Varga László-Isten asztaláról

"Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik... mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"Máté 7,7-11

Egyszerű és világos beszéd. Jó Atyánk meg akar ajándékozni minket minden jóval, hiszen azért teremtett erre a földre annyi ajándékot, hogy az ne vesszen el, érje el célját: embergyermekei mindennapi örömét és mennyei boldogságát. Gyermekeit akarja megajándékozni. Az ajándékért semmit nem kell tenni, csak elfogadni és megköszönni. Csakhogy Isten gyermekei úgy elszakadtak Atyjuktól, nehéz őket előkeríteni. Jelentkezniük kell. Semmi másra nincs szükségük, csak éppen gyermeki bizalommal kérni. Be kell hozzá kopogtatni: Itt vagyok, Atyám, be szeretnék jutni hozzád, hogy én is örülhessek ajándékaidnak. És az ajtó nyitva áll. De az is természetes: aki nem kér, aki nem keres, aki nem kopogtat, az bizony kívül marad Isten szeretete ajtaján. Erőszakkal senkit nem tesz boldoggá, se hajánál fogva be nem emel mennyei országa dicsőségébe. Aki nem fogadja el Isten szeretetét, anélkül marad. Nem számíthat Istenre se a családjában, se a munkájában, se a betegágyon. Sok mindent megszerezhet így is, de megfosztja magát az ajándékozó Istennel való kapcsolat bensőséges örömétől. Ám azt a legmegrögzöttebb istentagadónak is el kell mondanunk, hogy ha kér, ha keres és zörget, Isten szeretete őt is várja.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy minden szépet és jót az én boldogságomért, az én örömömre is teremtettél. Ami szép és jó volt életemben, mind neked köszönöm. Az életemet, a családomat, ételemet és italomat, otthonom nyugalmát, örömmel végzett, eredményes munkámat, a természet csodáit, lelkem békességét, tudom, mind neked köszönhetem. Pedig még kérni is alig kértem, milyen ritkán és erőtlenül kopogtatott imádságom szereteted ajtaján. De tudom, tapasztaltam, ajándékaid készen állnak számomra és szeretteim számára. Kérem Tőled. Keresem a hozzád vezető utat. Most is kopogtatok ajtódon. Fogadj be engem és enyéimet áldott kegyelmedbe! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Én beteljesítem, amit kijelentettem e város kárára... De téged megmentelek azon a napon... Bizonyosan megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és életedet ajándékul kapod, mert bíztál bennem!"- Jeremiás 39,16-18 

Egy idegennek, egy négernek szól ez az ígéret, személy szerint egyetlen embernek, aki a legnehezebb időben, amikor a választott nép már minden reményét elvesztette, bízott Istenben, és aszerint cselekedett. Jeruzsálem ostrom alatt áll, napok kérdése a teljes összeomlás és a babiloni fogság kezdete. És ebben a tragikus helyzetben Istennek gondja van arra, hogy hűséges szolgáját kiválasztva személy szerint megerősítse, megvigasztalja és biztonságba helyezze. Ezrek fognak holnap meghalni, tízezrek indulnak rabságba kötéllel a nyakukon, királyok, vezetők, főnemesek. De ez az idegen élni fog, mert nincs olyan felfordulás, olyan háború vagy bármi más veszedelem, hogy Isten ne tudná számon tartani és megmenteni azokat, akiket megtartásra rendel. A közös bűnök következménye, a közös veszedelem mindenkit elér. Nem lehet azt kívánni, hogy egy bomba kiválogatva csak egyeseket gyilkoljon. De az, hogy ki meneküljön meg, Isten döntése. És aki bízik benne, miközben természetesen maga megtesz mindent a közösség, a hozzá tartozók megmentésére, ezt abban a tudatban teheti, hogy Isten kezében van, akit szeret, s aki őt szereti.

Uram, Istenem, tudom, hogy szeretsz, s ez a biztonságom minden veszedelemben. Tudom, hogy neked akkor is gondod van ránk egyenként. Nem véletlen, hogy ki pusztul el, és ki marad meg. Ha Te úgy rendeled, hogy én belehaljak valamilyen közös vagy egyéni veszedelembe, legyen meg a Te akaratod, mert tudom, hogy az jó. De ha életre rendelsz, adj erőt, hogy minden veszedelemben nyugodt maradjak, nyugalmat és bizalmat tudjak árasztani magam körül, tudjam megerősíteni a többiek hitét is, hogy a Te kezedben jó kézben vagyunk. Hallgass meg a bajban, és tégy erőssé annak mind elviselésében, mind elhárításában! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba... 

Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek."-  János 1,9-13 

Nehéz, nehezen érthető ige János evangéliumának előszava. Nem János hibája. Olyan dolgokról beszél, melyekhez nincs az emberi nyelvnek megfelelő kifejezése, ezért szinte érezzük a vergődését, a dadogását, amikor számunkra is érthetően próbálja megmagyarázni az istenit, az emberfelettit. Az Ige az, ami számunkra kijelentve értelmünkkel és hitünkkel megragadható, és Ő maga jelenik meg egyszerű emberként az emberek között. (Persze ez a mondat is csak dadogás.) Világosságot hoz, az anyag, a test, az anyagi ösztönök, vágyak lekötöttségének sötétségébe fényt, ragyogást. Istennek, Isten léte ragyogásának, a Lélek világának fényét, távlatát. Ezáltal kiemel az állatok közül, valóban emberré tesz, felfele néző, jövőt látó, újat alkotó Isten gyermekévé. Ezt nem hozhatja létre sem az anyag fejlődése, sem az emberi bölcsesség. Ez ajándék. Felülről, kívülről, Istentől származó ajándék. Csak azoknak érték, akik befogadják. Nem látja mindenki, ahogy a színvak nem látja a színeket. De akik befogadják, már egy más világnak polgárai, a lélek merész távlatainak vándorai. Istennek Istentől született gyermekei.

Uram, add nekem ezt a csodálatos ajándékot! Nehezen értem e különös ige tanítását, de lelkem érez benne valami nagyszerűt. Valamit, ami több mindannál, amit nélküle tudnék, magamtól kívánnék. Szeretnék szárnyalni veled az örökkévalóság felé. Szeretném megtapasztalni a lélek szabad életét. Szeretném átélni mindazt, ami több, mint ez a földi élet, ami feléd vonz, ami nem hagy megnyugodni, míg meg nem találom. Szeretnék a Te boldog gyermeked lenni. Köszönöm, hogy felkeltetted bennem ezt a vágyat. Tudom, nálad mindezt meg fogom találni. Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugy anaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni."- Zsidók 13,8-9 

A hitetlenség nem tud uralomra jutni. Az ember úgy van megteremtve, hogy nem tud élni a hitnek, a természetfelettinek valamilyen elfogadása nélkül. Ezért az ateizmus agymosása soha nem győzhet. De felelőtlenségre tanít, és ez megfertőzheti a hitet. Krisztus tanítása nem valami kényelmes elmélet. Határozott meggyőződést, felelősséget, cselekvést, a rossz ellen kemény harcot követel, ez pedig kellemetlen a kényelemre és felelőtlenségre vágyó embernek. Annyi kellemes, szépnek tűnő tanítás kering körülöttünk, elkerülhetetlen, hogy el ne gondolkozzunk tanításaik felett.

A lélekvándorlás: ha nem teszem meg most, ráérek majd a jövő életemben. A spiritizmus: miért várjak, már most találkozhatok a halottakkal. A horoszkópok: nézem a csillagokat, majd azok megmondják, mit tegyek. Szép, különös szertartások gyönyörködtetnek. És egyik sem követel tőlem semmit.

Közben szépen elkábulunk, és észre se vesszük, hogy elvész a jövőnk. Krisztus ma és mindörökké ugyanaz: életet követel, és életet ad. Aludni akarunk, vagy élni, teljes értékű életet? Nem vagyunk a magunké. Arra hallgassunk, aki egész életünket kéri, és egész életet ígér.

Krisztusom, a Tied vagyok. Ismerlek, tudom, hogy nem változol. Minden korban csak az lehet boldog, csak az halad a Te országod felé, aki nagyszerű, igaz, egészséges rendelésedet szolgálja, és ők fogják a jövő igazságát és boldogságát is felépíteni a Te vezetéseddel. Ha erős a hitem, csak mosolyogni tudok a megtévesztő bölcselkedéseken. Jöjj, Uram, vissza közénk, ahogy megígérted! Leplezd le a hazugságot és a megtévesztést, és hozd fel igazságod napját! Rólam se feledkezz meg, formálj bizonyságtevőddé, utad készítőjévé, igazságod szolgájává! Ha gyenge vagyok, erősíts! Engem és az enyéimet fogadd hű gyermekeiddé! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test." 

- 1Mózes 2,21-23

Egyike a Szentírás legszebb szimbólumainak. Mindig számon kell tartanunk, hogy az ókor, így a Biblia is úgy használja a képeket, mint a mai tudományok az algebra képleteit. Aki ezt a történetet írta, nem gondolta, hogy valaki szó szerint fogja venni. Lehetne-e tökéletesebben megfogalmazni azt, hogy minden ember, aki a földön él, egyetlen "test", egy test-vér (milyen szép ez a magyar szó), egyetlen testvéri közösség? Soha nem mondhatjuk egyetlen emberre sem, hogy idegen, semmi közöm hozzá. Milyen bűn volt Amerikában nem embernek tekinteni a bennszülötteket és a feketéket! Mindeniknek más a rendeltetése, akárcsak a férfinak és a nőnek, de egymáshoz illenek. "Hozzáillő segítőtársnak" teremtett Isten bennünket. Nem szabad összekeverni a másféle küldetéseket, és mindenkit egyformává tenni. Tönkretennénk úgy Isten sokszínű virágoskertjét. Megint csak a szeretet az a szó, mely a két szélsőség, az idegenség és az egyformaság között megadja a helyes látást: elfogadni egymást másnak, de egyformán Isten kezéből valónak, "egy csontból alkotott" testvérnek.

Jó Atyám, sokszor érzem magam idegennek, elhagyottnak, magányosnak még a legközelebbi embertársaim között is. Jó, ha családomban megadtad nekem a hozzám illő segítőtársat, és talán ezen túl néhány jó barátot, munkatársat. Ezt egyedül neked köszönöm. De azt nem szoktam kérni, hogy tégy engem segítőtárssá minél több ember számára. Pedig Te engem is annak teremtettél. Hogy kérhetnék segítőtársat magam mellé, ha én nem kívánok azzá lenni? Te formáltál minket elválaszthatatlan egy-testté. Add a hitnek és szeretetnek kötelékét, hogy boldog közösségben élhessünk! Taníts úgy élni, hogy ne gyűlöljön senki, és mi se legyünk kénytelenek senkit gyűlölni! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön!... A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre tanítványaidat! De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."- Lukács 19,37-40

 Virágvasárnap mutatkozott meg nyilvánosan Jézus hatalmi igénye és népének boldog felismerése. Természetesen nem tetszett ez azoknak, akik magukat tartották bölcseknek, és a maguk igazsága tudatában népük vezetőjének és tanítójának. A boldog, ujjongó sokaság között sötéten állnak és morognak. Pedig ők is örülhetnének, sokkal többet nyernének vele. Nekünk nem kell olyan meszszire mennünk, ma is halljuk a sötét morgást: Hallgasson már el az a régi, elavult mese! Az egyháznak nincs helye a valós életben! Hiába. Felszabadult, boldog öregek köszöntik az újra bevonuló Királyt, fiatalok éneklik az öröm dalát, minden okvetetlenkedés ellenére ma is zeng, ezután is zengeni fog a kórus: "Áldott a Király, az örök Úr!" És ami a legérdekesebb: ma valóban elhalkult az ének, kevesebben vannak, akik Krisztust dicsőítik. De már kezdenek megszólalni a kövek: a természettudomány eredményei mind közelebb visznek az élő, tudatosan alkotó Teremtőhöz, az orvosok egyre jobban felismerik a hit fontosságát a mindennapi egészségben. Az az üzenet is megvalósul: "A kövek fognak kiáltani."

Krisztusom, Királyom, alázatos szolgád kéri: vonulj be az én életembe is diadalmasan! Nagyon halkan szólt az ének évtizedeken át. Volt, amikor én is csak ritkán, halkan énekeltem dicsőséged dalát. Ha elhallgattam, ha fiatalon nem tanultam meg hinni, köszönöm, hogy Te nem feledkeztél meg rólam. Akkor is voltak, akik szóltak, de ma sem elég erős az ének. Igen sokan még ma sem ébrednek rá, hogy minden más tanítás semmivé lett, és a jövőnk attól függ, mennyire halljuk meg a Te szavadat. Adj ma erős hangot, messzire szóló bizonyságtételt igehirdetőid szájába! Adj új hitet fiataljainknak! Vonulj be közénk, hogy életünk és jövőnk legyen! Ámen.

"Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett."- Jakab 2,10 

Jézus törvényét sokan tartják alkalmazhatatlannak azért, mert megvalósíthatatlan dolgokat követel. Akik így vélekednek, azok nem tartják számon az emberi természetnek azt a nagy értékét, hogy nem tud megállni egy teljesítménynél, hanem ahogy azt elérte, azonnal többet akar. Jó példa a sport: ahogy valaki beállít egy világcsúcsot, másnap ezren edzenek, hogy meghaladják. Ha betartható lenne a Krisztus törvénye, már régen nem lenne érvényes. 

De Krisztus a tökéletességet, azt a felülmúlhatatlan eszményt állítja elénk, mely soha el nem évül, melyet a teremtő Isten állított minden korok minden egyes embere elé. Mint világítótornyot, mely minden hajónak jelzi az irányt. Isten törvénye egység. A legkisebb hiány is megbontja ezt az egységet. Egyetlen ember se mondhatja magát tökéletesnek. Mindig tovább kell arra törekedni. 

Ezért van szükség a megváltásra: Krisztus tökéletesen valósította meg az örök törvényt, ezzel adott példát, eszményt nekünk, és ennek érdemét ajándékozza nekünk, úgy, "mintha én semmi bűnt nem tettem volna, sőt mintha én tanúsítottam volna mindazt az engedelmességet, melyet ő értem tanúsított, de csak úgy, ha én azt hívő szívvel elfogadom."

Istenem, ítélő bírám, tudom, hogy minden egyes törvényedet meg kellene tartanom, de nem vagyok rá képes. Pedig akarom. Rosszulesik minden bűn, amit elkövetek, minden hanyagság, ha nem teszem meg, amit törvényed előír. Tapasztalom, hogy az mind engem szegényít meg, engem tesz kevésbé emberré, engem távolít el a szeretetedtől. Megköszönöm, hogy belém oltottad az akarást, és ha sikerül elérnem valamit törvényed betöltésében, azt is neked köszönöm. Kérlek, ne hagyd, hogy az akarás meggyengüljön bennem! Segíts, hogy eredménye is legyen! Hadd láthassam, hogy nem hiába éltem, hogy nem volt hiábavaló, hogy nekem életet és rendeltetést adtál, hogy én is tudtam Jézust követve egy kis boldogságot hozni a földre. Ámen.

"Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek!"Jóel 1,3 

Ma nem szorulunk arra, hogy nemzedékről nemzedékre élőszóval adjuk tovább az Istenről szóló tanítást. Ott van az Írás, mindenki elolvashatja. És mégis, a mi nemzedékünk látja legjobban, milyen keveset jelent az Írás, ha nem áll mögötte a személyes bizonyságtétel. Egy egész nemzedék nőtt fel úgy, hogy szülei már nagyrészt elfelejtették, vagy meg se ismerték az Istenről szóló Írást.

Nem adták át hitüket fiaiknak és leányaiknak, akik most ott tévedeznek a semmi partján, hit nélkül, irányítás nélkül, tájékozatlanul. Nem hiszik a tagadást, és nem ismerik a bizonyosságot. 

Azért olyan fontos, hogy azok, akiknek Isten megadta azt a különös kegyelmet, hogy a családjukban ismerhették meg a hitet, ne tartsák meg maguknak, adják tovább mindaddig, míg egy újabb nemzedék nem lesz képes arra, hogy a maga akaratából vegye kézbe a Szentírást, és abból merítsen irányítást és erőt minden egyéni és közös nyomorúság leküzdésére. Addig vállaljuk magunkra a feladatot: tanítsuk, mondjuk, hirdessük elsősorban a gyerekeinknek, és tovább, idegenek felé is, a mindent átformáló üzenetet: Isten szeret, s ha megtanulod Őt szeretni, boldog lehet az életed, közösséged, néped élete.

Uram, hálát adok neked, hogy engem már a családban a Te ismeretedre és szeretetedre neveltek. Ha nem úgy történt, köszönöm, hogy adtál mellém valakit, aki arra megtanított. De feltétlenül kellett az, hogy valaki az élőszó közvetlenségével felhívja a figyelmemet igédre, mely azután tovább vezessen, megmutassa Krisztus szépségét, tanítása nagyszerűségét, szeretetét, a vágyakozást követésére. Tudom, az emberi szó nem lett volna elég, ha Lelked nem teszi azt élővé és hatóvá számomra. De ha ezt nekem mind megadtad, add, hogy legyek képes továbbadni gyerekeimnek és az új nemzedék fiataljainak! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Miután [Jézust] kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, ...és kivitték, hogy megfeszítsék őt. Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet." Márk 15,20-21

Jézus soha nem marad egyedül a kereszthordozásban. Segítségre van szüksége, akik áldozatosan vállalják azt, amire Ő példát adott, s aminek eredményét rajtunk, megváltottain át akarja véghezvinni. De mindig megmarad a különbség: Ő előre tudta, elkerülhette volna, de önként vállalta azt, egyedül. Mi pedig legtöbbször rákényszerülünk, mint ez a Simon, de ha önként vállaljuk, akkor sem egyedül, hanem azt tudva, hogy csak egyik ága a mi terhünk, a másikat Krisztus maga hordozza velünk együtt. Simon a mezőről jött, saját dolgát intézte, talán nem is tudta, mi történik a városban. De rátették a keresztet, s vinnie kellett. Így lett minden kereszthordozónak elődje és előképe. Így sem vitte hiába. Jézus testvérévé lett a szenvedésben. Fiainak nevét Márk azért írhatta meg, mert ők is tagjai lettek az egyháznak. Megvolt tehát az eredménye annak, hogy rákényszerítették a keresztet. Akkor lesz értelme kereszthordozásodnak, akkor viselted eredménnyel életed minden keresztjét, ha gyermekeid ezt látva önként veszik magukra egyik ágát Jézusért, az Ő követéséért, az Ő szolgálatában.

Uram Jézus, biztos, hogy a kereszthordozást Simon nem örömmel vállalta melletted. Ne vedd rossz néven, ha én is szívesen kibújnék alóla. De ha úgy látod, hogy éppen ilyen nehéz szolgálatra, és éppen az enyémre van szükséged, ragadj meg, mint Simont a katonák, és tedd rám egyik ágát! Tudom, nem közvetlenül Te, hanem emberek, talán emberi rosszakarat fogja a vállamra tenni. Add, hogy akkor is higgyem, a Te akaratod áll mögötte, hiszen anélkül semmi sem történhet velem. Segíts, hogy bírjam hordozni, tudva, hogy a másik ágát Te hozod velem. Segíts, hogy szépen hordozhassam, hogy mások is kedvet kapjanak hozzá! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek..." Apostolok cselekedetei 1,7-8

Kemény szó! Isten nem hajlandó kíváncsiságunkat kielégíteni. Ő megadja az utasításait úgy, mint megbecsült munkatársainak.
Azokat nem vakon, szolgai módra kell végrehajtani. Ismerteti velünk a céljait, módszerre tanít, segítségét ígéri, és meg is adja. De ami nem ránk tartozik, arról hiába faggatjuk. Mi lett volna, ha Jézus megmondja, hogy évezredek állnak népe előtt? Minden lendületet kiölt volna tanítványaiból. Nekik is, nekünk is, minden nemzedéknek úgy kell dolgoznia, mintha a mi időnkben jönne el az Ő országa. Ehhez kapunk erőt és az állandó tanúskodás feladatát. Magatartásunkra pedig a legjobb példa a Luther Márton felelete, mikor azt kérdezték tőle, mit tenne, ha biztosan tudná, hogy holnap itt lesz a világ vége. Felelete: Akkor ma még elültetnék egy diófát. Persze az ember többet szeretne tudni. De ha nem az Ő tanítványaira tartozik az idők számítgatása, akkor az, aki mégis számítgat, semmiképpen nem lehet az Ő tanítványa. Ezt tudnia kellene minden tévtanítónak, aki az időt számítgatja, de annak a sok keresztyénnek is, aki beugrik nekik, és hajlandó velük számítgatni.

Jó Atyám, jó, hogy nem rám tartozik az idő számítgatása. Még az én életem idői és alkalmai sem rám tartoznak. Ha tudnám, mikor halok meg, folyton a hátralévő időmet számítgatnám. Sokkal jobb azt tudni, hogy az idő is, az alkalmak is a Te kezedben, tehát jó kézben vannak. Éppen a hit ad erőt arra, hogy nyugodtan végezhessem mindennapi teendőimet. Azt kérem, segíts, hogy feladataim között mindig kész legyek tanúságot tenni rólad, szeretetedről, jóságodról, hatalmadról szóval is, cselekedettel is. A hitelességhez, kérlek, add meg mindennap az erőt és szereteted bizonyosságát! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban... 

Így szól az Úr, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az Úr esőt nem ad a földre."- 1Királyok 17,12-14 

Senki ne gondolja, hogy ez csak egy egyszeri, mesés csoda. Ezren és ezren tesznek bizonyságot igazságáról és valóságáról a mi nemzedékünkben. Mikor mindenünk elveszett, mikor sokan maradtak a legnagyobb nyomorban, mikor sokakat úgy deportáltak, hogy se lakásuk, se kenyerük nem maradt, azzal a határozott céllal, hogy elpusztuljanak, biztosnak látszott az éhhalál. És valóban sokan elpusztultak. Egyesek fizikailag, mások lelkileg vagy erkölcsileg. De olyan valóságosan, ahogy csak az tudja megérteni, aki próbálta. Akik Istenben bíztak, és kapkodás és kétségbeesés nélkül, nyugodt imádságban rá bízták magukat, azoknak minden napra megvolt a kenyere. Nem bőven. Sem az Illés fazekában, sem a koldussá tettekében soha nem volt három napra való liszt. De a mai napra, a Miatyánk szó szerinti értelmében, mindig volt ennivaló, még orvosság is került, ha kellett. 

Mert Isten szó szerint betartja ígéretét, ha rá bízzuk magunkat. Csak két dolog kell hozzá: a teljes bizalom, és a megelégedettség azzal, amit a mai napra kapunk tőle. És előbb-utóbb, rendelt időben megjelenik a földre az eső, egy nem várt változás, és boldogan adhatunk hálát a szabadításért.

Mi Atyánk, meg kellett tanulnunk, hogy igéd nemcsak vigasztalás a bajban és megszokott kegyes mondat a jólétben, hanem gondviselésed valóban mindig ott van, ahol arra a legnagyobb a szükség. Nagy tanulság számomra is, amikor azok tesznek erről bizonyságot, akik a bőrükön ismerték meg mind a halálveszedelmet, mind abban a Te közvetlen, mindennapi segítségedet. 

Add meg azért nekem is a hit teljességét, a teljes bizalmat ígéreteidben, a hálás megelégedést ajándékaidban, és azt a mindenek felett való nyugalmat és békességet, amit ez nyújt nekünk! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Odament hozzá [Jézushoz] egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás?"
- Máté 26,6-8

A tanítványoknak igazuk volt. Mennyi jót lehetett volna tenni annak a kenetnek az árával!

Ez a józan ész gondolkozása. Milyen öröm, milyen megkönnyebbülés az nekünk, hogy Jézus nem nekik ad igazat. Mert Jézus ismeri az emberi lelket, s azt, hogy sokkal értékesebb a szeretet pazarlása, mint a józan ész méricskélése. Mi lenne velünk, ha a szüleink, a feleségünk, a barátaink mindig kiszámítanák, hogy mennyit érdemes áldozni értünk? Milyen áldott érzés, mikor valakit nagyon szeretünk, s egy nagy bolondságot, egy esztelen nagy áldozatot képesek vagyunk hozni érte! Jézus annyira szeretett, hogy a keresztet vállalta értem. Micsoda értelmetlen pazarlása volt ez az Ő isteni gazdagságának! Megérte? Én döntöm el. Ha én nem vagyok képes életemet az Ő szolgálatába állítani, bizony, nem érte meg.

Jó Istenem, köszönöm, hogy nem az emberi józan ész szerint méricskéled, mennyit érdemes ajándékozni nekem. Biztos, hogy én nem ítélném meg magamnak a tizedét sem. Köszönöm, hogy a Te gondolatodat a szeretet irányítja. Köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy vállalni tudtad a kereszt bolondságát értem. Kérlek, ezután se a józan számítás szerint ítélj felettem! Szeress továbbra is, mint Atyám, gyermekedként. De taníts meg arra, hogy én is tudjam félreállítani józan számításaimat, amikor a szeretet pazarlására van szüksége embertársaimnak. Taníts meg arra, hogy csak akkor lehetek boldog, ha képes vagyok adni, számlálatlanul, a megfizetés igénye nélkül, csak szeretetből, s add meg nekem a boldog adás Krisztustól tanult, áldott örömét. Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! - de nincs békesség! Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak."

- Jeremiás 6,14-15 

Az egész világ békesség után kiált, mégis tehetetlenül és kétségbeesetten hallgatjuk a háborúkról jövő híreket. És igaz marad Ézsaiás 57,21 versének kemény szava: "A bűnösöknek nincs békességük!" Akár Isten büntetésének látjuk ezt, akár az erkölcs által meg nem zabolázott ösztönök tombolásának, a tény tény marad. Értelmetlenül dúl a harc világszerte, hol titkolt aljassággal, hol gyáván, vak gépekkel vívott háborúkban. Mindenki tudja, hogy Krisztus módszerének alkalmazása semmi hátránnyal nem járna, és valóban békesség teremne a földön. Ehelyett világunk vezetői jelszóként hangoztatják, úgy tesznek, mintha komolyan is vennék, és "mondogatják: Békesség, békesség" és "már pirulni sem tudnak", mikor az ellenkezőjét szolgálják. Pedig nincs más út, csak Krisztusé. Hogy Isten miért engedi? Mert az ember, a mindenkori ember és az emberiség önként, meggyőződésből kell elfogadja Isten szeretettörvényét. Erre senkit nem lehet kényszeríteni. Talán még további szörnyűségek kellenek ahhoz, hogy az emberiség olyan vezetőket válasszon, akik ezt megértik.

De addig szégyen békességről beszélni.

Uram, világnak Ura, magam is, mint egy tagja az emberiségnek, könyörgök, hozd el Krisztus békéjét földünkre. Én, mint a hozzám hasonlók, nem vagyok képes beleszólni, csak imádkozni tudok a békéért, de én is, a családom is, nemzetem is, végignyomorogjuk a békétlenség tombolását. Ha rád hallgatunk, otthonunkban, baráti körünkben megterem a béke; de úgy vágyunk rá, hogy körülöttünk is alakuljon ki az, amit annyian hirdetnek, a világ békessége. Tudom, ez ma lehetetlen. Neked engedelmeskedő hit nélkül nem valósulhat meg. Tégy csodát, vezesd felelősségteljes hitre népeink vezetőit! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek."- Máté 5,7

Annyi a nyomorúság körülöttünk, akármerre lépünk, akárkivel beszélünk, abba ütközünk. Belefáradtunk, beleközömbösödtünk. Már meg sem látjuk, már részvétet sem tudunk érezni a sírók iránt. A magunk nyomorúságát se tudja átérezni senki. Milyen szükségünk volna arra, hogy valaki őszinte segíteni akarással megkérdezze, mi fáj. Ebben a lelki sivatagban kapjuk az üzenetet: Boldog akarsz lenni? Ne süllyedj bele az általános közömbösségbe! Ne várd másoktól az irgalmasságot, vedd észre te magad, hol van rád szükség, hol vannak azok, akiket rád bízok, akiknek nyomorúsága hozzád kiált! Nincs hozzá erőd? Már elvesztetted az együttérzés képességét? Fordulj Uradhoz, tőle kérd! Azt kívánja tőled, hogy légy szentjánosbogár, gyertya a sötétben. Ne arra gondolj, hogyan lehetne a világ közömbösségén változtatni! Rád csak annyi van bízva, amennyi nyomorúsághoz hozzáférsz. De ha azt vállalod, Istentől kapod meg csodálatosan a segítséget, és egyszer csak megtapasztalod, hogy erős és boldog vagy, ragyogó arcok vesznek körül, szeretni tudsz és szeretnek, mert Isten irgalma árad át rajtad mind magad, mind mások felé.

Uram, csodálatos az irgalmad. Míg azt várom, hogy rajtam segítsen valaki, Te megadod a segítséget, ha elfeledkezem a magam nyomorúságáról, és meglátom a másokét. Ha ezt kívánod, add meg hozzá a képességet és az erőt, hogy ne rémüljek meg az egyetemes közömbösségtől, a feladat nagyságától, a magam erőtlenségétől, lehetőségeim szűkösségétől, hanem kezdjem meg az irgalmasság szolgálatát közvetlenül magam mellett. Ha Te erőt adsz, képes leszek engedelmeskedni. Tudom, hogy nem várhatok irgalmat, míg én nem leszek irgalmas. Ne hagyj tehetetlenségben, mutasd meg, hol akarsz felhasználni, és segíts a szolgálatban, mert én is boldog szeretnék lenni. Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is. Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után?"- Jóel 2,13-14 

Ritkán olvasott kispróféta könyvében találjuk ezt a mély, Krisztus szájába illő vallástételt. Nagy nyomorúságban meg szokott térni a nép, megszaggatták ruhájukat, ami akkor a gyász jele volt, úgy kértek szabadulást. De csak addig, amíg elmúlt a veszedelem. Azután mindent lehetett úgy folytatni, mint azelőtt. Isten irgalmas. Jóra tudja és szokta fordítani még a rosszat is. De mit ér, ha mi újra nyomorúságba rántjuk magunkat bűneinkkel és hitetlenségünkkel? Ha jő az elkerülhetetlen csapás - mert lehetetlen, hogy a bűnnek, a közösen elkövetett és jónak tartott bűnnek ne legyen meg a negatív következménye -, nem elég jajgatni. Még az sem elég, ha beismerjük, hogy bizony ezt magunknak szereztük. Szívből kell megvallani, hogy bűnünk hozta azt ránk, és ezt meggondolva komoly elhatározással kezdeni új életet, új célokkal, új, erős akarással. Ez a megtérés. Ehhez viszont tudni kell és állandóan szem előtt is tartani, hogy Isten előtt vagyunk felelősek, tőle függ a jövőnk, minden eredményünk, és nemcsak a bajban, a tőle kapott örömben és sikerekben is éppen olyan hűséggel kell figyelnünk rá, mint amikor csapással és nyomorúsággal kényszerít rá.



Jó Istenem, kegyelmezz nekem, ne büntess jobban, mint ahogy el tudom viselni. Sokszor van rajtam csapásod. Tudom, vallom, magam vagyok az oka. Nem úgy éltem, ahogy kellett volna. Más céljaim voltak, nem a Te rendelésed megvalósítása. Te a szolgálatodra rendeltél, én a magam útját próbáltam járni, és beleestem annak szakadékába. Tudom, nem elég jajgatni, segítségedért kiáltani. Miért segítenél, ha én továbbra is ugyanazt akarom? Tudom, nem fogsz segíteni rossz céljaimban. Új utakra vezess, Uram! Adj új célokat, mutasd meg igazi küldetésem szépségét, és nyújts erőt, hogy a bajban is, szabadításod után is azt szolgáljam! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket. Jézus azonban ezt mondta: Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben,... el nem marad a jutalma."- Márk 9,38-41

A keresztyénség egyszerre kizárólagos és befogadó. Kizárólagos abban, hogy az egész világ és minden idők egyetlen Urának, Törvényadójának és Megváltójának Jézus Krisztust tudja és hirdeti. Minden olyan állítást, hogy Mohamed, Buddha vagy akárki más ugyanolyan értékű, mint Krisztus, hazug mesének valljuk. Ebben nincs és nem lehet megalkuvás. De éppen ezért, mivel tudjuk, hogy minden jó egyedül csak az egyetlen Istentől származik, aki egyedül Krisztus által adott megváltást, azt is tudjuk, hogy Krisztus minden embernek Ura és Megváltója, és kegyelmét szabadon osztogatja, nemcsak a keresztyéneknek, hanem minden népből minden időben mindazoknak, akik bármilyen okból, bármilyen tanítás alapján vagy ellenére az ő rendelését hajtják végre. Nem a keresztlevelét nézi gyermekeinek, hanem a hozzáállását. Ezért a keresztyének kötelessége együtt dolgozni mindazokkal, akikkel együtt szolgálhatják Isten országának, a közös boldogságnak építését. De nem mindegy, hogy valaki tudatosan, örömmel, hálásan, vagy csak tudtán kívül kapja az áldást Atyánk kezéből.

Istenem, milyen sokszor szégyenítettél meg azzal, hogy hitetlenek vagy más, talán megvetett idegenek többet tettek értem, mint amit én tettem volna meg értük. Köszönöm ezt a megszégyenítést, szükségem van rá, hogy meglássam a gyengeségemet, és igyekezzek kevesebb szóval és több tettel szolgálni ügyedet. Nagyon elmaradt a keresztyénségünk attól, amit hirdet. Újítsd meg hitünket és akarásunkat, hogy újra a néped legyünk, és másokat is tegyünk boldoggá azzal, hogy vallástételünk és cselekedeteink alapján ők is boldogan ismerjék fel Krisztust szerető Megváltójuknak. Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által."- Róma 5,1

Különös ige. A békétlenség és a békesség emberek közötti fogalom. Hogy érti az apostol, hogy ki kell békülnünk Istennel? Nem mindenki van tudatában, hogy háborúban áll a Mindenhatóval. 

Az Istent nem ismerő ember nyugodtan vétkezik, nem tudva, hogy ezzel haragját vonja magára. 

De az Istenben hívő ember tudja, hogy vétkezik. Vagy fél Istentől, azért nincs békessége, vagy tudatosan száll szembe vele, és nyugalmat nem találhat. Ezért döntő Krisztus közbenjárása. 

Először is megtanít arra, hogy Isten szeret, akkor is, amikor én Őt nem szeretem. Ezzel a szeretettel lehet szembeszállni, de könnyebb elfogadni. És aki elfogadta, a kegyelem már el

 is törölte múltját, bűneit, lázadását, megigazult. Azután megtanít arra, hogy milyen jó, milyen értékes, mennyire örömöt adó Istennek általa hirdetett törvénye. 

Minél mélyebben hiszi valaki, hogy csak aszerint érdemes élni, annál hálásabban tekint a keresztre, tudja elfogadni Krisztus érte adott áldozatát, s már nem ellenségnek, nemcsak úrnak látja Istent, hanem akkor érzi magát biztonságban, amikor szeretettel átadja magát Atyja akaratának. Ez az igazi békesség, melyet Krisztus szerzett, és amely boldoggá és biztossá teszi életünket.

Jó Istenem, olyan jó érzés, hogy rád nem kell úgy gondolnom, mint félelmetes bírómra, akinek haragja rám nehezedik. Krisztus tanított meg arra, hogy bízzam rád magam, mert Te sokkal szívesebben áldasz, minthogy büntess. Tudom, törvényed ellenére nem lehet se békesség, se nyugalom. Ma a népek más utat választottak, háború, átok, gyűlölködés uralkodik felettünk. De amikor szeretetedet hittel elfogadjuk, és úgy próbálunk élni, akkor mintha egy védőfal emelkedne közénk és a világi gyűlölködés közé, lelkünkbe békesség költözik és öröm. Köszönöm, hogy ebben nekem is részem van. Adj békességet, Úristen, a szívünkbe, és hozd el azt a boldogságot, hogy a népek újra megtanuljanak benned hinni, veled és egymással megbékélni! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Salamon király sok idegen asszonyt szeretett... olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta az Úr Izráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert az ő isteneikhez hajlítják szíveteket!... Így történt, hogy Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve."-1Királyok 11,1-4

Érthetetlennek tűnik, hogy az a Salamon, akinek bölcsessége háromezer éve példája a világnak, aki olyan csodálatos műveket hagyott hátra a Bibliában, annyira rabjává váljék ösztöneinek, hogy azt tegye, amiért alattvalóit halállal büntette, és amiről az eszével jól tudta, hogy romlást fog hozni magára és országára. Két olyan súlyos bűne van, melyek ma is romlást hoznak ránk. Az egyik a gátlás nélküli paráznaság. Ő, aki nagyon jól tudta, milyen veszedelmes a testnek odadobott gyeplő, nem tudott annak ellenállni. Azt is jól tudta, milyen veszedelmes a vegyes házasság. Az idegen aszszony babonáinak és könyörgésének sok férfi ma se képes nemet mondani. Pedig ha másról van szó, mindenki bölcsen tudja, hogy nem szabad gyermekeink lelkét odadobni egy szép arc kedvéért. Ne mentsége legyen ez egy kevésbé bölcs embernek, hanem komoly figyelmeztetés: Isten szeretete többet ér a leglángolóbb szerelemnél, meg kell tanulnunk féken tartani lázadó ösztöneinket.

Uram, gyenge vagyok a kísértések között. Csak akkor tudok ellenállni, ha Te úgy megerősíted a hitemet, hogy az fontosabb legyen számomra minden csábításnál. Ma a világ tele van paráznasággal és hitetlenséggel. Ez árad rám, családomra, féltett gyermekeimre, minden irányból. Ne engedd, hogy elragadjon! Ne engedd, hogy gyermekeim mocsokban heverjenek, vagy akár az én hibámból, akár a sajátjukból eltántorodjanak tiszta hitünktől, bármilyen lángoló szerelem kedvéért. Erősítsd meg egyházunkat, hogy képes legyen megtartani fiataljainkat, védd meg nemzetünket, hogy megmaradhasson! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt... Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek!... menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül..."- Máté 28,1-7

Az asszonyokat nem sokra becsülte az a kor. Pedig nagy bajban sokszor jobban helytállnak az asszonyok, mint a férfiak. A mindennapi feladatok, az, hogy bármi történik, ennivalót kell tenni a többiek elé, ruháról és egyébről gondoskodni kell, megtanítja őket a kemény helytállásra. Húsvét reggelén is a tanítványok bezárkózva, tehetetlenül búslakodtak, de az asszonyok nem értek erre rá. Jézus testét nagypéntek este csak nagyjából volt idejük elrendezni. Csak vasárnap reggel engedte meg a szombat törvénye, hogy rendesen eltemethessék. De virradatkor már ott voltak teljesíteni szomorú kötelességüket. És ez adta meg nekik a legnagyobb dicsőséget: ők hirdethették elsőként, a tanítványoknak is, Jézus feltámadását. Ma is övék a dicsőséget jelentő feladat: mikor minden kötél szakad, mikor a férfiak átengedik magukat az elkeseredésnek, a lemondásnak, az asszonyok feladata, hogy erősek maradjanak, és lelket öntsenek beléjük, új feladatokra és új reménységre.

Uram, hálát adok neked, hogy az első szavad az volt akkor az asszonyokhoz: "ne féljetek!", és ma is ezzel biztatsz minket, akik annyi félelemmel élünk. Félünk a haláltól, de félünk az élettől is, mert sokszor úgy érezzük, hogy túl sok követelményének kell megfelelnünk. 

Segíts meg minket, Atyánk, hogy férfiak és nők hűek lehessünk abban, amivel megbízol minket. 

Az asszonyok igazi asszonyként élhessenek, boldogságot nyerve és boldogságot árasztva környezetükre, párjukra, gyerekeikre, és hinni tanítsák őket a Feltámadottban. 

Gondviselésed segít abban, hogy örömmel végezhessük mindennapi feladatainkat. 

Ha kétszeres a teher, adj kétszeres erőt, és vedd el aggodalmainkat! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit."- 2Thesszalonika 3,1-2

Micsoda hazugság az, hogy a hit magánügy. Mindegy az nekem, hogy a szomszédom ellopja a gyümölcsömet, vagy velem együtt járva a templomba számíthatok a segítségére, ha bajban vagyok? 

Hogy lehetne jobban megszabadulni az elvetemült és gonosz emberektől, mintha ők is hitre jutnának? 

Közérdek és minden egyes embernek magánérdeke, hogy minél több hívő és minél kevesebb hitetlen ember legyen köztünk és körülöttünk. 

De ezt nem elég elképzelni. Tenni is kell érte annak, aki megértette és valóban kívánja. Mivel a hit nem mindenkié, hanem Isten adománya, első feladatunk imádkozni érte. Krisztus minden parancsa gyakorlati értékű: önzésből is imádkozni kell ellenségeinkért, hogy térjenek meg, és többé ne legyenek ellenségeink, hanem váljanak testvéreinkké. 

Gyermekeink jövő boldogsága függ attól, hogy nemzedékük Istent fogja szolgálni, vagy kikaparja egymás szemét. Imádkozzunk azért egyházunkért, hogy képes legyen Istenhez téríteni népünket és ellenségeinket, hogy békességben, közös boldogságban élhessünk.

Istenem, én is vállalom, hogy imádkozzam azokért is, akik nem tartoznak hozzám. Köszönöm, hogy meg akarod hallgatni az én imádságomat is, azokért is, akiket idegennek tudok. Kérlek, fogadd el és hallgasd meg kérésemet egyházamért és a világ valamennyi egyházáért. Igen erőtlennek látom a munkájukat. Adj erős hitet és tiszta tudományt lelkipásztorainknak, hogy szavuk a lelkekbe hasson, s Lelked tegye azt élővé az emberekben. Keresd meg azokat is, akik Téged nem keresnek, hogy minden ember meghallja hívásodat. Tedd a mi népünket, benne gyermekeinket újra a magad népévé, de kérünk, úgy áldd meg ellenségeinket is, hogy testvérekké válhassunk! Hogy Krisztus szerint ne gyűlöljünk senkit, és minket se gyűlöljön senki. Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!" -Zsoltárok 42,2

Igaz ez? Valóban úgy kívánkozunk mi az Isten szeretetére, áldására, jelenvalóságára földi életünkben? Sem a beszédünk, sem a magatartásunk nem ezt mutatja.
Úgy el tudunk feledkezni Istenről mindennapi küzdelmeinkben, mintha nem is énekeltük volna örömmel: "Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt Uramra."
Pedig úgy van. Lelkünk arra vágyik, hogy valaki szeressen. Hogy valaki velem legyen.
Valaki, aki több, mint a körülöttem élők. Hogy vigasztalást nyerjek nyomorúságaimban.
Hogy ne legyek kiszolgáltatva emberi gonoszságnak, mai életünk elszigeteltségének, elidegenedésének.
Nem azért olyan kedves nekünk ez a zsoltár, mintha szebb lenne, mint a többi, hanem mert a lelkünk legmélyebb, legtitkosabb vágyait hozza napfényre. Addig vagyunk igazán emberek, addig van élő reménységünk, míg nem vagyunk megelégedve anyagi létünkkel. Míg képesek vagyunk legalább vágyainkban a többet, az igazabbat kívánni, kiszakadni e földi létből, megtapasztalni azt a boldogságot, melyet a föld minden gazdagsága soha meg nem adhat: Istenre vágyni.

Kegyelmes Istenem, jó édes Atyám, köszönöm, hogy én is azért éneklem olyan belső örömmel ezt a zsoltárt, mert vigasztalást és reménységet ad, mint évezredeken át annyi szenvedőnek. Én is sokszor érzem magam elhagyottnak, életemet sivárnak, örömtelennek. Még akkor is, amikor szerető család, szívesen végzett munka vesz körül. Hát még amikor megbántanak, megkeserítenek, megcsúfolnak, mint a zsoltár íróját a fogságban. De ha magam mellett érzem szeretetedet, ha érzem, hogy imádságom hozzád érkezett, ha megtapasztalom annak meghallgatását, gondviselésedet, akkor igazi vigasztalást nyerek. Hozzád vágyom, maradj velem, Istenem! Ámen.

Varga László-Isten asztaláról

"Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk."
Máté 17,1-4

El kell olvasni az egész történetet. Nem boszorkányság, nem szellemidézés. Jézus a kiválasztott apostolok előtt megnyit egy ablakot, és bepillantást ad a másik világba, a menny életébe. 

Röviden: Ő ott is ugyanaz lesz, de nem a megszokott fizikai testben, hanem egy más, testetlen létformában. 

Ott lesz Mózes és Illés, tehát a Jézus születése előtt élt istenfélő emberek is egy közösségben, ugyanabban az üdvösségben élnek, mint az üdvözült keresztyének. A tanítványokat már ebben a látomásban megérinti a menny boldogsága: Péter, félöntudattal, nem hagyhatja szó nélkül, milyen jó ott lenni. Ezt még a tanítványok közül is csak azok láthatták, akiket erre Jézus külön kiválasztott.

De azok olyan meggyőződéssel tudták továbbadni, hogy évezredeken át bizonyosságot jelent minden Krisztusban hívő számára. - Az ember emberségének egyik alapvető sajátossága, hogy látja azt is, amit szemével nem lát. Akkor vagy Jézus hívő tanítványa, ha te is magad előtt látod ezt a csodatörténetet. Nyisd meg bátran lelki szemeid, és lásd meg magadat is Krisztussal a menny világában!

Uram, Te csak három tanítványodnak mutattad meg a menny csodáit. Add, hogy én legyek a negyedik. Hogy én is láthassam már itt, állandóan, a fényt, mely megdicsőült arcodról sugárzik! 

A boldogságot, mely a Péter lelkét eltöltötte ott a hegyen. Lássam magam magad mellett abban a dicsőségben. És semmiféle földi nyomorúság vagy hamis bölcsesség ne homályosíthassa el ezt a látást, ezt az érzést! Nem látom mindig, vagy csak nagyon homályosan, azért van tele az életem szomorúsággal. Nyisd meg szemem, mint annyi vakét! 

Méltass engem is arra, mint apostolaidat, hogy lássam és képes legyek másokkal is megláttatni örök mennyei dicsőségedet! Ámen.

"Ha vele együtt halunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja."- 2Timóteus 2,11-13

Sorsunk egybefonódik Krisztus sorsával. Egyéniségünket az Ő egyénisége határozza meg. Csak hozzá mérve ítélhetjük meg magunkat, és Isten ítélete is eszerint alakul irányunkban. Aki Krisztussal együtt örök életet akar élni, vállalja, ha kell, a keresztet is, vele és érte, és akkor együtt részesül az Ő dicsőségében. Tűrni kell a hitnek minden terhét? Királyi uralmának minden gyümölcse a miénk. De aki megtagadja, semmit nem várhat tőle. Jézus nem büntet, megtagad. A tagadó járhat a maga útján. De legyen következetes: ne imádkozzon, ne kérje, ne várja segítségét. Idegen a számára. Ő hű marad önmagához. Azokat várja, azokat áldja, azokkal akar együtt építeni boldog társadalmat, akik ezt vállalják. Nem mindig sikerül megállni mellette. De Ő abban is következetes: aki hozzá tér, aki újra kéri kegyelmét, annak eltörli múltját, és újra magához fogadja. Nem szabad megvárni végső ítéletét. Ma kell kérni és elfogadni kegyelmét, bocsánatát, el nem múló szeretetét.

Krisztusom, királyom, a Te sereged tagja kívánok lenni. Az voltam, mióta megkereszteltek. Lehet, hogy azóta kimaradtam ebből a seregből. De Te vállaltad, hogy visszafogadod a hozzád térőket. Szentlelked biztat, hogy kérjem kegyelmedet. Most kérem, Uram. Kérem, hogy bocsáss meg. Kérem, hogy szeress. Kérem szereteted áldásait földi életemben. Segítségedet a mindennapok helytállásában. És kérem tőled az örök életet, hogy nyugodtan végezzem munkámat, ne féljek a haláltól se, bízva hűségedben azok iránt, akik veled kívánnak élni a menny boldogságában. Tied akarok lenni, Uram. Hadd legyen részem azok sorsában, akik hozzád kötik sorsukat! Ámen.