokban, irigységben és reménytelenségben éli végig egész életét! Mint ez a szerencsétlen, aki harmincnyolc éven át nyomorgott betegágyán. Azt hiszi, hogy mások a hibásak, hogy az a baja, hogy nincs embere, nincs aki segítse, nincs aki törődjék vele. Milyen komoly Jézus kérdése: Akarsz-e valójában meggyógyulni? Akarsz-e felhagyni nyomorgásoddal és vállalni az egészséges emberek munkáját és felelősségét? A válasz rendszerint csak a további panasz másokra, akik boldogok, sikeresek, "előttem lépnek be a siker és boldogság tavába". A gyógyulás egyetlen útja: Hagyd abba, kelj fel, vedd magadra teljes felelősséggel és bizalommal mindazt a gondot, ami eddig leigázott, és indulj előre! Nem igaz, hogy nem vagy rá képes. Bízd magad Istenre, és vállald! - Az az ember meggyógyult. Csoda történt, s ma nincsenek csodák? Ne hidd! Ugyanaz történik veled is, ha Jézusban bízva, neki engedelmeskedve elindulsz a szolgálat útján.

Uram, nekem sincs sok emberem, aki segítsen, de ott vagy Te mellettem, és az elég. A többi emberemet a Te utadon hamar megtalálom: azokat, akiknek rám van szüksége. S miközben azokat keresem, mindig megtalálom azokat is, akik szívesen segítenek nekem. Adj mellém embereket, akik nem rajtam, hanem nekem segítenek, hogy együtt vegyük vállunkra a mindennapok és a ránk szorulók terhét. Adj erőt a kacagásra és kacagtatásra, hogy több legyen a mosoly, mint a sírás, a közös öröm, mint az elhagyatott reménytelenség. Hadd értsem parancsodat: Kelj fel és járj! Ámen.

Erre taníts meg Uram,

"Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene? Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap tőled? Csak a magadfajta embernek árt a bűnöd, és az ember fiának használ igazságod." Jób 35,6-8
Az ember önkéntelenül arra gondol, hogy ha jót tesz és szépen él, Istennek használ vele, ha bűnt követ el, Istennek okoz kárt. Mi ebben az igazság? Isten munkatársának teremtett és rendelt minket, az Ő rendelésében, az Ő országa építésében okoz hiányt bűnünk, engedetlenségünk. 

De neki van ahhoz ereje, hogy lázadásainkat is felhasználja, más irányban, a maga céljaira. 

Neki magának ugyan mit árthat az emberparány rosszakarata? Az viszont egyszerű nagyképűség, ha azt gondoljuk, hogy jó tetteink neki használnak. Ő azokat valóban fel kívánja használni többi gyermeke boldogságára, a közösség építésére. De az eredményt emberek élvezik, családod, néped, közösséged, mindazok, akik körülötted élnek. Te pedig azok engedelmességét, akik téged szeretnek és szolgálnak. 

Ne essünk tévedésbe: Istennek mi sem adni, sem tőle elvenni semmit nem tudunk. 

Magunkat tesszük értékessé vagy hiábavalóvá engedelmes vagy engedetlen magatartásunkkal.

Jó Atyám, ments meg engem attól az értelmetlenségtől, hogy úgy képzeljem, hogy én árthatok vagy használhatok neked azzal, amit teszek. Kétéves gyermeknek jól áll, ha ököllel ront apjának, vagy megajándékozza egy katicabogárral. De én felnőttnek, értelmes embernek tudom magam, ne tegyem magam nevetségessé sem előtted, sem magam vagy mások előtt értelmetlen nagyképűségemmel! Tudom, örömöt szerezhetek neked engedelmességemmel, azért is olyan jó neked szolgálni, nekem jó az, én leszek általa gazdagabb és boldogabb. Én szenvedem meg, én vesztem el életem szépségeit, áldásait, ha veled szembe fordulok. Erre taníts meg Uram, s tégy képessé arra, hogy eléggé szeressem és gazdagítsam magam azzal, hogy másoknak szolgálok, másokat igyekszem boldogabbá tenni, mások életében kívánok áldássá lenni. Ezt a bölcsességet kérem Tőled, áldj meg vele, Uram.

 Ámen.

Mivel a sokaság miatt nem fértek

"Mivel a sokaság miatt nem fértek a [Jézus] közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt."Márk 2,4

Merész elhatározás. A tömeg eltorlaszolja a bejáratot a házba, ahol Jézus prédikál. Később se lehetnek biztosak abban, hogy hozzá tudják vinni a betegüket. De ők oda akarják vinni.
Bátor fiatalok, hisznek Jézus gyógyító erejében, nem ismernek akadályt, hogy akit szeretnek, ne vigyék az Ő szeretete elé. Képesek vállalni a kockázatot, mi lesz a következménye, ha ők megbontják egy idegen ház lapos tetejét. Csak egyet tudnak, de azt rendületlenül: akit szeretnek, annak találkoznia kell Jézussal.

- Szereted a gyermekedet, a feleségedet, férjedet, barátaidat? Mit teszel azért, hogy ők találkozzanak Jézussal? Nem kell háztetőket bontani, legfeljebb egy sor előítéletet, kockáztatni egyesek gúnyos mosolygását, talán a fölényes visszautasítását annak, aki éppen azért tehetetlen beteg, mert nem is akar általa meggyógyulni.

Szóval nem könnyű feladat ez sem. De azok a fiatalok győztek: a beteg testben-lélekben gyógyultan hagyta el a házat, és a bámuló sokaság közül akkor már senki nem állt az útjába. Ha sikerül boldog, hívő lélekké gyógyíttatnod azt, akit szeretsz, lehet, hogy azok, akiktől féltél, csodálkozni fognak, de senki nem fog nevetni se rajtad, se a meggyógyítotton.

Uram, úgy szeretném, ha családom minden tagja hívő gyermeked lenne. Nincs szomorúbb, mint amikor azt látom, hogy hitetlen tanárok, gúnyolódó kamasz osztálytársak hatására gyermekeim eltávolodnak Tőled.
Tudom, ez korunk ragályos betegsége, de tudom azt is, hogy soha nem lesznek boldogok, ha elszakadnak Tőled.
De ha erőltetem, csak még jobban elriasztom őket az igétől. Adj bölcsességet, hogyan tudjam szeretteimet jobban feléd vezetni, és adj erős hitet és akaratot, hogy minden akadály ellenére Krisztus kezére tudjam adni őket! Ámen.

Íme, kiment a magvető vetni

"Íme, kiment a magvető vetni, és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. Mások sziklás helyre estek..., kiszáradtak.
Mások tövisek közé estek..., megfojtották őket.
A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott..." Máté 13,3-8

Így hull az ige magja az emberek közé.
Sok függ a magvetőtől, az igehirdetőtől, hogyan szórja a rábízott magvakat. De legtöbb mégis attól függ, milyen talajra hull. Szokás osztályozni az embereket: melyik milyen talaj. Jogunk sincs hozzá, de nem is hiteles ez így.
Nem mindig egyforma talaj ugyanaz az ember.
Hányszor mész úgy haza a templomból, hogy amikor otthon megkérdezik, mit hallottál, nem tudod elmondani.

Ugyan miféle madarak kapkodták fel a lelkedből, ezernyi magaddal hurcolt gond és gondolat útszéléről?
Kárba veszett magvetés volt. Te vagy az is, aki máskor örömmel hallottad a szót, de másnapra már eszedbe se jutott.

Te vagy az is, akinek lelkében a bűn, a szórakozás vagy a megfeszített munka tövisei fojtották meg az ige nyomán felbukkant jó elhatározásokat.
De az is, aki az igét hallva hagytál el rossz dolgokat és indultál el jobb célok felé. Isten nem sajnálja a magot, bőven hinti.

A kérdés az: mennyire sikerült végül úgy fogadni be az ige magvát, hogy gyümölcstermés, megújult élet, megtisztulás, eredményes szolgálat, önzetlen szeretet gyümölcsei teremjenek belőle? 

Vegyük számba lelkünk gyümölcseit, Isten azokat keresi. Azért teremtett meg, arra rendelt, azt várja, hogy végül mint érett, értékes gabonát, betakaríthasson készen álló mennyei csűrébe.

Istenem, úgy sajnálom, igehirdetésednek hány áldott alkalma veszett el az én számomra úgy, hogy nem lett semmi gyümölcse. Zaklatott életemben oda se tudtam figyelni, el is felejtettem, nem engedelmeskedtem, mennyi elprédált, drága kincs! De nézd, Uram, mégis itt vagyok.
Vágyom az ige magvaira, mert tudom, ami szép volt, értékes, maradandó eredménye munkámnak, életemnek, mind abból származott, amivel igéd ajándékozott meg.
Ne sajnáld, szórd rám szavaidat, tégy képessé arra, hogy azoknak gyümölcseit megteremhessem, hogy ne maradjon életem üres és hiábavaló! Ámen.

"Amit tehát szeretnétek,

"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." Máté 7,12

Ez a nevezetes "aranyszabály". Fontos szó benne a "tehát". Azt jelenti: itt a tanulsága mindannak, amit eddig hallottatok. Ha igaz az, amit Jézus tanított, ha magunkévá tesszük annak igazságait, ha elfogadjuk szeretetét, ígéreteit, ajándékait, ha kérjük gondviselését, az örök életet, és mindazt, ami ezekből következik, akkor "tehát" fogadjuk el, tartsuk meg egész életünkben ezt a rövid, de nagyon nyomatékos parancsot. Végtelenül egyszerű. Más törvény vonatkozásában hajlamosak vagyunk arra, hogy egy adott, kellemetlen esetben megkérdőjelezzük: vajon ránk vonatkozik itt Isten parancsa, vagy sem? Ezt a parancsot nem lehet félreérteni, nem lehet megkérdőjelezni, nem lehet kibújni alóla. Tetszene nekem, örülnék-e annak, ha velem azt tennék, amit én éppen most, ebben az esetben tenni szándékozom? És már meg is van a tanács vagy éppen a megcáfolhatatlan ítélet szándékom felett. Aki ennek ellenére nem a saját meghozott ítélete szerint cselekszik, és azt gondolja, hogy Istennel majd ráér később elszámolni, kibúvókat keres, hogy más se tenne másként énvelem, az a lelkiismeretét igyekszik becsapni. Nem lehet. Isten parancsát nem teljesítette!

Jó Istenem, milyen sokszor feledkezem én el erről a nagyon világos parancsolatról! Pedig az egész világ, egész életünk más lenne, ha ez lenne intézkedéseink vezérfonala, a világpolitikától a családi életünkig. Mindnyájan tudjuk, én is jól tudom, hogy így kellene élni. Rossz is a lelkiismeretem emiatt. Add meg nekem azt az örömöt, ami mindig eltölt, ha sikerül parancsolatod szerint viselkedni! Adj, Uram, több hitet nekem is, másoknak is, hogy annak vezetése alatt magától jöjjön az indulat, úgy cselekedni, ahogy magamnak kívánom!

Ámen.

Vezesd ki népemet

"Mózes pedig apósának, Jetrónak, ... juhait legeltette... Az Úr pedig azt mondta:... 

Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!"
2Mózes 3,1.10

Az első versben egy kudarcot vallott ember képe tárul elénk.
Hiába volt minden az életében.
Hiába mentette meg a király leánya a Nílus vizéből.
Hiába nőtt fel királyi hercegként.
Hiába tanulta meg az egyiptomi beavatottak, kora legnagyobb tudósainak minden tudományát.
Hiába szerette a népét, hiába akart rajta segíteni.


Hosszú évek óta egy vidéki pap kétgyermekes veje, az ő juhait legelteti a pusztában. Ide jutott Mózes, Egyiptom királyi hercege. De pontosan az adott időben, lángoló tűz képében, megkapja igazi elhívását.


A képtelen, teljesíthetetlen, hihetetlen parancsot: szabadítson ki egy rabszolga népet egy nagyhatalom kezéből.
És egyszerre minden elnyeri értelmét.
Kellett a királyi hercegség, hogy jól ismerje Egyiptom legfelső, döntéshozó köreit.
Kellett a tudomány, hogy képes legyen vezetni, nevelni, tanítani primitív népét.
Kellett az, hogy leszállt megvetett népe körébe, hogy jól megismerje, hogy szót tudjon érteni velük.
Még bűnére, gyilkosságára is szükség volt, hogy a nép felnézzen rá, megbízzon benne, mint szabadítójában.
Így van szükség mindarra, amit Isten velünk tesz, hogy teljesíteni tudjuk küldetésünket, azt a feladatot, amire Ő rendelt el már fogantatásunk előtt.
Ha ezt vállaljuk, értelmet nyer életünk minden eseménye, minden ajándéka és minden nyomorúsága.


Atyám, egyedül Te tudod, mi a rám bízott feladat, mi az, ami értelmet adhat életemnek. Kérlek, alkalmas időben hadd ismerjem fel, adj erőt és bölcsességet, hogy képes legyek vállalni, és tőlem telhetőleg teljesíteni.
Ne engedd, hogy önzésem vagy kishitűségem megakadályozza életem Tőled kapott céljának és értelmének kibontakozását!
Biztos, hogy nem lesz könnyű a feladat, biztos, hogy ezernyi kísértés adódik, de azt is tudom, hogy más úton boldog nem lehetek. Segíts, hogy elvégezhessem! Ámen.

,,Homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit.,,

"Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit. És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből: Júda törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt, Rúben törzséből tizenkétezer..."
Jelenések 7,3-8

Meg kell ismerkednünk néha azokkal az igékkel is, melyek nehezebben érthetők. Ahogy januárban is már láttuk, a Jelenések könyve csodálatos szimbólumokra épül. A számszimbólumnál a 3 a tökéletességet jelöli, a 10 a teljességet, a 12 Isten népét. 10x10x10=1000 a teljes tökéletesség számszimbóluma. 12x1000 Isten népének tökéletes teljességét jelenti. Izráel 12 törzse a keresztyén népek egy-egy ágát jelképezik. A kis kihalt törzsek és a megmaradt nagyok egyformán a tizenkétezres számot kapják, mind egyenrangúak. Mintha azt mondanánk: " A magyar reformátusokból az Istenben hívők tökéletes teljessége. A német katolikusokból az Istenben hívők tökéletes teljessége stb." A 12x12.000=144.000 Krisztusnak "a világ kezdetétől a világ végezetéig, az egész emberiségből, Szentlelke és igéje által örök életre elválasztott serege." (Heidelbergi Káté 54. kérdése.) A következő szakasz (7,9-17) meg is magyarázza: "Íme nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből...", és elmondja jövendő sorsukat. Olvassuk el ezt részt is! Vajon tagja vagy-e ennek a hatalmas seregnek?

Uram, köszönöm, hogy Szentlelked engem is hív a Krisztussal való közösségre! Nem vagyok magamra hagyva, olyan jó Krisztus végtelen seregének tagja, minden megváltottjának testvére lenni. Add, hogy sok kísértésemben mindig magam mellett tudjam szeretetedet és egyházad, szeretteid sokaságát, s képes legyek ahhoz méltóan élni és szolgálni. Ámen.

"Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!" 2Mózes 20,16

Ismét egy olyan parancsolat, melyet maga Jézus magyaráz a Hegyi beszédben

(Máté 5,33-37): "Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: ne esküdj hamisan, az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa, de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egy hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. 
Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van."

Jézus itt is, mint minden tanításában, a tökéletesség igényét tárja elénk. Felesleges Istent, vagy az akkori szokás szerint Istennek bármilyen teremtményét hívni tanúképpen állításaink vagy ígéreteink megerősítésére. Isten gyermekének szava több kell, hogy legyen bármiféle esküvésnél.
Akkor hívjuk Istent segítségül, ha puszta szavunknak nincs elég ereje.

Magunknak kell a kimondott szavunkért felelősséget vállalni. S ha mégis elbukunk, kérhetjük Isten bocsánatát.

Uram, olyan jó lenne így bízni egymás szavában! A hozzám legközebb állók jóakaratában bízom, de abban, hogy képesek is teljesíteni, amit mondanak, már kevésbé.
Az a baj, hogy a saját kimondott szavamban sem merek egészen bízni.
Néha rá kell döbbennem, hogy én nem vagyok eléggé megbízható, hogy a legjobb akarattal se tudtam megtartani, amit elhatároztam, amit megígértem, amit állítottam.

Azért mégis csak Téged kérlek, Atyám, erősítsd meg akaratomat, hogy mindent, amire képes vagyok, tegyek meg azért, hogy az igen és a nem, amit kimondtam, igen és nem maradjon, hogy helyt tudjak állni a szavaim mellett.
Nem a magam dicsőségére, de tudom, hogy mint a Te gyermekednek, nekem is kötelességem megmutatni, hogy segítségeddel lehet becsületesnek, megbízhatónak maradni.
Adj hozzá erőt, Istenem! Ámen.