"Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma....."
Krisztus imádságának első három kérdése csodálatos tömörséggel foglalja össze mindazt, amit Istentől kérhetünk. De Ő azt is jól tudja, mennyi akadálya van, hogy azokat elnyerhessük.
A magunk és a ránk bízottak mindennapi gondjai úgy lekötnek, ritkán van időnk és erőnk Isten országa boldogságára várni. Szeret minket annyira, hogy ezekben a gondokban is irányítást adjon. Megengedi, sőt utasít arra, hogy Isten segítségét kérjük legkisebb dolgainkban is. De nem akárhogyan. Nem kérhetem a kenyeret csak magamnak. Csak együtt a többiekével. Ha csak magamnak kérem, ne csodálkozzam, ha kihull a kezemből. Tőle kell kérnem. Ha Ő megengedi, hogy a kenyér mindennapi gondjaiba is Őt avassam be, azt is reá bízzam, akkor azt is tudnom kell, hogy ne mástól, ne a magam ügyességétől, hanem tőle várjam, és amit teszek, vigyázzak, hogy ne ellenkezzék az Ő akaratával. Nincs jogom esztendőkre előre kérni, mert ez azt jelentené, hogy nem bízom mindennapi gondoskodásában. Kérjem csak a mai napra, tudva, bízva abban, hogy a holnapról majd Ő gondoskodik. Ha így kérem, már előre adjak hálát, köszönjem meg Istennek, hogy gondoskodni fog minden egyes napom kenyeréről, s mindarról, amire szükségem, amire szükségünk lesz.
Jó Atyám, köszönöm, hogy a világ kormányzása közben még azt is vállalod, hogy mindennapi kenyérgondunkat magadra vedd. Sokszor úgy érzem, olyan dolog ez, amivel nem téged kellene terheljelek. De azt is tapasztalom, nélküled hiába vergődöm, e nyomorult világban mindennap újra beleütközöm a lehetetlenbe. Egyszer nem sikerül megszerezni a legszükségesebbeket sem, máskor a már megszerzett javakat sepri ki a kezemből e világ gonoszsága. Azért, Uram, szégyenkezve mégiscsak hozzád fordulok, vedd magadra apró gondjaimat is! A Te kezedben biztonságban tudhatom magam és a rám bízottakat. Ne hagyj szégyenben! Adj meg anynyit, amennyire tudod, hogy szükségünk van, és segíts, hogy azzal mindig legyünk megelégedve! Ámen.