A boldog ember éneke. Nem az a boldog, akinek soha nem voltak gondjai.
Az nem is tudja értékelni Isten ajándékait, sem megérteni a mások nyomorúságát. Az a boldog ember, aki mindent megtapasztalt, azt is, hogy a nyomorúságban mit jelent Isten állandó, megbízható szeretete, amire mindig biztosan számíthat, és megtanult megelégedett lenni abban, amit Istentől kapott.
Dávid élete a legsúlyosabb veszedelmekkel volt tele. Most is, amikor énekel, körül van véve ellenségekkel. Éppen ez az öröme: nem tudnak hozzáférni. Mintha egy golyóálló üvegfal venné körül, olyan számára Isten védelme. Látja ellenségeit, emberi és másfajta ellenségeit, azok is látják őt, de ő nyugodtan költi ebédjét, még borát is nyugodtan kiissza, tudja, hogy nem férnek hozzá. Megtapasztalta, hogy nyugalmát, békéjét senki és semmi nem ronthatja meg, amíg Isten őrzi. De csak addig, míg ezt igaz hittel tudja és bízik benne. Ha belülről megromlik a hite, bizalma, egyensúlya, leomlik az üvegfal. Hát én mennyire tudom megőrizni hitem üvegfalát?
Kegyelmes Istenem, minden szavam köszönet feléd. Köszönöm életem nyomorúságait, melyek megtanítottak harcolni és bízni benned. Köszönöm, hogy még akkor is erőt adtál, amikor a fenyegető veszedelmek közt megingott a hitem és bizalmam. Köszönöm, hogy nem hagytál el, amikor én már elhagytam magam. És köszönöm, hogy most tudom, hogy rád mindig számíthatok, magamat, jövőmet, enyéimet nyugodtan rád bízhatom. Köszönöm terített asztalomat, mindegy, mi van rajta, tudom, hogy a Te ajándékod. Köszönöm örömeim poharát, melyeket mindennap jó lélekkel üríthetek, mert azok is a Te ajándékaid. Köszönöm védelmedet, mely annyiszor megőrzött és ma is megőriz. Csak azt kérem, védj meg attól, hogy ezt a hitet és bizalmat valaha is elveszítsem. Add meg és őrizd meg legnagyobb ajándékodat: hitem biztonságát! Ámen.
Kegyelmes Istenem, minden szavam köszönet feléd. Köszönöm életem nyomorúságait, melyek megtanítottak harcolni és bízni benned. Köszönöm, hogy még akkor is erőt adtál, amikor a fenyegető veszedelmek közt megingott a hitem és bizalmam. Köszönöm, hogy nem hagytál el, amikor én már elhagytam magam. És köszönöm, hogy most tudom, hogy rád mindig számíthatok, magamat, jövőmet, enyéimet nyugodtan rád bízhatom. Köszönöm terített asztalomat, mindegy, mi van rajta, tudom, hogy a Te ajándékod. Köszönöm örömeim poharát, melyeket mindennap jó lélekkel üríthetek, mert azok is a Te ajándékaid. Köszönöm védelmedet, mely annyiszor megőrzött és ma is megőriz. Csak azt kérem, védj meg attól, hogy ezt a hitet és bizalmat valaha is elveszítsem. Add meg és őrizd meg legnagyobb ajándékodat: hitem biztonságát! Ámen.