Varga László-Isten asztaláról

"Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. Mint az almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt."
Énekek éneke 2,2-4 

Legkedvesebb ige az esküvőkön. Előttünk áll a szerelmes pár, várva, hogy Isten áldását kapja meg az egyházon keresztül a teljes testi-lelki egységben letöltendő életre. 

Talán tényleg olyannak látják egymást, ahogy az ige mondja. Persze a kívülálló számára nem olyan kivételes személy sem a vőlegény, sem a menyasszony, egyszerű fiatalok, mint a többi. 

De így kell, hogy egymásra nézzenek, és ilyennek lássák egymást. Liliomnak a tövisek közt, gyümölcsfának a vad fák közt. 

Olyankor, ha mosolyogva is, de mindnyájan arra kérjük Istent, segítse meg őket, hogy nemcsak abban a pillanatban, de halálukig olyannak lássák egymást. Soha ne lássanak meg más virágot, soha ne kívánják meg más fa gyümölcsét. Milyen csodálatos Isten szeretete, hogy erre biztatja gyermekeit, hogy azért ajándékozott meg minket a szerelem ajándékával, hogy boldoggá tudjuk tenni egymást. Mit adhat ennél többet a mai világ bölcsessége, a szerelem szabadsága, a válás előre betervezett lehetősége? Boldogságra mindenki vágyik, azt pedig nem adhatja meg más, mint Isten rendelése, aki a két embert arra teremtette, hogy eggyé váljanak elszakíthatatlanul, és úgy adja nekik minden áldását, hogy amit az egyiknek szán, mindig a másiknak adja.

Jó Istenem, köszönöm, hogy a szerelemnek minden áldását nekünk adtad. Köszönöm házastársamat, akivel Te rendeltél egymásnak. Köszönöm, hogy szabad őt teljes szeretettel szeretnem. Hogy egy lehet a gondolatunk, a célunk, a törekvésünk. Köszönöm gyermekeinket, akikkel megáldottál, s akikben annyi örömöt adtál. Arra kérlek, tartsd meg köztünk ajándékaidat! Add, hogy halálunkig sohase lássunk egymásban mást, mint liliomot és almafát. Add meg ezt a boldogságot gyermekeinknek is, rendeld ki számukra a hozzájuk illő segítőtársat, hogy ők is boldog szerelemben élhessék le életüket! Mindezt tőled kérjük, hallgass meg minket! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Ekkor Jézus ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené. És igen csodálkoztak rajta." Márk 12,17

Csodálkozhattak is, mert erre nem számítottak Jézus képmutató kísértői. Biztosra mentek, most megfogják a feleletben. Képmutató alázattal kérdik, őszinteségére hivatkozva: "Fizessünk adót a császárnak, vagy ne fizessünk?" A zsidók nemcsak úgy utálták az adófizetést, mint mindenki, de úgy tudták, hogy azzal Isten ellen vétkeznek, mert elismerik a császár hatalmát, ami csak Istent illeti meg. Ha Jézus azt mondja: fizessetek, a nép fogja Őt istenkáromlónak, idegenek csatlósának nevezni. Ha nemet mond, lázítóként állítják törvény elé. Biztosra mentek. Az adót ugyan utálták, de az értékes római pénzt nagyon szerették. Jézus szava: a császártól kaptátok, neki adjátok! Istennek azt adjátok, ami neki jár: tiszteletet és engedelmességet! Jó ezt megjegyezni azoknak, akik kihasználják a világi törvény minden előnyét, de állandóan zúgolódnak ellene. De azoknak is, akik aprópénzzel szeretnék Isten igényét elintézni. A császárnak, főleg az idegen császárnak elég annyi, amennyi jár. Néha még sok is. De Isten az egész életedet kéri. Az övé, ne rabold meg azzal, hogy elvonod Tőle!

Uram, a Te akaratod az, hogy világi uralom alatt éljünk. Állandó, nagy kérésünk: adj nekünk olyan vezetőket, akik közülünk valók, akik szeretnek minket, akiket mi is szerethetünk, akik a mi javunkat szolgálják, hogy jó szívvel teljesíthessük a törvények előírta kötelességeinket. De ha azzal büntetsz, hogy idegen zsarnok uralkodik felettünk, add, hogy a Te büntetésedként türelemmel fogadjuk, s neki is tudjuk megadni, ami törvényesen jár. De ne ez legyen életünk legfontosabb kérdése. Taníts meg arra, hogyan kell neked megadni, amit Te kérsz tőlünk. A császár megköveteli a magáét. Te, Urunk, csak kéred. Megvárod önkéntes engedelmességünket. Mégis a Te kérésed a fontosabb, hiszen Te vagy a császárnak is, a mi életünknek is Ura. Taníts, hogy megtaláljuk a megfelelő engedelmességet mindkét irányban! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma". Máté 6,11

Jól tudja Jézus, hogy nem elég a tekintetünket felemelni Isten országának magasságába.
Mi itt élünk a földön, mindennapi gondjaink között, s aki éhezik és tehetetlenül kell néznie szerettei nyomorát, nehezen tudja boldogan végezni Isten országa építésének feladatait.
A kenyérre, a földi javakra mindennap szükségünk van, anélkül nem tudunk élni.
De e javak Isten kezében vannak. Áldása nélkül a bőségben sincs haszon.
Láthatjuk, sok országban anynyi a kenyér, hogy azért fizetnek, hogy ne termeljenek többet, s közben máshol milliók éheznek.
Mert az elosztás nem Isten szerint történik. "Neki gondja van reátok" - szól Jézus biztatása.
Tőle kell kérni a kenyeret, és azzal is Őt szolgálni. Sohasem kérhetem csak magamnak, hanem csak mindnyájunknak. Hiába kérem évekkel előre. Úgyis elvész, tapasztaltuk, ha a bűn kiveri a kezünkből. Elégedjünk meg azzal, ha ma megkaptuk, amire szükségünk van, és teljes bizalommal higgyük, hogy holnap is Ő fog gondoskodni róla, ha mi megtesszük a magunkét.
Milyen nyugalom vidáman dolgozni, rá bízva a holnap minden gondját! Ez a mi feladatunk.

Atyánk, köszönjük, hogy benned mindennapi kérdéseinkben is bízhatunk. Köszönjük, hogy nincs olyan jelentéktelennek látszó kérdés, amiben ne kérhetnénk tanácsodat és gondviselésedet. Látod, Atyánk, mennyi nyomorúság van a világban, mennyi népünk életében, mennyi magam és családom életében. Tudom, nem ez a Te akaratod. Te gondoskodtál és gondoskodsz minden gyermeked jólétéről. Mi tépjük ki egymás kezéből a kenyeret, míg a végén semmink nem marad, ha rád nem hallgatunk. Pedig Te azokról is gondoskodsz, akiről elképzelni se tudjuk, honnan jut mindennap étel az asztalukra, s ők nálunk hálásabban beszélnek gondviselésedről. Rólunk is gondoskodj, Atyánk, és taníts meg minket másokról is gondoskodni! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Az Úr mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére. Amilyen értékes volt előttem a mai napon a te életed, olyan értékes legyen az én életem is az Úr előtt, és mentsen meg engem minden nyomorúságtól."- 1Sámuel 26,23-24

 

Saul király féltékenységében többször is Dávid életére tör. Dávid szabadcsapatával a hegyekben bujdosik, de a király oda is sereggel vonul ellene. Éjszaka Dávid odalopakodik, és elveszi a király feje mellől a korsóját, de nem nyúl a királyhoz. Csak a szomszéd hegy tetejéről szégyeníti meg a felébresztett Sault. Dávid tudja magáról, hogy Isten kiválasztottja. Azt is tudja, hogy Saul is az. Ő nem engedheti meg magának a bosszúállást. Isten gyermeke nem támadhat Isten másik gyermekére. Ő Istenre bízza magát. Isten már azzal is megfizette hűségét, hogy kétszer is kezébe adta, és ezzel megszégyenítette magánál erősebb ellenségét. Józanul számol: ha ő lesz a király, ugyanaz a védelem illeti meg, amit ő megadott méltatlan királyának. Az Isten törvénye szerint való magatartás mindig a legjózanabb megoldásnak bizonyul. Csak annyi kell hozzá, hogy Isten akaratát és cselekvését mindig reális tényezőként számítsuk be terveinkbe és döntéseinkbe.

Uram, olyan könnyű megsértődni, megharagudni és szóval vagy ököllel odaütni. Csak nem érdemes. Tapasztalhattam: mikor engedtem ennek a kísértésnek, mindig rossz szájízzel maradtam, meg egy csomó keserű ellenséggel. De ha véletlenül képes voltam a csapásnak odatartani a másik arcomat is, mindig megfizetődött. Te mindig megadtad az alkalmat, hogy a csapdosó fél szégyenüljön meg, amikor én csak azért is segítettem rajta. Önzésből tettem, bevallom, mert jó volt látni megrökönyödését, de tudom, hogy Te fizettetted meg vele engedelmességemet. Ilyen önzésre segíts ezután is, Uram, s ne engedd, hogy haragomnak engedve én legyek az, aki odaüt és megszégyenül. Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is" - Máté 6,9b-10 

Első látásra úgy tűnik, mintha az imádságnak ez a része csak hízelgés lenne. 
Mintha olyan dolgokat kérnénk, melyekre nem nekünk, hanem Istennek van szüksége. Mélyebben kell pillantani e kérések értelmébe. Isten neve akkor szenteltetik meg, amikor gyermekei kifejezik örömüket. Amikor őszintén hálát adnak az Atyának a világ szépségéért, az életért, mindazért az örömért, aminek részesei lehetnek és amit másoknak adni tudnak. Nem is kellene egyebet kérni, elég lenne ez az egy mondat, ha átéljük minden áldását. A legfőbb vágyunk: jöjjön már el egy olyan világ, melyben nem a bűn, hanem egyedül Isten akarata uralkodik. Ő legyen az úr életünk, családunk, népünk, az egész világ felett. Valósuljon meg az Ő szeretetrendelése mennyei tökéletességében. Ha ennek még nincs itt az ideje, legyen a mi otthonunk úgy az Ő országának és akaratának otthona, mint egy követség területe idegen országban. Bármi történik kint a világban, a mi életünk maradjon meg az Ő hatalmában. Úgy segítsen meg, hogy képesek legyünk országát építeni, akaratát teljesíteni, hűséges gyermekeként élni át uralmát mind itt, mind majd az Ő mennyei országában. Maradt még valami kérnivalónk?

Csak a mindennapi kérdéseinkre nézve. Azokat is mindig ebben a keretben fogalmazhatjuk meg.

Mennyei Édesatyám! Köszönöm, hogy nemcsak apró napi kérdésekben akarsz nekem segíteni. Emeld fel gondolataimat, vágyaimat a Te gondolataid magasságába! Hadd lássak túl mindennapi gondjaimon! Hadd kérjem, várjam és szolgáljam hatalmas, örök céljaidat! Köszönöm, hogy kellek neked, azért adtál életet nekem. Építs be engem is országod épületébe!Ha abban élek, nem érezhetem magam sem elhagyottnak, sem feleslegesnek. Jöjjön el végre a Te országod boldog uralma, s addig is a Te akaratod valósuljon meg magam, családom, egyházam, népem, minden benned bízó ember életében! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben."Máté 6,9a 

Sokszor elmondjuk ezt az imádságot, sokszor bizony csak gépiesen. Gondoljuk végig ajándékait! Jézus azzal, hogy imádkozni tanít, személyes kapcsolatba hoz Istennel. Beszélgetni csak személlyel lehet, az én és te viszonyában. Isten "valaki", akit megszólíthatok, aki felel. Aki nem tud így viszonyulni hozzá, akármilyen rendes ember különben, nincs Istene, ateista. Sok vallás van, mely számára Isten hatalmas úr, idegen, akitől félni, akit folyton engesztelgetni kell.

Jézus örömüzenete: A mindenható Isten a mi Atyánk. Más nyelven mondva: Édesapánk. Gyermeki bizalommal fordulhatunk hozzá. De sohasem egyedül. Mindig, minden kérésben tudnom kell, hogy nemcsak az enyém, hanem ugyanúgy a többieké, a közösségé, sőt az ellenségeimé is. Aki ezt nem tartja számon, nem a mi Atyánkhoz imádkozik. Ez az első mondat már kitárja gondolkozásunk horizontját: Isten nemcsak az anyagvilág ura. Létezik egy másik világ, mely ugyanolyan valóság, mint ez, amelyben élünk. Sokkal közelebb van hozzánk, mint egy távoli földi ország, mert mindenütt jelen van, itt is, amikor imádkozom. Azért szólíthatom meg Istent, mert itt van velem, mennyei közelségben. Most is szóba áll velem.

Mennyei Atyánk, Édesapánk, soha nem tudjuk méltóképpen megköszönni, hogy Apánknak szólíthatunk. Olyan idegenségben élek, olyan kevés embert szólíthatok meg bizalommal, olyan nagy szükségem van arra, hogy Te szóba állj velem. Kérlek, hallgass meg, amikor eléd hozom panaszaimat, melyeket senki másnak nem tudnék elmondani. Kéréseimet, melyeket senki más nem tudna teljesíteni. Hálámat, mikor lelkem megtelik örömmel, mikor ajándékaid széppé teszik életemet. Köszönöm, hogy vagy. Köszönöm, hogy itt vagy és hallod, amit talán csak végiggondolok. Hallgass meg engem, kérlek, többi gyermekeddel együtt, és maradj mindig velem! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz."  Józsué 1,9 

Csodálatos parancs. Mózes meghalt, Józsué, aki addig csak engedelmeskedett, most át kell vegye népe vezetését, és meg kell kezdenie a honfoglalást sokkal erősebb népek ellen. Mindenki tele lenne aggodalommal ebben a helyzetben. Isten nem hagyja magára. Mózes mellett Józsué is tapasztalhatta, mit jelent Isten vezetése, gondviselése, mindig időszerű irányítása. De vajon ő is meg fogja kapni ezt a segítséget? Ez minden keresztyén embernek a legnagyobb kérdése, amikor nehéz, felelősségterhes feladat előtt áll. Józsué, és vele együtt mi is kapjuk Isten biztatását. Ebben az igeszakaszban háromszor olvassuk: "Légy erős és bátor!" Gyáván, bizonytalanul, felelősségtől félve nem lehet még egy családot sem vezetni, hát még nagyobb közösséget. Nemzedékünkben nehéz jó keresztyén vezetőket találni, mert szolgaságra akartak nevelni minket. Szélhámosok könnyen vállalják, a felelősséget átérzők szívesebben átadják a vezetést másoknak. Ez bűn. Amire Isten képességet és lehetőséget adott, azt kötelességünk elvállalni. Tudja azt minden komoly ember, hogy mire képes, azt is, ha az adott feladatot ő tudná a legjobban elvégezni. Ha valóban hisz Istenben, azt is tudnia kell, hogy Isten kiáll amellett, aki benne bízik. Ezzel a hittel bátran lehet feladatot vállalni.

Uram, Tied az életem, a munkám, Tőled jöhet a segítség, és a feladat is Tőled származik. Tudom, a gyávaság bűn. Bűn, ha nem vállaljuk azt, amire Te képességet és lehetőséget adsz. Nem a vakmerőket, de a bátrakat szereted és segíted. Bocsáss meg, ha felelőtlen álszerénységből nem vállaltam a nekem szánt feladatot. Kedvem szerint inkább vállalnám a csendes, békés munkát mások vezetése alatt, de olyan szomorú, amikor azt látom, hogy más tönkreteszi azt, amit én jól tudtam volna elvégezni. Hadd valljam be neked a félelmeimet, és kérlek, tégy engem erőssé és bátorrá mindabban, amit rám akarsz bízni! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." Máté 25,40 

Félelmetes ige. Pedig a mi legnagyobb rangunk, kitüntetésünk itt húzódik meg, szinte elbújva a nagy szavak között: "atyámfiai". Észrevetted-e bibliaolvasás közben, hogy itt rólad van szó? Hogy itt téged nevez Jézus atyjafiának, testvérének, Isten gyermekének? Hogy átszalad a szemünk a Kijelentés nagy ajándékai felett! A te számodra igényli Jézus azt, hogy ha éhezel, enned adjanak, ha szomjazol, innod adjanak, ha jövevény vagy, befogadjanak, és így tovább, minden érdemed nélkül, egyszerűen csak azért, mert az Ő testvére vagy. Csodálatos kitüntetés - és mégis milyen félelmetes.

Mert ha látsz egy éhezőt, ha szemedbe néz egy beteg, elhagyatott vénember, ha sírva megy el melletted s csak éppen rád pillant egy gyerek, hát még ha könyörögve néz rád öreg édesanyád vagy az iskolában megszégyenített gyermeked, hogy ne rohanj, hallgasd meg panaszait, neked tudnod kell, hogy most Jézus kér, Jézus vár tőled valamit, Jézus néz a szemedbe: "Szeretsz te engem?"

S valamikor Ő fogja mondani feletted: "Jöjjetek, Atyám áldottai..." - vagy ezt: "Menjetek előlem, átkozottak!"

Istenem, hányszor felejtem el, hogy gyermekeddé fogadtál, és ez a csodálatos rang mire kötelez. Tudom pedig, hogy a Te szent nevedre hozok szégyent, mint akármelyik gyermek az édesapja nevére, ha nem aszerint viselkedem. Uram, nem szeretnék szégyent hozni rád, de látod, milyen gyenge az akaratom a jóra. Bocsásd meg hanyagságból, kényelemből, rohanásból elkövetett közömbösségemet, a kötelező segítség elmulasztását. Adj erőt, időt és alkalmat arra, hogy képes legyek emberi, istenfiúi kötelességeimet teljesíteni! Adj szemet, hogy meglássam a rám háruló feladatokat, adj szeretetet, hogy észrevegyem, amikor Te magad kérsz tőlem segítséget legkisebb atyámfiai szemével, szavával, elém táruló szomorúságával és szükségeivel! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen:"
Jelenések könyve 3,17

Kevés mondás van, mely annyira találna jelen helyzetünkre. 

Soha nem volt az ember olyan gazdag, olyan hatalmas, olyan sikeres, mint ma. 

Büszkék is vagyunk nagyszerű eredményeinkre, örömmel fogadjuk remek, új eszközeinket, már el se tudjuk képzelni életünket nélkülük. És tele vagyunk panasszal, magányossággal, céltalansággal, kábítószeres meneküléssel a valóság elől. Tiltakozunk, nem akarjuk tudomásul venni, hogy talán soha nem volt az emberi élet annyira nyomorult, szánalmas, vak és mezítelen. Ez a materializmus csődje: kiderült, hogy a legjobb eszközök sem érnek semmit cél nélkül, távlat nélkül, biztos igazság, szilárd értékek, áldozatos szeretet - Isten nélkül. 

Lehet, hogy belebukik az egész emberiség, lehet, hogy csak a gazdag, civilizált része. 

De az mindenképpen, aki nem lát maga előtt más célt, mint az anyagi eszközök adta saját boldogságot, aki nem tanul meg szolgálni, másokért élni, örömöt szerezni. 

És hiába vergődünk, míg meg nem találjuk Istent, aki egyedül tud értelmet, célt, feladatot, boldog szolgálatot - hitet adni életünknek.

Uram, bevallom, nem tudom elképzelni az életemet villanyfény, gázos lakás, fürdőszoba, lehetőleg kocsi és sok egyéb nélkül. Ha hiányzik, el vagyok keseredve. Csak távolról hallom, hogy mások nyomorognak, még kenyérhez is alig jutnak. A magam dolgának kellene tartanom? Nem érzem magam gazdagnak, nem dicsekedem, hogy nincs semmire szükségem. Sőt inkább az a gondom, mennyi mindenem hiányzik, és ezek között nem mindig szerepel az, hogy többet tudjak az igével foglalkozni. Taníts, Uram, hogy értsem meg, mi a fontos és mi a felesleges, és inkább segítsek másokat a fontoshoz, mint magamat felesleges dolgokhoz! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Simon Péter így szólt hozzájuk: Elmegyek halászni. Ők erre ezt mondták: Mi is elmegyünk veled.... de azon az éjszakán semmit sem fogtak... Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, ...belevetette magát a tengerbe." János 21,3-7

Szegény Péter! Mint a megvert kutya, úgy kullog Jézus után. Tudja, korábbi tagadásával minden jogát elvesztette arra, hogy Jézus valaha is szóba álljon vele. De azt is tudja, hogy Jézus szereti őt, azt is, hogy bocsánata nélkül az élete semmit nem ér. Elsőként rohan az üres sírhoz.

Kutyaszemekkel néz a megjelent Jézusra. Szomorúan hallgatja az emmausi tanítványok lelkes beszámolóját: őket megszólította, őt nem. Tamásnak a Mester előtte mutatja meg a sebeit, őrá nem is pillant. Napok, hetek telnek, megpróbálkozik régi foglalkozásával, a halászattal. A többi tanítvány szereti, most is becsüli őt, vele mennek, de Jézus nélkül nincs eredmény. Észreveszik, hogy Jézus áll a parton, Péter otthagy barátot, halat, ugrik a tengerbe, hogy elsőként érjen hozzá, de Jézus még akkor se hozza szóba tanítványa viselkedését. Nem ismersz magadra, testvérem? Nem tapasztaltad még, milyen az, mikor az ég bezárul fölötted, érzed, hogy imádságod fennakad, üresen kong, nincs rá felelet? Hogy csődöt mond, bármihez kezdesz? Igen, valahol elhibáztad. Valami olyant tettél, amitől a becsületed elveszett Isten előtt. Fogadd el ezt a leckét! És kitartással kérd a bocsánatot, míg meg nem hallod a kérdést: "Szeretsz te engem?"

Kegyelmes Istenem, szeretlek Téged. Úgy mondom, mint Péter, mikor végre megszólította megbántott Jézusa. És bár igaz, ugyanolyan hiteltelenül kong a szavam, mint az övé. Talán lehet, hogy nem akarok őszintén szembenézni azzal, mit vétettem, hogy nem felelsz imádságomra. Talán mentegetőzni próbálok. Kapcsolj magadhoz, nehogy elkeseredve ismét megtagadjalak. Mutass rá kegyetlen őszinteséggel, hol hibáztam el! Büntess, ha arra van szükség, de ne vond meg tőlem szeretetedet. Halld meg imádságomat, fogadd el megbánásomat, bocsánatkérésemet. Bűnös vagyok, Uram, de szeretlek! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Igazságos az Úr, mert szembeszálltam parancsával."
Jeremiás siralmai 1,18

Annyira megszokott, szinte természetes magatartás az, hogy aki a legkevésbé tartja számon Isten törvényét, ha bajba kerül, méltatlankodva tiltakozik a következmények ellen: miért engedi meg Isten, például, korunk nyomorúságait? 

Egyet meg kell értenie mindenkinek, aki valamit is tanult Isten törvényéből: ha lehetne más úton, Isten törvénye nélkül boldogsághoz, jó eredményhez jutni, Isten kijelentése nem lenne igaz. De nem lehet. Előbb-utóbb öszszeomlik, amit Isten nélkül épít az ember, akármilyen hatalmas alkotás legyen az. Ennek az igazságnak a mi nemzedékünk a leghitelesebb tanúja. A nyomorúságra jutott keresztyén embernek tudnia kell, hogy nem érdemelt mást. Mind önmaga, mind közössége bűnei méltán hozták rá a veszedelmet. Nincs értelme lázadozni, Istent hibáztatni. Ha tudomásul veszem, hogy igazságosan kaptam meg bűneim következményeit, nyugodt lélekkel tudom elfogadni és elviselni a nyomorúságokat, engedelmesen kérni, megkeresni, megtalálni és végezni az ott kapott feladatokat. Akkor Isten mindig, minden engedelmes gyermekének megmutatja nem az okát, hanem a célját szenvedésének, boldoggá és eredményessé teszi nyomorúságban végzett szolgálatát a vele együtt szenvedők között.

Ítélő Istenem, nem lázadozom a rám rótt szenvedések ellen. Tudom, hogy megérdemlem, mert nem voltam engedelmes szolgád. Elfeledkeztem rendeltetésemről, magam akartam utat szabni, nélküled akartam eredményt elérni a magam céljai szerint. Azt is tudom, hogy szeretsz, hogy nem azért büntetsz, mert gyötörni akarsz, hanem megállítani abban, ami nem a Te akaratod szerint való, és a saját utadra vezetni. Ezért megköszönöm a szenvedéseket, melyekkel kézbe akarod venni az életemet. Mutasd meg, Uram, mit vársz tőlem! Mutasd meg, mi a feladatom a szenvedések között! Adj hitet, hogy ne az okát, hanem a célját keressem, és ezáltal is hozzád jussak közelebb! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket..." "Pál azonban így szólt hozzájuk: Megvertek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, és börtönbe vetettek, holott római polgárok vagyunk... jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki bennünket!"
Apostolok cselekedetei 16,22-37

Az alázat csak Isten felé kötelezi a keresztyén embert. Nemcsak szabad, de kötelessége is megőrizni emberi méltóságát az emberek között - természetesen gőg, felvágás nélkül. Ha megaláznak, el kell viselnünk, de Isten gyermekeihez illő méltósággal, és ha megvan rá a lehetőségünk, azt ki is kell követelni. Képzeljük el: Pál és társai véresre verve, kalodába zárva ülnek a börtönben, és jön a parancs: dobják ki őket, menjenek, amerre látnak. Pál büszkén hivatkozva római polgárságára követeli törvényes jogait, követeli, hogy a város elöljárói menjenek oda, kérjenek tőle bocsánatot, és személyesen engedjék őket szabadon. Neki van erre szüksége? Nem. Az ő szavukra megtért városbeli keresztyéneknek van szüksége arra, hogy ne kelljen szégyenkezniük miattuk, hogy nekik is legyen meg az a tisztességük, ami ebből a bocsánatkérésből származik. Az igazságtalan tisztviselőknek pedig jár az a tanulság, hogy ők szégyenüljenek meg, nem azok, akiket meg akartak szégyeníteni. Szabad, sőt kell tehát minden jogi lehetőséget felhasználni magunk és közösségünk tekintélyének fenntartására. Isten gyermekei vagyunk, öntudatosan kell viselnünk magunkat.

Mindenható Istenem, köszönöm azt a belső öntudatot, hogy én a Te gyermeked vagyok, s ez minden emberi méltóságnál többet ér. Tudom, nem szabad ezzel dicsekednem, mert nem engem illet meg, hanem a Te nevedet és egyházad nevét, és azt is tudom, hogy én magam méltatlanul viselem nevedet. De tagja vagyok egyházadnak, és ez kötelez. Segíts, hogy megtaláljam a helyes magatartást: se visszataszító gőgösségem, se hazug alázatoskodásom ne hozzon szégyent nevedre és egyházadra. 

Ha meg akarnak alázni hitemben, tudjam felemelt fővel fogadni, vissza is verni, ha kell, Tőled kapott lehetőségeimmel. Ámen.