Letelt a babiloni fogság rendelt ideje. Teljesen új nemzedék, mely már a fogságban született, áll készen a szabadulásra. Nekik hirdeti a próféta a szabadulás igéjét. Ez a nemzedék nem volt felelős az otthon elkövetett bűnökért. Mégis viselnie kellett a büntetést. Ha tetszik a mai embernek, ha nem, egy nép egység Isten előtt, s tagjai, bár egyenként is felelősek, népként, nemzetként viselik az egyetemes felelősség terhét. Van egy különbség: a bűnök következménye akkor áll be, ha a nép többsége bűnös. De kevés ember hite és helytállása is felemelheti a nemzetet. Mi magyarok mindig magunkénak éreztük a bibliai zsidó nép sorsát, s a nekik szóló üzenetet. Sok keresztyén ember megbotránkozik azon, hogy Kölcsey azt meri írni: "Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt." Pedig ő, mint bibliás református, erre az igére épít. Csak annyit enged meg magának, hogy a kétszeres büntetést múltra és jövendőre vonatkoztatja. Csakhogy a zsidók Babilonban megtértek. Nem mutatkozik meg, hogy a mi népünk megtért volna a kommunista fogságban. Szabadulásunk ezért nem lett teljessé. Te megtetted a magadét ahhoz, hogy ránk vonatkozzék ez az ige?
Istenünk, jó Atyánk, ma is nemzetünkért száll hozzád könyörgésünk. Nem hetven, már sokkal több év telt el rabságunkban. Volt ezalatt szép nagy megelevenedése a hitnek és helytállásnak. Voltak sötét évtizedek, a megalkuvás, az elfogadott agymosás, a növekvő hitetlenség évei. Te ígéreted szerint csodálatosan megszabadítottál, s mi mégsem vagyunk képesek megszabadulni, mert még a kevesek is hiányoznak, akik vállalják az önzetlen szolgálatot. Szabadíts meg, Urunk, a lelki romlottságtól, adj új erőt hitünknek, egyházunknak! Adj új, bátor, tiszta igét a hirdetők szájába! Szentlelked építse új nemzedékünket, hogy valóban szabadok lehessünk! Ámen.